Sok hírhedt tréner feltűnt már a futball palettáján, de a portugál José Mourinho valóban eséllyel pályázna a „legkülönlegesebb edző” címre. Elképesztően arrogáns stílusával számtalan sértődésre adott okot az ellenfelek körében, és ha éppen úgy tartja kedve, hosszú hetekig nem szól a sajtóhoz. Mindezek mellé azonban olyan komoly szakmai tudás járul, amely előtt a legnagyobb futball-óriások is tisztelegnek. A portugál mester gyakorlatilag minden nagyobb trófeát begyűjtött már a kontinensen, szombat este pedig jelenlegi csapatát, az Intert ültetné Európa trónjára – tegyük hozzá gyorsan, magával együtt. A Bayern München elleni döntőben mégsem lesz könnyű dolga, hiszen az ellenfelet az a Louis van Gaal irányítja, akinek neve szintén az egyik legnagyobb a szakmában, és akinek a kezei alatt a fiatal Mourinho először kapott nagy feladatot hosszú évekkel ezelőtt.
Az Internazionale edzője tolmácsként, majd játékos-megfigyelőként kezdte pályafutását a portugál Sporting csapatánál. Korábban játékosként is próbálkozott, ám saját bevallása szerint hamar belátta, a másodosztálynál feljebb aligha kerülhet. A Sportingtól előbb a Portóhoz, majd a Barcelonához került, ám vezérszerepet még nem kapott. Amikor 1997-ben a Barcelona irányítását Louis van Gaal vette át, José még a klubnál dolgozott, a holland szakember pedig bízott a tehetséges Mourinhóban, aki nemegyszer már edzést is vezényelhetett a katalánoknak. Nem sokkal később a Benficához szerződött, ezúttal már mint vezetőedző, de az igazi szárnyalás 2002-ben, a Portóval kezdődött. Kinevezése után másfél évvel bajnoki aranyat és UEFA-kupát nyert a portugálokkal, majd a következő évben a Bajnokok Ligája trófeáját is begyűjtötte. Ekkor figyelt fel rá a Chelsea dúsgazdag tulajdonosa, Roman Abramovics, és a trénert a szigetországba csábította. „Ha könnyű munkát akartam volna, maradok Portóban, gyönyörű kék szék, Bajnokok Ligája-trófea, Isten, és Isten után én”– mondta Mourinho, mikor a kékekhez került. A Chelsea-vel két angol bajnoki aranyérmet szerzett, de az FA-kupában és a Liga-kupában is felért a csúcsra, ezután azonban megromlott a viszonya Abramoviccsal, akiről korábban így nyilatkozott: „Ha ő tartaná az edzéseket, utolsók lennénk a bajnokságban, ha én intézném a pénzügyeket, csődbe mennénk.”
Ő volt a Chelsea történetének legsikeresebb edzője, mégis 2007-ben váratlanul elhagyta a klubot. A következő szezont az olasz Internazionale vezetőedzőjeként kezdte, annak ellenére, hogy sohasem szerette az olasz futballt, és ennek többször hangot is adott. Milánóban mégis megszerettette magát a szurkolókkal, és az elmúlt héten, immár másodszor, bajnoki aranyat ünnepelhetett, megnyerte az olasz kupát, és csapatát a Bajnokok Ligája döntőbe vezette, olyan csapatokat kiejtve, mint a korábbi kenyéradó Chelsea és a Barcelona. José Mourinho itt is szeretett a figyelem középpontjába kerülni, ahogy tette azt már Londonban is (egy alkalommal kukkolónak nevezte az Arsenal veterán francia edzőjét, Wengert). Szinte nem volt olyan sajtótájékoztató, hogy ne szúrt volna oda valakinek, és ha máshogy már nem ment, azzal keltett feltűnést, hogy hosszú ideig nem állt szóba a sajtó képviselőivel. Aztán a Barcelona elleni elődöntőben kezével integetve hergelte a katalán szurkolókat, és az ellenfél kapusának, Víctor Valdesnek kellett leállítania az örömittas szakembert. Akinek a neve felvetődött a Real Madriddal kapcsolatban is, és hogy többről lehet szó egyszerű kacsánál, arról ezúttal maga Mourinho tájékoztatta a sajtót. Egyelőre azonban még nem gondol a Realra, csak a döntővel foglalkozik. Az azonban már kiszivárgott, amennyiben a portugál Spanyolországba költözik, teljesen szabad kezet és saját igazolásokat követel majd magának. Ha a Reálra még nem is, Madridra azért már gondolhat az Inter karmestere, hiszen a döntőnek szombat este a spanyol főváros ad otthont. Az Internazionale edzője a tőle megszokott magabiztossággal várja a mérkőzést, de ne felejtsük el, a finálét két csapat játssza.
A német Bayern München a vártnál jóval simábban verekedte be magát a Bajnokok Ligája döntőjébe. A bajorok –
a BEK-et nem számítva – történetük harmadik, míg van Gaal élete második BL-fináléját játszhatja szombat este. A szakember 1995-ben az Ajaxszal egyszer már felért a csúcsra, ezúttal egy német csapattal próbálkozik újra. Bár előfordult már, hogy a Bayern edzője is arrogáns stílust engedett meg magának – ki tudja,
talán tőle tanulta el Mourinho is –, a portugálnál jóval csendesebb típus.
Louis van Gaal az Ajax csapatával vált híressé: 1992 és 1997 között irányította a holland gárdát, aminek ez volt az egyik fénykora, az edző irányítása alatt mindent begyűjtöttek, amit csak lehetett. Ezután a Barcelonához távozott, és rövid időre szárnyai alá vette szombati ellenfelét is. „Jobban örülnék az Internek a döntőben. Szívesen tartanék sajtótájékoztatót a barátom, José Mourinho társaságában” – nyilatkozta az Inter–Barcelona elődöntő előtt van Gaal, aki a nyáron egy félkész csapatot kapott a kezei közé Németországban, és az igazolásokkal kapcsolatos saját elképzeléseit is csak részben valósíthatta meg. Ennek ellenére a Bayern mögött eddig nagyszerű szezon áll, megnyerték a német kupát és a bajnokságot is. A korábban a holland válogatott élén is megforduló szakember remekül összerakta az utóbbi években sokat gyengélkedő müncheni csapatot, ami újra régi fényében tündököl. Ráadásul a statisztika is mellettük szól, hiszen eddig kétszer játszottak olaszok ellen a fináléban, és mindkétszer győztesen hagyták el a gyepszőnyeget.
2010. 05. 21. (XIV/20)
