Kereső toggle

A profi hoki története

Buli van a Stanley-kupáért

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nyolcvanharmadik szezonját kezdte az észak-amerikai profi jégkorongliga, amit a
Stanley-kupáért vívnak. Akárki állítaná, hogy tudja, hogyan kezdődött a hoki, nem
mondana igazat. Ettől függetlenül számtalan elmélet látott már napvilágot. Így
könnyen lehet, hogy Észak-Európában a nyári mezei hokit játszották télen is, de az
sem lehetetlen, hogy a kanadai indiánok kezdtek el hokizni hamarabb. Nagy kár, egyik
helyen sem gondolt senki arra, hogy az első ősi játéknap pontos dátumát feljegyezze.
Ötszáz éve biztos a sport ősének léte. Az első, számunkra is értékelhető
írásos bizonyítékok az 1700-as évekből származnak. Ezekből kiderül, hogy Anglia
lefagyott mezőin sokan kergettek egy fagolyót, görbe botokkal.



New York Rangers–Montreal Canadians derbi a hatvanas évekből

Minden elmélettől függetlenül a tény az, a mai hoki Észak-Amerikában született.
Az első meccseket az Új-Skóciában állomásozó brit katonák játszották. Az 1870-es
években a McGill Egyetem diákjai elkezdték a játékot szabályokkal is egységessé
tenni. Egy külvárosi jégpályán kilenc játékossal egy csapatban, és egy
gumigolyóval rendezték a mérkőzéseket. Ők alkották meg a jégkorong első egységes
szabálykönyvét, ezek a McGill-szabályok. A játék annyira népszerű volt, hogy
1893-ban Kanada kormányzója úgy döntött, egy ezüsttálat ajándékoz a mindenkori
kanadai hokibajnokság győztesének. Ez lett a mai Stanley-kupa. A kormányzót Lord
Stanleynek hívták. Szegény lord már nem gratulálhatott az első győztesnek – mert
ugyan nem halt meg, de visszarendelték szeretett hazájába. A déli szomszédnál
1895-ben játszotta az első hivatalos mérkőzést a Yale Egyetem és a Johns Hopkins
csapata. Sajnos az eredményről azóta sem érkezett jelentés.



A Stanley-kupa    Fotó: E. Sz.

1917 volt az az év, amikor a frissen alakult liga, az NHL (National Hockey League)
bajnoka játszott a keleti parti hoki-szövetség bajnokságának a győztesével, az
akkor már igen neves Stanleyért. Az első győztes a Toronto Arenas gárdája volt,
amely később Toronto Maple Leafs (Juharlevelek) néven tizenháromszor tudhatta a
vitrinjében az ezüst trófeát.

Az 1926-27-es szezontól már csak az NHL csapatai küzdöttek a serlegért. Az első
idők nagy csapata a New York Rangers gárdája volt. A negyvenes években eljött a nagy
dinasztiák korszaka – ne családra gondoljunk, – ez a folyamatos jó szereplést
jelenti. Az első ilyen a már említett Toronto volt. Ezekben a években kezdte
pályafutását két legendává váló játékos, Maurice Rocket (rakéta) Richard és
Gordie Howe, aki Mr. Hockey (Hoki úr) néven futott be bámulatos karriert. Richard
aktívan részt vett a Montreal Canadians nyolc győzelmében, amit 1946-tól 1960-ig
tettek zsebre. Ez a csapat a mai napig 24-szer hódította el a hőn áhított ezüst
edényt. Howe pedig négyszer ünnepelhetett a Detroit Red Wings-szel. A mai napig ő
játszotta a legtöbb meccset, összesen 1767 találkozót. Csapattársának, Terrence
Gordon Sawchuknak, aki a kapusok királya volt, 105 bajnokin nem tudtak a kapujába
találni. Mai kortársainak pályafutása csak 45-50 találkozóra elég.

1979-ben kezdte rendkívüli uralkodását az Edmonton Oilers csapatában egy Wayne
Gretzky nev? fiatalember. Eme ifjú igen átírta az összes fontos statisztikát. Négy
nagybajnoki címe mellé, tízszer választották az év játékosának. 894 gólja
jelenleg megdönthetetlen csúcsnak tűnik, mint ahogy 2857 pontja is, a második Howe
csak 1850 pontot hozott össze, így utol nem érheti, mivel már elmúlt hetvenéves.

Az idei szezon is kezdetét vette, bajnokot a jövő év júniusában avatnak majd.


Egy-két szót érdemes ejteni a játékok helyszínéről is. A jég 61x26 méteren
terül el az NHL-ben – ezzel szemben az öreg kontinens szabványa 60x30-as. A kapu két
oldalán és a pálya közepén vannak a bedobókörök, itt tartják a hokisok az úgynevezett
bulikat. A buliban két rivális játékos és a játékvezető vesz részt. A buli győztese
szerzi meg a pakkot, és indíthat támadást. Itt feltehetjük a kérdést: mi a pakk? Az
ősi gumigolyó lassan átalakult egy tömör gumikoronggá. Nevét a palánkkal és az ütővel
való találkozásokkor kiadott hangok után kapta – angolul puck! A palánk szerepe
azon túl, hogy meggátolja a pakk játéktéren kívülre való jutását, remekül használható
az ellenfél játékosainak a kilapítására. Egy csapat ma már csak 6 játékost küldhet
egyszerre a jégre ideális esetben, ugyanis a hosszabbításban már csökkentett létszámmal
folytathatják a küzdelmet, döntetlen esetén. Méltatlan lenne az ütőt kihagyni, amit
a szabály szerint csak a pakk továbbítására lehet használni. Ez az elmélet, a
gyakorlatban azonban nemcsak a jégen szoktak eltörni ezek a szerszámok, hanem egymás különböző
testrészein is. A magyar tévécsatornák ez utóbbiakat mutatják előszeretettel, és
nem a játékot. (mlg)

Olvasson tovább: