Kereső toggle

Sportolók is jelentettek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bár Magyarország a kommunista titkosszolgálati múlt feltárása terén is az
utolsók között kullog, mégis egyre több cikk, tanulmány üt rést az elhallgatás
falán. A pénteken kezdődő pekingi olimpiára időzítették a szerzők a sport és a
politika kapcsolatát bemutató, Állambiztonság és olimpia 1956-1988 című
könyv megjelenését.



Melbourne-ben az oroszok elverése után a pólócsapat fele disszidált

Azt eddig is tudtuk, hogy a hatalom ügynökei az élet minden területére
beépültek. Az olimpiák azért bírtak különös jelentőséggel, mert a játékokat
szinte mindig a „másik” tábor területén, vagyis nem szocialista országban
rendezték meg. Távolról sem volt tehát mindegy, kik vesznek részt az olimpiákon:
a sportolóknak nemcsak a legjobbat kellett kihozniuk magukból, de politikailag
is megbízhatónak kellett lenniük, legalábbis olyan szinten, hogy a szakmai
vezetés garanciát vállalhasson arra, nem disszidálnak. Az 1964-es tokiói
olimpiára kiutazó 274 fős küldöttséget például 42 fős operatív kapcsolattal –
ügynök, informátor, társadalmi kapcsolat – biztosította a magyar állambiztonság.

Az 1968-as Mexikóvárosban megrendezett játékokon Magyarország
10 arany-, 10 ezüst- és 12 bronzérmet szerzett.

A titkosszolgálatok ezúttal is arra figyeltek leginkább, hogy megakadályozzák
a magyar sportolók disszidálását, már csak azért is, mert az 1956-os melbourne-i
játékok után ez jó néhány sportolónak sikerült. És ezúttal is: a később az
olimpiai bajnokságot megnyerő labdarúgócsapat egyik tagja, Varga Zoltán – még a
játékok megkezdése előtt – megszökött.

A hatóságok szempontjából óriási presztízsveszteséget már csak enyhíteni
lehetett. A BM emberei a hazatérést követően kihallgatták a csapat tagjait, a
vezetőket, a családtagokat, percről percre megpróbálták rekonstruálni az
eseményeket. A disszidálásról „Nemere” – mint néhány évvel ezelőtt kiderült:
Novák Dezső labdarúgó-ügynök jelentett 1968. november 19-én: „Egy pénteki napon
a csapat városnézésre indult, amikor Varga azzal a kéréssel fordult a vezetőkhöz,
hogy gyomorrontása van, szeretne a szállodában maradni. A vezetőség ezt
engedélyezte.

Amikor a csapat visszaérkezett a szállóba, és ebédelni készült, a Zoli sehol sem
volt. Mivel Novák volt a kapitány, felment megnézni a szobáját, ahol Páncsics
Miklóssal lakott. A Zoli eltávozott, Amerikába repült… Természetesen mindenki
elítéli a viselkedését, illetve a távozását.”

„Nemere” (Novák Dezső) nem volt kispályás, hiszen ügynöki jelentésébe saját
magát is beleírta, mint megfigyelt személyt.

Az 1972-es müncheni olimpia tragikus eseménye az izraeli
sportolók ellen elkövetett merénylet volt.

Érthető módon a magyar szerveket is ez az esemény foglalkoztatta leginkább. A
Belügyminisztérium jelentése így szólt: „A müncheni események híre a
magyarországi reakciós személyek körében is élénk visszhangot keltett. A
szélsőséges baloldali nézetűek kivételével a terrorakciót általában
elítélendőnek minősítik, de az okok megítélésében eltérő véleményen vannak.

Az ellenőrzés alatt tartott személyek egy része az olimpiai faluban végrehajtott
gerillaakciót „az igazi forradalmi erők harci formájának” tartja, kijelentve,
hogy „többet ér egy ilyen akció, mint a sok felesleges beszéd”. Szerintük az „új
baloldal” ezzel az akcióval felhívta a világ figyelmét arra, hogy „milyen hazug
az olimpia polgári, langyos békéje a harcoló világban”. Ugyanezen körből
származik az a vélemény is, hogy maga az akció „elvileg helyes”, azonban az
izraeli sportolók halála felesleges áldozat volt.

A volt jobboldali pártok jelenleg is ellenőrzés alatt tartott egykori
politikusai a müncheni eseményt arra használják fel, hogy támadják a magyar
kormány közel-keleti politikáját. Hangoztatják, hogy a magyar állam már
„ráfizetett” Koreára és Vietnamra, most az arab világ támogatása miatt „járatja
le tekintélyét”.

