Kereső toggle

Levadászták a Négy Tigrist

Tájkép csata után a felszámolt józsefvárosi piacon

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Megtörtént az elképzelhetetlen: a főváros híres-hírhedt nevezetessége, a Négy Tigris bezárt. A különböző nációk (kínaiak, arabok, vietnamiak, ukránok, törökök és magyar üzlettársaik) kiskereskedelmének és az állítólagos sötét ügyleteknek helyet adó piac területét rendőrök nézték át, mielőtt visszakerülne a tulajdonos MÁV Zrt-hez. A bérlő Komondor Kft.-vel történő jogvita azonban továbbra is folytatódik.

Senki nem tudta, meddig működhet még. Noha idén májusban jogerős bírósági végzés született a piac bezárásáról, az általunk megkérdezett árusok egy hónappal ezelőtt még a korábbi gyakorlathoz hasonló túlélésben reménykedtek. „A tévében mindenfélét beszélnek jobbra-balra, de még mi, akik itt dolgozunk sem tudjuk, hogy mi lesz. Egy biztos: ha jönnek a végrehajtók, elmegyünk. Nem fogunk verekedni velük” – felelte kérdésünkre egy cipőárus májusban. Egy arab kereskedő a mobiltelefonok mögül kikukucskálva így szólt: „A bezárás csak akkor lesz biztos, ha már senkit nem találnak itt. Az újságok mindenfélét írogatnak, mi pedig addig dolgozunk, amíg tudunk. Látja: ma még mindig nyitva van.” De ha „véletlenül” mégiscsak lakat alá kerül a terület, akkor sem fognak kétségbe esni, hanem „összepakoljuk a cuccot, megköszönjük, hogy itt lehettünk és átmegyünk az út túloldalára”– ahol már alakítják ki az új üzleteket, minden eshetőségre készen. (Odaát az egykori Ganz-MÁVAG birtok ingatlanjainak nagy része már az ázsiai vállalkozók nevére került.)

A „véletlenre” nem sokat kellett várni. Június 16-án mintegy hetven rendőr nézte át a kiürített, közel 40 ezer négyzetméteres területet, amely most úgy nézett ki, mint tájkép csata után. Mindenütt lomok, félig szétvert sufnik, hiányos és üresen tátongó eladóhelyek, koszos felületek, leszaggatott feliratok. A látvány a kellemetlen szagokkal keveredve arról tanúskodik, hogy a több mint két évtizede itt táborozó „hadsereg” sebtében hagyta el a helyszínt. A költözködés három nappal ezelőtt, a múlt pénteken érte el a maximális intenzitását, amikor minden kézzelfoghatót felpakoltak az árusok, és kordékkal, puszta kézzel vagy biciklin tolták el, vagy tolták át a szemközti oldalra. Endre csapatával együtt épp egy raktárbódé vasszerkezetét vágja szét flexszel. „Nem gondoltuk, hogy ez valaha bekövetkezik. Többször túléltük már, de hát új a polgármester…” – jegyzi meg. Amit az árusok nem tudnak a bodegáikról leszerelni, azt otthagyják. Egy biztos: nem így vették át a terepet az 1990-es években, amikor az üzlet, amely hamarosan miniállam lett az államban, a MÁV Zrt. betonkerítései mögött, az Orczy tér hátterében beindult. Az első árusok a vízumkényszer eltörlése nyomán megnyílt „Selyemút 2” következtében ekkoriban érkeztek, 1993-ban pedig a Szetlik Ferenc által alapított Komondor Kft. kibérelte a területet a MÁV-tól. Az ezredforduló táján gazdaságilag is érzékelhető hatással bírt az ázsiai bevándorlók „második hullámának” érkezése, amikor is mindenütt kínai árukkal árasztották el az országot.

A területet határoló sínek az elmúlt két évtizedben berozsdásodtak, s noha az Orczy téren különböző építkezések és fejlesztések zajlottak, itt a legváltozatosabb lomok terítik be a talpfák környékét.

A piacon most más minőségben zajlik az élet, hiszen mindenki a költözéssel van elfoglalva. Egy magyar ajkú számára kimondhatatlan nevű, harmincas éveiben lévő vietnami asszony kislányával még nem tudja, mihez kezdenek ezután. Ő kilenc évet volt ugyanazon a négy négyzetméteres standon, ahol műszaki cikkeket árult, s amelyért állítása szerint havonta 90 ezer forintos bérleti díjat fizetett a területet bérlő Komondor Kft.-nek. Négyéves kislánya gyakorlatilag itt nőtt fel. Hamarosan egy újabb babával gyarapodik a család – mutat az asszony a gömbölyödő hasára, az apa azonban – sajnos – lelépett. Egyedül kell az asszonynak megbirkóznia a jövő kihívásaival. Arra a kérdésre, hogy milyen volt az üzlet, így felel: „Jó volt a szabad levegőn, de mindenért nagyon meg kellett dolgozni. A legjobban azonban azoknak ment, akik tudnak magyarul.” Kicsit megsajnáljuk, s veszünk tőle egy biciklilámpát, amelyhez számlát természetesen nem kapunk, a kifizetett összeg viszont töredéke annak, amit a szakboltokban elkérnek. Most már mi is azok közé tartozunk, akik százvalahány forinttal megrövidítették az adóhatóság által képviselt államkasszát.

„Ha máshova kell mennünk, biztosan drágábbak leszünk” – jelenti ki egy szintén vietnami férfi, aki 12 év óta árusít ezen a helyen, s most LED -lámpákat és elektromos kütyüket kínál nyomott áron. Ő se tudja még, hol nyit majd üzletet, de sebaj, könnyen mozog, mert egész árukészlete befér néhány nagyobb utazótáskába. 

Az árusok másik része minél hamarabb szabadulni akar készleteitől. Pólóingek féláron, „márkás” parfümök (Givenchy, Chanel, Versace stb.) szintén az eredeti 3000 helyett potom 1500 forintért kaphatók. Műanyag napszemüvegek ötszázért, „igazi” Ray-Ban egy ezresért elvihető. Vesz is belőle egy tucattal egy magyarországi nepper, majd ő kínálja nekünk a kínai árus portékáját: „nézd meg, ez üvegből van! A boltokban 30-40 ezerbe kerül, én így az utcákon könnyen elsózom 3-4 ezerért, majd jövök vissza újabbakért.” Még a tokot is próbálja ránk tukmálni, amelyen szintén rajta a logó, meg hogy „genuine since 1937”.  „Küllemre kiköpött olyan, mint az eredeti, csak a törlőkendő hiányzik” – teszi hozzá. Hiába, élni tudni kell, holnap, szombaton azonban már hiába jön vissza, mert itt is beköszönt a történelem első, üzleti tranzakciókat nélkülöző sabbátja – amelynek már korábban be kellett volna következnie.

A területre kötött bérleti szerződést ugyanis a múlt év júniusában már felmondta a MÁV Zrt., és 150 napot adott a kiköltözésre. A Komondor Kft. azonban megtámadta a határozatot, és a kialakult jogvita alatt a kiköltözés nem történt meg. „November 21-én, a határidő lejártakor megkíséreltük az átvételt, a bérlők azonban ezt megakadályozták. Ezt követően elindítottuk a végrehajtást.

A bérlő azonban még arra sem volt hajlandó, hogy tájékoztassa az érintetteket a piac kiürítéséről, így azt is nekünk kellett megtennünk és hét különböző nyelven, szórólapokon kommunikáltuk az albérlők felé, hogy ez meg fog történni” – mondta a Heteknek Korsós Boglárka, a MÁV Zrt. vagyonkezelési és gazdálkodási igazgatója, aki szerint a jogkövető magatartás az lett volna, ha 2013. november 21-én békésen átadják a terepet. A történetnek azonban még nincs vége, hiszen a MÁV-nak a kiürítés és a tereprendezés költségeire, az elmaradt bérleti díjakra és közüzemi számlák kifizetésére vonatkozó igénye is vita tárgyát képezi. A teljes birtokbavételt követi majd a műszaki állapot felmérése, majd a terület hasznosítására vonatkozó döntések meghozatala.

Olvasson tovább: