Kereső toggle

Ennyit a papírformáról

EURO 2008: Félidei értékelő

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kevés kivételtől eltekintve azok a csapatok jutottak tovább, amelyeket a
legtöbben a negyeddöntőbe vártak. A sorrend azonban nem mindenhol alakult úgy,
ahogyan azt az erőviszonyok sejteni engedték.

Ibrahimovic görögöknek lőtt gólján kívül sajnos nem sok szemet kápráztató
találat született. Lássuk részleteiben.

A csoport: Ki kell emelnünk a portugálok magabiztos játékát, akik már
az első két csoportmeccsükön eldöntötték továbbjutásuk sorsát. A luzitánok háza
tájáról azonban mégsem ez a legjelentősebb hír, hanem hogy Luiz Felipe Scolari –
akinek népszerűsége majdnem a fatimai szűzanyával vetekszik – a kontinenstorna
után a Chelsea kedvéért otthagyja a válogatott kispadját. Ez mentálisan
jelenthet egy olyan plusz motivációt a csapattagoknak, hogy még utolsó
esélyként, ezen az Európa-bajnokságon feltegyék a Scolarival elvégzett közös
munkára a koronát.

A csehek viszont teljesen rácáfoltak magukra. Nagyon meglátszott Rosicky hiánya
a középpályáról, erőlködőnek tűnt így a játékuk. A másik probléma, amit a
cseheken kívül még több csapatnál is megfigyelhettünk, az néhány kapus
formahanyatlása. Petr Cech négy éve ihletett módon védte végig a
kontinenstornát, meg is lett a gyümölcse, hisz a Chelsea rögvest leigazolta.
Idén azonban az ő számlájára is írható, hogy kiestek a csehek, hiszen a
sorsdöntő, törökök elleni találkozón kiejtette a labdát a kezéből, éppen az
ellenfél játékosa elé. A francia Coupet, a német Lehmann és a görög Nikopolidisz
is kiábrándító formát mutatott, így velük minden bizonnyal utoljára találkoztunk
nagyobb nemzetközi eseményen.

A törökök megítélése egy mérkőzés alatt nagyot változott. Az utolsó
csoportmeccsig leginkább csak azt lehetett hallani, hogy Hakan Sükür és Bastürk
nélkül mennyire satnya a félholdasok támadórészlege. A csehek ellen azonban
csodával határos módon fordították meg a mérkőzést, egyúttal a továbbjutásuk
sorsát. Így lett Fatih Terim szövetségi kapitányból ünnepelt hadvezér.

B csoport: Elvileg ebben a csoportban mindennek a németekről kellett
volna szólnia, ugyanakkor a Slaven Bilic által gardírozott horvát válogatott
hibátlanul nyerte meg a fordulót. A két csapat mérkőzésén a horvátok jószerével
azt csináltak a német válogatottal, amit csak akartak. Bebizonyították, hogy kár
volt őket lesajnálni a magyarok elleni döntetlen után.

Ami a németeket illeti: megint úgy tűnik, hogy „altató üzemmódban” kezdték az
Európa-bajnokságot. De ne írjuk le őket ilyen könnyen, ha a német henger egyszer
beindul, az ritkán mond csődöt. Már csak pár alkatrészt kellene Löw kapitánynak
kicserélnie. Gondolhatunk itt a védelem tengelyére vagy a kapusposztra.

Lengyelországban nem volt annyi átütő erő, hogy bravúrt hozzon össze. A
Brazíliából last-minute esélyként honosított Guerreiro viszont üde színfoltja
volt a csapatnak, akárcsak a többi válogatottban feltűnő „idegenlégiós”.
Podolski például épp lengyel származása ellenére vezeti a németek házi
góllövőlistáját három találattal. Vagy ott van az osztrákok magyar származású
Garics Györgye – a sors fintora, hogy a magyar válogatottban épp egy ilyen
játékos oldhatná meg a védelem bal oldali problémáit.

C csoport: Ezzel a csoporttal kapcsolatban nagyon vegyes érzelmeink
lehetnek, egyrészről a legutóbbi vb-döntős olaszok és franciák miatt, másrészről
pedig a hollandok szereplése láttán. Kezdjük a negatív élményekkel: az olasz és
a francia válogatott kapitánya is azokat a játékosokat favorizálja, akik a
klubjukban is végigjátszották a szezont és úgymond nagyobb nevek. Holott egy-két
kivételtől eltekintve – valamennyi sztár arcáról leolvasható, hogy nagyon
fáradt. Riberyre nehezedett az a nyomás, hogy Zidane után fazont szabjon a
gallok játékának, ám rajta is látni, hogy pihenés nélkül képtelen az idényben
tőle megszokott formát mutatni, és talán sérülése is elkerülhető lett volna.
Tény, hogy a németországi világbajnokságon sokkal jobban teljesített, mint a
mostani tornán. A szövetségi kapitányának pedig minden létező fórumon a fejét
követelik. Nem alaptalanul.

Az olaszoknál sincsenek másképp a közállapotok a csapat házatáján. Bár Luca Toni
nem nyújt rossz teljesítményt a tizenhatosnál, Cassanoval veszélyesebb lehetne
az azurrik támadósora. Ám itt bejön a képbe Donadoni szövetségi kapitány
makacssága, és az a tény, hogy önmagában nem ér semmit, ha egy válogatottat
papíron ugyan sztárjátékosok alkotnak, de összességükben nincsenek kellően
ráhangolódva a tornára. Játékuk ezúttal is sok szerencsével párosult.

A hollandok viszont eddig nagyon meggyőzően szerepeltek. Marco van Basten
munkája beérni látszik a narancsmezesek válogatottjának élén. Sokat kritizálták
a válogatási elvei miatt – például ő egy honosított vagy bevándorló játékost sem
hívott meg a csapatába az előző kapitányokhoz képest, s emiatt kapott
hideget-meleget a sajtótól – a sikerek azonban eddig legalábbis őt igazolják.
Ami a minőségi cserejátékosokat illeti, melyik csapat ne örülne, ha a kispadon
is olyan játékosok ülnének, mint például Arjen Robben.

A románok előtt szép jövő állhat, ha folytatják a munkát ezen az ösvényen.

D csoport: A görögök nem tudtak maradandót alkotni idén, mert ahogy
szövetségi kapitányuk fogalmazott: „a futballban csak ritkán akadnak olyan
csodák, mint a mi 2004-es győzelmünk”. Az oroszok viszont továbbjutottak.

A spanyolok úgy tűnik az „egységben az erő” hívei lettek. Azon túl, hogy David
Villa már az első két meccsén négy gólt rámolt az ellenfelek hálójába,
elmondhatjuk, hogy a csapat nagyon együtt van. Hol vannak már a Raúl
beválogatását követelő szimpátiatüntetések? Nem szabad elsietni, de ha Luis
Aragónes legényei így haladnak tovább, akkor idén talán összejöhet a hőn áhított
trófea a hosszú böjt után.

Olvasson tovább: