Kereső toggle

Az Opel-gyár története

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az 1858-as esztendő technikatörténeti szempontból ígéretesen indult. Anglia és az Egyesült Államok között lefektették az első óceán alatti távírókábelt, a németországi Rüsselheimben lakó Adam Opel pedig Párizsba utazott, hogy továbbképezze magát a lakatos mesterségben. Miután egy varrógépgyárban munkát kapott, és megtanulta a szakma fortélyait, hazatért, hogy egy tehénistállóban berendezett műhelyben lerakja egy új világcég alapjait. A fáradságos munkával elkészített első varrógépét azonban nem tudta eladni, mert az állásukat joggal féltő szabólegények kőzáporral fogadták. 

Opel gyára csak 1868-ban indult be, felesége hozománya segítségével. Tizenhét év varrógépgyártás után ismerkedett meg Drais báró "futógépével" a velocipéddel, és megérezte a benne lévő nagy üzletet. 1888-ban már kerékpárokat is gyártott, a család öt gyermeke – Carl, Wilhelm, Heinrich, Friedrich és Ludwig – pedig hamarosan híres kerékpárversenyzőként váltak ismertté. Az akkori vicclapok kedvenc témája volt a kerékpár, különösen az öt Opel fivér, akik hat méter hosszúságú tandem kerékpárjukon osztatlan bámulatot keltettek. 1899-ben a New York-i Találmányi Hivatal arra hivatkozva, hogy már mindent feltaláltak, ami egyáltalán feltalálható, saját működésének beszüntetését kérte. Európában ebben az esztendőben nyílt meg az első Berlini Nemzetközi Motorkocsi Kiállítás. A kocsigyártók Daimlert utánozva motort építettek a "félbevágott fogatokba", hogy ily módon kártalanítsák magukat a lovaskocsiüzlet hanyatlásáért. Közéjük tartozott Friedrich Lutzmann nagyhercegi udvari kocsigyártó is. Az Opel fivérek is elmentek a berlini kiállításra, hogy az utazásnak ezt az új módját tanulmányozzák. A tapasztalt bicikligyártók megcsodálták Lutzmann motorkocsiját, és rögtön megegyeztek vele, hogy dolgozzon nekik.

Hamar elkészült az első, 3,5 lóerős Opel Patent Motorwagen, és 1899-ben már az értékesítésre is sor került, szám szerint tizenegy darab autót adtak el. Az autógyártás azonban elvitte a varrógép- és a bicikliüzletből származó nyereség nagy részét, ezért 1900-ban bezárták az automobil osztályt. A Párizsi Autószalon azonban új lendületet adott Opelék vállalkozásának, akik a kiállításon megvásárolták a francia Darracq gépkocsi gyártási szabadalmát, és ígéretet kaptak arra, hogy az autó Párizsból saját kerekén megy Rüsselheimbe. 1900 telén táviratot kaptak, hogy egy bizonyos Monsieur Brauda elindult a kocsival. Éjfél is elmúlt már, mikor feltűnt a két acetilén fényszóró fénye, a hidegtől megmerevedett utasokat leemelték a kocsiról és bevitték a házba. Miután felengedtek kiderült, hogy az úton jeges esőt, majd havat kaptak szó szerint az arcukba. (Ekkor még nem találták fel a szélvédő üveget.) Németországban annak ellenére népszerűek voltak a Darracq autók, hogy ötezer márkába, mintegy kétszer annyiba kerültek, mint a korábbi Opel-modellek. 

A Blitzen-Benz volt az első olyan benzinmotoros autó, amely átlépte a 200km/órás sebességhatárt, mindez 1909-ben történt. Ekkor készítette el az Opel a középrétegek és a körorvosok számára a "Doktorwagen" modelljét. Ez a fényűzéstől mentes, kétüléses járm? már magas peremű, levegővel töltött gumiabroncsokon gördült, és Ford T-modelljéhez hasonlóan kifejezetten rossz úton is elboldogult. Két évvel később Rüsselheimet érzékeny csapás érte, egy pusztító tűzvész nyomán a szerelőcsarnokból csak izzó romhalmaz maradt. André Citroënhez hasonlóan Wilhelm Opel is meglátogatta az amerikai "autókirályt", Henry Fordot, ahol arra a következtetésre jutott, hogy kizárólag az alacsony költségekkel és a minőségi technológiával gyártott autóké a jövő. 1924-ben a Citroën 5CV másolataként született meg a kizárólag zöld színben kapható Opel Laubfrosch (levelibéka) amelyet már futószalagon gyártottak. A nyilvánvaló hasonlóság miatt a francia gyár beperelte Opeléket, akiket a bíróság néhány műszaki jelleg? változtatás elvégzése után felmentett. De hiába volt kiváló autó a Laubfrosch, a gazdasági világválság előszele és a csekély hazai vásárlóerő a csőd szélére sodorta az akkor már hatvan éves múlttal rendelkező vállalatot. A korabeli statisztikák szerint Németországban csak minden 196. emberre jutott egy autó, míg Amerikában minden ötödikre. 1928-ban az amerikai General Motors 30 millió dolláros áron megvásárolta az Adam Opel AG részvényeinek 80 százalékát. Ezzel az Opel a recesszióból az aranykorba lépett, a GM csúcsminőség? termelőeszközei és a valutainjekció segítségével pedig már egy év múlva piacvezetővé vált Németországban. 

Az 1936-os berlini olimpián egy fekete bőr? atléta, Jesse Owens négy aranyérmet nyert. Hitler ugyan gratulált neki, de fajgyűlölete miatt nem engedte, hogy vele együtt lefényképezzék. Ebben az esztendőben született meg az Opel Olympia és gördült ki a rüsselheimi gyár kapuján a félmilliomodik autó. Három évvel később a ruhadivatot már Hollywood diktálta: a svájcisapkát Greta Garbo tette népszerűvé, Marlene Dietrich hatására pedig a nők elkezdtek hosszúnadrágot hordani. Az Opel-gyár vezetését átvették a nácik, és mivel a GM nem járult hozzá, hogy a rüsselheimi gyárat hadiüzemmé alakítsák át, hivatalosan is megszakadtak az amerikai-német kapcsolatok. A szövetséges hatalmak 1944 augusztusától folyamatos bombaszőnyeggel terítették be az Opel üzemeit. A második világháború befejezése után a szovjet csapatok az Opel autógyárat felügyelő szövetséges erőktől háborús jóvátétel fejében megkapták az új Kadett tervrajzait, és az üzemet 56 vagonba csomagolva elszállították. Pár év elteltével a Kadett "Moszkvics 400" néven jelent meg a moszkvai utcákon. Csak az ötvenes években indult meg újra az üzlet, amikor Bill Haley és Elvis Presley rock and roll dalaival együtt a széles, krómozott lökhárítók is megérkeztek Európába. 

Az első amerikai stílusú autó, az Opel Capitan volt, de átütő sikert csak a Caravan modellel értek el. 1962-ben a mozivásznakon a James Bondot alakító Simon Templar volt a sztár, az utakon viszont a rüsselheimi gyár új modellje a Kadett, melynek különböző változataiból még ma is sok gurul a világ országútjain. Minden évtizednek megvoltak a maga húzómodelljei, a hatvanas években a Rekord és a Kadett, a hetvenes években pedig az Ascona és a Calibra. 1982-ben lépett először a nagyközönség elé a legkisebb Opel, a Corsa, míg a hazánkban legnépszerűbb modellt, az Astrát éppen tíz éve fejlesztették ki. (K.S.)

Olvasson tovább: