Kereső toggle

Határ a csillagos ég

Nem sikerült limitálni a focistafizetéseket

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mégsem maximalizálják a focisták fizetését – született meg a döntés az
Európai Unió és az Európai Labdarúgó Szövetség hosszas tárgyalásait követően.



Fotó: AP

Régóta foglalkoztatja már a futballban jártas embereket az a gondolat, hogy
mivel lehetne megakadályozni a csapatok közt egyre csak táguló financiális
kráter mélyülését. A Bajnokok Ligáját több éve szinte csak az elitklubok
„bérlik”, és így a többi csapat nem tud felzárkózni semmilyen viszonylatban
hozzájuk – a kelet-európai csapatokat már nem is említve.

A korlátlan költekezés legszemléletesebb nemzetközi példájaként a Chelsea
hozható fel, amely Roman Abramovics színrelépése óta évente fontmilliókat költ
játékosvásárlásra – a legutóbbi gazdasági mutatójukban 228 millió fontos éves
veszteség szerepelt – illetve fizetésekre, így a többi csapatnak szinte esélye
sincs harcba szállni vele egy-egy játékosért.

Egy szemléletes példa arra, miért is vannak többen azon a véleményen, hogy nem
jó a korlátlan költekezés: ahhoz, hogy valamelyik csapat felvehesse a versenyt a
Chelsea-szintű elitklubokkal, kész játékosokat kell igazolnia borsos áron. Ezt
leginkább csak külföldről tehetik meg a csapatok, mert az a tendencia, hogy
országon belüli klubváltáskor a csapatok közel a dupláját kérik a valós árnak
azért, hogy a rivális elálljon az üzlettől, s így ne erősödhessen meg. Ha
viszont külföldi játékost igazolnak többségben, ezzel háttérbe szorulnak a hazai
játékosok, a saját nevelésekről nem is szólva. Ráadásul komoly adósságba is
verhetik magukat a csapatok.

A Premier Ligás csapatvezetők egy csoportja részletes tanulmánnyal állt Richard
Caborn sportminiszter elé, aki ígéretet tett rá, hogy meg sem áll vele
Brüsszelig. Caborn a napokban prezentálta a tanulmányt az EU és az UEFA
képviselői előtt, akiknek végső reakciójuk elutasító volt. „A fizetési sapka
egész egyszerűen nem működne és nem is volt sohasem tervbe véve az UEFA-nál” –
zárta rövidre a kérdést Lars Christer Olsson. – „Nem lenne az EU és az UEFA
szerint sem megoldható, hogy megmondjuk, mennyit kereshetnek a focisták.”

Az UEFA egyébként reméli, hogy a szigorúbb könyvvizsgálatok révén a csapatokat
rá tudják majd venni, hogy a felesleges kiadások helyett fejlesztésekbe és
hosszabb távon megtérülő befektetésekbe kezdjenek bele. A határozott
állásfoglalás ellenére úgy tűnik, hogy az ügy végére még nem tehetünk pontot.

Az amerikai minta

A fizetési sapka fogalmát a sportban először a tengerentúlon vezették be, az
amerikai futballban. Bő egy évtizede ugyanis kezdett unalmassá válni a Nemzeti
Futball Liga (NFL), mivel az elharapózó fizetések miatt „osztálykülönbségek”
alakultak ki a csapatok között, és jóformán előre lefutottá váltak a meccsek. A
„lekapitalistázott” amerikaiak nem ódzkodtak felső határt szabni a fizetéseknek,
és szembeszálltak a mamutklubok érdekcsoportjaival. Ma már mindenki belátja,
hogy csak így lehetett megmenteni az NFL-t a színvonaleséstől.

Olvasson tovább: