A hagyományos gumiabroncsok már +5 oC fok alatti hőmérsékleten elvesztik rugalmasságukat és tapadási képességük nagy részét is. Ezek vonóereje jeges-havas útviszonyok között töredéke a télieknek, a velük való fékút is sokkal hosszabb. A nyári gumik még száraz aszfalton sem tapadnak olyan jól, mint téli társaik, melyek az anyagukba kevert szilikátnak köszönhetően még nagy hidegben is megőrzik rugalmasságukat. Fontos tudni, hogy a téli gumik csak 4 mm-es profilmélység felett tudják jól ellátni a feladatukat. Érdemes már késő ősszel felszereltetni a téli abroncsokat, és csak a kora tavaszi fagyok elmúltával visszatérni a nyáriakra. A téli gumik sűr? lamelláinak több szerepe is van. Ezek biztosítják a megfelelő tapadást, kordában tartják az oldalirányú erőket és hozzájárulnak a kiszámítható fékúthoz. A lamellák az úttesttel érintkezve szétterülnek, ezért az összepréselődött hó nem ragad be a profilokba, hanem a deformáció hatására létrejön egy öntisztulási folyamat. Így érhető el, hogy a kerék minden állásában maximális vonóerő, illetve fékezőerő álljon rendelkezésre. A sűr? lamellaszerkezeteknek azonban hátrányai is vannak. Könnyebben ragadnak bele a kavicsok, amit kiérve az országútra, nagyobb sebességnél sörétként lőnek ki a mögöttes forgalomban részt vevő autók szélvédőire. Ezért télen – a megnövekedett féktávolság miatt is – érdemes nagyobb követési távolságot tartani, és ne feledjük: a téli gumi sem csodaszer, nem tudja a vezetéstechnikai hibákat helyrehozni.
Az alapanyag
2004. 12. 17. (VIII/51)