Az 1980-as moszkvai olimpia – Magyarország 7 arany-, 10 ezüst-
és 15 bronzéremmel a 6. helyezést érte el az éremtáblázaton – a nyugati világ
bojkottjáról nevezetes.

Fél évvel a megnyitó előtt, január 20-án Jimmy Carter amerikai elnök a
szovjet hadsereg 1979. decemberi afganisztáni agressziójára reagálva bojkottra
szólította fel a rendezvényre készülő országokat. Ennek következtében az olimpia
végül mindössze 80 ország részvételével kezdődött meg. A titkosszolgálat emberei
mégis számoltak „provokációk” lehetőségével.

A III. Főcsoportfőnökség jelentéséből, 1980. július 19.: „Az olimpiai játékokra
kiutazó magyar turisták száma 7050 fő, ebből vidéki 2160 fő. A 230 csoportból a
vidéki csoportok száma 72. A turistákat, valamint a 240 idegenvezetőt
ellenőrizték a BM nyilvántartásaiban. Állambiztonsági szempontok szerint
eligazítottak 282 idegenvezetőt, illetve csoportvezetőt. A biztosítással
kapcsolatos hálózati és egyéb intézkedéseket megtették.”

1984, Los Angeles: Magyarország nem vett részt az olimpián.

A III/III. Csoportfőnökség hivatalos kapcsolata már két évvel korábban, 1982
márciusában jelezte, hogy nemzetközi sport- és sajtókörökben felmerült a szovjet
bojkott lehetősége: „Nemzetközi sport- és sajtókörökben terjesztik, hogy a
szovjet sportminiszter Mexikóban kijelentette, hogy »a SZU bojkottálja a Los
Angeles-i olimpiát«. A NOB legutóbbi ülésén a szovjet küldött tisztázta, hogy
csak arról lehetett szó, hogy amennyiben a versenyzők és a csapatvezetés
személyi biztonságát nem szavatolják, akkor a SZU nem vállalja a részvételt.”

Utóbbi állítás csak ködösítés volt, a szovjetek bosszút álltak a moszkvai
játékok bojkottja miatt. A magyar szolgálatok így interpretálták a
fejleményeket: „Tárgy: Szovjetunió távolmaradása az olimpiáról. A Szovjetunió
elsősorban sportolóinak nagyszámú disszidálásától való félelmében döntött úgy,
hogy nem vesz részt az olimpiai játékokon. Emellett demonstrálni kívánja, hogy a
szovjet–amerikai kapcsolatok rosszabbak, mint amilyennek Reagan beállítja
azokat, s javulásukra az idén nem lehet számítani.

Budapest, 1984. május 23.

Kapják: Aczél György elvtárs, Dr. Korom Mihály elvtárs, Óvári Miklós elvtárs,
Sarlós István elvtárs, Dr. Szűrös Mátyás elvtárs.”


Romániát leszámítva a szocialista blokk országai csatlakoztak a szovjetekhez, és
szintén nem vettek részt az olimpián. Sportolók tehát nem utaztak, sportvezetők,
diplomaták viszont elrepültek Los Angelesbe.

A III. Főcsoportfőnökség jelentéséből, 1984. március 27.: „Az FBI
igazgatójának hírszerzési ügyekkel foglalkozó helyettese kijelentette, hogy a
szocialista országokból érkező sportdiplomaták, kísérők egyharmada hivatásos
hírszerző.”


A magyar közvélemény rendkívül felháborodott a bojkott miatt. A III.
Főcsoportfőnökség jelentéséből, 1984. május 18.: „»Vidéki« fedőnevű
célszemély közölte a szerv hírforrásával, hogy dr. D(emszky) Gábor és köre
megkísérel tüntetést szervezni a Parlament elé az olimpiáról való
távolmaradásunk miatt. Amennyiben ez nem sikerül, akkor tiltakozó
aláírásgyűjtést kezdeményeznek.

Ismeretlen személy f. hó 17-én délután Székesfehérvárott egy 105x15 cm nagyságú
papírt helyezett egy parkoló személygépkocsi szélvédő üvegére. Az írógéppel
készített röplapon a következő szöveg állt: »Los Angeles ’84. A talpnyaló
kommunista vezetők már undorító politikájuknak a sportot is felhasználták.«”



Bár a szórend kissé kusza, a megállapítás tartalma pontos.

Olvasson tovább: