Kereső toggle

Miskolcon folytatódik a telepfelszámoló program

Nyomorexport

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miskolcon a romák és jogvédők folyamatos tiltakozása ellenére folytatódik a telepfelszámoló program. Jogcím nélkül egy kilakoltatott sem maradhat a városban. A tiltakozók szerint ez nem más, mint modern deportálás, és a probléma nemcsak Miskolc, hanem az egész ország cigányságáról is szól. Helyzetjelentés a borsodi székhelyről. 

„Olyan gyerekeket nevelünk, akik Lyukóból kerültek hozzánk” – meséli Horváth Győző nevelőszülő és párja, Erika, a Kalyi Jag középiskola munkatársa. Mint ismert, Lyukóvölgy, a hajdani városszéli víkendtelep mára Miskolc egyik legnagyobb és legveszélyesebb cigánytelepévé vált. „Írni-olvasni sem tudott a 13 éves kislány, amikor hozzánk került, most 10. osztályos, hiányzása nincs, és jól tanul. Elképesztő higiéniai viszonyokból jöttek, két kemény év kellett ahhoz, hogy a civilizált életbe beleszokjanak. Cipőt, papucsot nem tudtak viselni, mert megszokták, hogy télen-nyáron mezítláb vannak, és szabályosan ki voltak éhezve: hónapokig naponta nyolcszor is teleették magukat, mert féltek, hogy másnap nem lesz mit enniük, és mindenhová dugdosták az ennivalót. A legkisebb ötéves volt, amikor 2009-ben hozzánk került. A kisfiút megfürdettem, lekezeltem – ugyanis amikor a gyerekeket kiemelik a nyomortelepi viszonyok közül, tetvesek, gyakran rühesek, ótvarosak –, és adtam rá tiszta pizsamát. Emlékszem, végignézett magán, és ámuldozva mondta: »Milyen szép vagyok!« Utána lefektettük, életében először saját ágyba, és akkor fejére húzta a takarót, és csak sírt, sírt magában órákig. Próbálta feldolgozni, hogy végre emberi körülmények közé került” – számoltak be a nevelőszülők, akik egyébként maguk is roma származásúak. Négy saját gyerekük közül a két legidősebb már lediplomázott. A Horváth házaspárral a város peremén, az egykori Szondi-telepen lévő modern családi házukban beszélgettünk.

Miskolc 13 nyomortelepén többnyire olyan higiéniai körülmények vannak, ahonnan a gyerekek egy részét sürgősen ki kellene emelni, és akkor nem beszéltünk a nem egyszer súlyosan elhanyagoló vagy bántalmazó szülőkről. Egy szociális munkás alanyunk ismer olyan fiatalasszonyt, akinek apja és nagyapja egyazon személy, és mint mondja, a cigányság egy rétegében ebben semmi rendkívüli nincs. A nevelőszülők és a helyi újságíró, egyben gyermekvédelmi szakember Szilágyi Sándor szavaiból kitetszik: sok kiemelt gyermek sokáig attól fél, hogy visszakerül a telepre, de az is előfordul, hogy a vér szerinti szülők nem érdeklődnek a gondozásba vett gyerekeik után. Miskolcon a gyermekvédelmi szakellátásba kerülő gyerekek kétharmada az említett nyomortelepekről érkezik, ami jelzésértékű. Szilágyi Sándor szerint ideje, hogy a kormány és a demokratikus ellenzék tényszerűen kezdjen el foglalkozni a telepi cigányság helyzetével. „A miskolciak már nem dőlnek be a polgárjogi aktivisták lózungjainak, ugyanis nap mint nap szembesülnek a helyzet árnyoldalaival, s az itt élők alatt rendezett életvitelt folytató romákat is értek, hiszen e szituációnak ők is kárvallottjai” – véli Szilágyi, aki szerint kormányzati szinten is szembe kellene nézni a cigányság egy részére jellemző deviáns életmód jelenségével.

Úgy tűnik, a közelgő önkormányzati választások jelöltjeinek kiválasztása már ezen a felismerésen alapul. A jelenlegi városvezetés telepfelszámolási és a romákat Miskolcról száműző programját sokan átgondolatlannak tartják, amivel a helyi Fidesz–KDNP-frakció jobbról előzné a Jobbikot. Ám a Jobbik emelte a tétet, amikor a képviselő-testületi ülésen azzal érvelt: a lakókat kárpótlás nélkül kell kitenni, az esetleges bérleti szerződéseket fel kell mondani. Mint ismert, a május 8-án elfogadott miskolci telepfelszámolási program szerint a „számozott utcákat” – állítólag a közeli DVTK-stadion korszerűsítése miatt – felszámolják. A száz éve a vasgyári munkásoknak épített, szoba-konyhás, komfort nélküli házak ma 90 százalékban roma lakóit kitennék úgy, hogy 1-2 millió forintot fizetnének azoknak a bérlőknek, akik hajlandók 5 évre kiköltözni Miskolcról is. Jogcím nélkül pedig senki sem maradhatna tovább a városban. A környező települések önkormányzatai viszont nyílt levélben utasították el a romák befogadását. A Miskolci Ingatlangazdálkodó Zrt. fizetési felszólításokkal árasztotta el a telep lakóit, bírósági végzés alapján pedig két családot hatóságilag ki is költöztettek. Bár a tiltakozások hatására nemrég államtitkári szinten kezdődött tárgyalás a miskolci romák képviselőivel, Kriza Ákos miskolci polgármester úgy nyilatkozott: a kilakoltatások folytatódnak. Augusztus végére várhatóan 105-110 ingatlanból költöznek ki az „alulszocializált, és mondjuk ki, többségében roma családok”, őszre 60-70 lakás marad, de látva a hatósági szigort, Kriza szerint ők maguktól is el fognak menni. A polgármester állításával szemben a Máltai Szeretetszolgálat nem vesz részt a kilakoltatásokban.

Becslések szerint Miskolc 175 ezer fős lakosságának 15 százaléka roma, akiknek jelentős része a város nyomortelepein tengődik. Telepfelszámolási programokat csendben már az előző, szocialista városvezetés is megindított 5-6 évvel ezelőtt, amit semmiféle tiltakozás nem kísért, és a felszámolt kolóniák lakói nagyrészt más miskolci telepeken, így Lyukóban és a számozott utcákban kötöttek ki. A jelenlegi városvezetés az érvényes szerződéssel rendelkező bérlőket esetleg kárpótolhatja, vagy a többiekkel együtt kilakoltathatja, akár rendeletekre hivatkozva. Jelenleg kétszázezer forintos bírságokat róhatnak ki például rendezetlennek, zsúfoltnak, lármásnak vagy lakhatatlannak ítélt ingatlanok esetén, aminek vége tartozás, illetve szerződésbontás. Tavaly 350 ilyen eljárás indult. Az effajta rendeletekhez az alapot például az Avasi lakótelep déli részébe beköltözött „fészekrakós”, jobbára cigány családok életmódja szolgáltatta, akik rövid időn belül benépesítették és lelakták a korábban felújított lakásokat – az ott lakók csótányinvázióról, szakadatlan hangoskodásról, megrongált vízcsövekről, eladott nyílászárókról, eltüzelt parkettákról, disznóvágásokról, WC-nek használt liftekről és lépcsőházakról panaszkodtak.

Horváth Győző nevelőszülő hangsúlyozza: semmiképp nem szabad általánosítani, a cigánytelepeken is sokféle ember él. Különbség van például a miskolci őslakos romák és a főként borsodi településekről bevándorolt, többnyire jogcím nélküli lakók között, akik nem egyszer épp életmódjuk miatt kénytelenek költözni, és ha arról van szó, romáktól és nem romáktól egyformán lopnak. Másokkal együtt ő is a komplex telepfelzárkóztató programokban látná a megoldást, meg abban, hogy végre átláthatóbbá váljon a roma felzárkóztatásra szánt uniós és egyéb pénzek felhasználása.

„Amíg a cigányok ezekben a nagyon zárt közösségekben élnek, addig nem látnak semmilyen mintát a fejlődésre. Viszont az sem megoldás, hogy hirtelen átköltöztetjük őket a többségiek által lakott negyedekbe, mert ezzel sem velük, sem az ottaniakkal nem tennénk jót. Erre nincsenek felkészülve, az integrációt csak fokozatosan lehet megvalósítani” – ezt már Váradi Gábor, a Cigány Nemzetiségi Önkormányzat (CNÖ) miskolci elnöke mondja, akivel a Városház előtti téren beszélgetünk, ahol hetek óta tartanak sátoros tiltakozást a telepfelszámolási program miatt. A tér időközben az országos média zarándokhelyévé vált, a verőfényes péntek délelőttön a tüntetők üdítővel kínálnak minket, békés asztaltársaságot alkotunk. Egyöntetűen állítják, hogy a nyomortelepek felszámolásával egyetértenek, de nem úgy, hogy nincs mögötte semmilyen pozitív stratégia, és különösen felháborítónak tartják azt, hogy a lakóknak Miskolcról is menniük kell.

Mindemellett nagyon embertelennek tartják a telepkiürítés módszereit is. „Miskolc vezetése májusban egy kirekesztő rendeletet hozott. A biztonságos lakhatásért küzdünk, hogy embereket ne lehessen az utcára kitenni. Lakik vagy 240 család a számozott utcákban, és nem szabadna pánikot kelteni azzal, hogy két családot rendőrökkel kiteszünk az otthonából, és egyidejűleg sok másik család kap fizetési felszólítást a MIK-től. És ha nem fogadják el a rosszabb cserelehetőséget, vagy nincs hova menniük, akkor elveszik tőlük a gyerekeiket is. Ezt nem így kellene csinálni, hanem velük együtt keresni a lehetséges megoldást” – vélekedik a CNÖ-elnök, megjegyezve, hogy a romák által lakott számozott utcákban 50 év óta semmilyen infrastrukturális beruházás nem történt, mert „oda elég négyévente kimenni, és egy ezrest nyomni a kezükbe, hogy kire szavazzanak”. A tüntetők szerint csak az együttműködni nem akarókat kellene büntetni.

„A telepfelszámolást a családok és szakemberek bevonásával kellene megoldani. Ez a program viszont kimeríti a modern deportálás fogalmát, és kizárólag a politikai haszonszerzésről szól” – fűzi hozzá Botos Ferenc, a CNÖ tagja, aki szerint az érintett családok 15-20 százalékának az ingatlana saját tulajdon, velük meg fog egyezni a városvezetés másik lakásról, de a többiek helyzete kilátástalan. Nekik szociális bérlakások jelentenének megoldást. A tüntetők egyébként több cigánytelepről valók, mert szerintük a 25 éve fokozódó nyomortelep-probléma nemcsak a számozott utcaiakról, hanem Borsod-Abaúj-Zemplén megye, sőt az egész ország cigányságáról is szól.

A belvárosban tüntetőkkel ellentétben a számozott utcákban ottlétünkkor nagyon parázs volt a hangulat, mert az ott élő romák úgy érzik: vezetőik áprilisban eladták őket a már említett ezresekért, és mind a „Farkas-klán”, mind Váradi Gábor cserbenhagyta őket. Benézünk egy helyi iskolaépületbe is, ami kívül-belül olyan, mint 60 éve. A telepi házak némelyike gondozott, míg mások összedőlni készülnek. A lakosság vegyes, helyzetük átgondoltabb megoldást kívánna egy, a telep civilizáltabb szélén lakó hölgy szerint, aki szociális szakember. „Az elmúlt 5 évben romlott le teljesen a helyzet, a lakások eladhatatlanná váltak, a közbiztonság nulla, a fiatalok meg sem állnak külföldig. Amíg a kohászat működött, az önkormányzati lakóingatlanok tiszták, rendezettek voltak, és a cigányok is dolgoztak. Az történt itt is, mint Lyukóban: a polgári, dolgos múltat felemésztette a nyomor és a patkányok. Az elmúlt években az ideköltöző romák a játszóteret széthordták, a környék lezüllött, munkanélküliség, italozás, drog, prostitúció, és főleg a lopás mindennapos jelenség lett, akárcsak a rendőrség. Ezen a szinten a börtön már nem elrettentő, hiszen teljes ellátás van, és ott vannak a haverok. Ez egy ördögi kör: akárhová mennek, nem akarják őket befogadni, ha meg kiemelek egy családot, jön vele az egész rokonság is, és lőttek a beilleszkedésnek. Sokan joggal kérdik, ha némelyek beköltöznek egy lakásba, nem fizetnek semmit, és teljesen tönkreteszik, akkor mire föl jár nekik pénz vagy másik lakás?” – mutat rá a témában rejlő társadalmi aknákra a hölgy. (Közreműködött: Jankovics Tímea)

Olvasson tovább: