Kereső toggle

Európa jobbra van?

Választások előtti közelkép az Európai Parlamentből

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Európai Parlament (EP) munkatársaként módomban áll közelről figyelemmel kísérni, hogyan hozzák döntéseiket az európai parlamenti képviselők. Bár a hazai ügyekre csak közvetett rálátásom van, úgy gondolom, hogy a magyar helyzetet gyakran és sajnos tévesen vetítik ki az Európai Parlament működésére is, ahol a hazaitól eltérő logika érvényesül. Ennek a különbségnek a tisztánlátása alapvető fontosságú lehet annak érdekében, hogy az Európai Parlamentbe olyan képviselőket küldjünk Magyarországról, akik a keresztény–konzervatív világképet erősíthetik, mivel erre az európai színtéren nagyon nagy szükség van.

Magyarországon a Fidesz másodszor szerezte meg a parlamenti székek kétharmadát, amely egyrészről stabilitást jelent, másrészről vannak, akik úgy érzik, hogy a demokratikus fékek és ellensúlyok jobb érvényesülése miatt az ellenzéki pártok erősítése jogos igény. A szélsőségek ezzel egyidejű előretörése pedig sokakban erősíti azt az álláspontot, hogy a szocialista és liberális pártok támogatása szükségszerű. De vajon kivetíthető-e a magyar pártok helyzete az EU pártcsaládjaira? Kik és milyen értékrend alapján hoznak döntéseket Brüsszelben? És hol foglalnak helyet a magyar pártok jelöltjei az Európai Parlamentben?

Az európai küzdőtér szereplői

Az Európai Parlamentben ugyanúgy léteznek képviselőcsoportok, mint a magyar parlamentben, de az EP-ben nincsen kormányoldal és ellenzék. A viták a pártcsaládok között folynak, és arról szólnak, hogy milyen álláspont érvényesüljön a másik két nagy intézménnyel (Miniszterek Tanácsa, Európai Bizottság) történő tárgyalások során. Az EP-ben egyik frakciónak sincs annyi képviselője, hogy egyedül hozzon döntést. Egy jelentés (jogszabályjavaslat) elfogadásához a plenáris ülésen jelen lévő képviselők többségének igen szavazatára van szükség, vagyis ha mind a 766 képviselő jelen van a szavazáskor, akkor 384 szavazatra. Ennyi képviselővel egyetlen pártcsalád sem bír. Legtöbbször nincs is erre szükség, mert a plenáris ülésen általában nem teljes a létszám és a jelenlevők többsége dönt, de kiélezett helyzetben, nagy visszhangot kiváltó ügyek esetén minden szavazat számíthat.

Az EP legnagyobb képviselőcsoportja jelenleg a keresztény-konzervatív alapon álló Néppárt, amelynek soraiban ülnek a magyar fideszes EP-képviselők is. Amint azonban a számokból kiolvasható, a Néppárt 274 képviselője még akkor sem teszi ki a többséget, ha együtt szavaznak más kisebb, nem radikális jobboldali pártokkal. Könnyebb helyzetben vannak a szocialisták, akik ugyan csak a második legnagyobb csoportot alkotják (195 fő, köztük az MSZP magyar küldöttei), de szavazáskor legtöbbször számíthatnak a liberálisok (83 fő), a zöldek (58 fő) és a radikális baloldal (35 fő) támogatására. A frakciók tehát a fontos szavazások előtt általában megegyezésre törekszenek – a mérleg nyelvét gyakran a liberálisok alkotják – és így együtt szavazzák meg az EP kompromisszumos javaslatait. Az EP-ben független, azaz frakció nélküli képviselők is vannak (ilyenek a Jobbik képviselői is), akiknek szavazata nem képvisel nagy súlyt.

Értékrendek küzdelme

Amint a fenti számokból látható, 2009 és 2014 között a Néppárt volt a legnagyobb frakció, amely az előrejelzések szerint talán a mostani EP-választásokon is megőrzi fölényét, de a jelenleginél közelebb kerül hozzá a szocialista frakció (222, illetve 209 helyet jósolnak nekik). A magyar parlamenti logika alapján azt gondolhatnánk, hogy ha a Néppárt a legnagyobb, akkor majd kényelmesen biztosítja Európában a keresztény-konzervatív értékek képviseletét, minden rendben van tehát, talán nincs is szükség arra, hogy Magyarországról beleszóljunk ebbe. De ez a többség nem jelent a döntéshozatal esetén is többséget! A keresztény-konzervatív álláspontot sok esetben nagyon nehéz érvényesíteni az EP-ben. A nemek közötti egyenlőséggel, illetve az úgynevezett szabadságjogokkal foglalkozó jelentések esetében a konzervatív állásponton rendre felülkerekedett a szocialista frakció által is támogatott liberális felfogás, vagy éppen csak hajszálon múlt, hogy a néppárti álláspont győzött.

Hogy egy, a keresztények számára fontos és a közelmúltban Európa-szerte nagy állampolgári tiltakozást kiváltó jelentést említsek, amelyeknek visszhangja Magyarországra is eljutott: az abortuszt támogató úgynevezett Estrela-jelentés elfogadását a Néppártnak az utolsó pillanatban sikerült egy eljárási bravúrral megakadályoznia (egy alternatív jelentés elfogadtatásával levette az EU napirendjéről és tagállami hatáskörbe utalta vissza), de mindössze egy százalékos többséggel. Meglepő lehet, hogy mialatt közel kétmillió ember támogatta az „Egy közülünk!” magzatvédő európai polgári kezdeményezést, az EP baloldali többsége egy ennek gyökeresen ellentmondó javaslat elfogadásáért harcolt. És még meglepőbb, hogy ennek elfogadását a konzervatív blokk csak éppenhogy (három szavazattal!) tudta megakadályozni, és azt is csak annak köszönhetően, hogy a máltai szocialista képviselők a saját frakciójuk utasítása ellenében a lelkiismeretük szerint szavaztak. A szocialista pártcsalád választási kiáltványa azonban egyértelművé teszi, hogy e konzervatív pofon ellenére kérlelhetetlenül tovább fognak harcolni álláspontjuk mellett a következő ciklusban is.

Színfalak mögött és az arénában

A nagy nyilvánosságot kapott Estrela-jelentéshez hasonló szellemben zajlanak az ügyek a „színfalak mögött” is. Egy jelentést ugyanis nemcsak a plenáris ülésen lehet elbuktatni, hanem már azt is meg lehet akadályozni, hogy a tervezet egyáltalán a plénum elé kerüljön: a bizottsági üléseken megakasztott ügyek ugyanis sokkal kisebb port felverve érik el ugyanazt a hatást. Így szavazta le például a fideszes Kósa Ádám jelentését a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmódról az EP foglalkoztatási ügyekkel foglalkozó bizottsága. Ebben önmagában nem is lenne semmi különös, de a kulisszák mögött nem egyébről szólt a vita, mint arról, hogy az európai baloldal az eltérő nemi irányultságú csoportokon kívül más hátrányos helyzetű társadalmi csoportok esélyegyenlősége érdekében nem akart fellépni.

Kósa előterjesztése ugyanis a gyermeket vállaló nők pozitív megkülönböztetésének elősegítése, valamint az életkor, fogyatékosság, vallási és egyéb meggyőződés alapján fennálló diszkrimináció leküzdése érdekében is javaslatokat fogalmazott meg. A baloldal pedig azt sérelmezte, hogy a jelentés a fenti megkülönböztetési okokat a kiegyensúlyozottság jegyében a nemi identitás miatti diszkriminációval azonos mértékben kívánta figyelembe venni, vagyis nem adott elsőbbséget az LMBT személyek jogainak, hanem azonos védelmet követelt a kismamák, idősek vagy éppen a keresztények számára is. A dolog pikantériája továbbá, hogy a bizottsági szavazás során a többség a tervezet minden egyes pontját egyenként megszavazta, tartalmi kifogást tehát nem emeltek, ennek ellenére a végszavazáskor a szocialista frakció tagjai a nem gombot nyomták meg arra hivatkozva, hogy a szöveg túl szűken értelmezte a diszkrimináció fogalmát.

Európa-ellenes csapat alakulóban

A választási előrejelzések azt mutatják, hogy az Európa-ellenes pártok, amelyeknek képviselői – így a Jobbik tagjai is – jelenleg frakción kívüliek, nagyobb szeletet fognak maguknak a tortából kanyarítani, mint korábban bármikor. (Az Egyesült Királyságban például május első hetében a Sunday Times közvélemény-kutatása már az első helyre rangsorolta az euroszkeptikus UK Függetlenség (UKIP) pártot.) A 751 székből akár 150-200 helyet is elnyerhetnek, ez pedig azt jelentheti, hogy az eddig függetlenként tevékenykedő szélsőjobb vagy szélsőbal ideológiát magukénak valló, unióellenes képviselők stabil frakciót is képesek lesznek működtetni (képviselőcsoport alapítására már volt példa, de a 2007-ben létrehozott Identitás, Hagyomány, Szuverenitás nevű frakció tiszavirág életűnek bizonyult és még ugyanabban az évben felbomlott). Márpedig a frakció egyet jelent a befolyás növelésével: a képviselőcsoportok titkárságot, személyzetet, tanácskozási termeket, kommunikációs és fordítási költségek fedezését és értékes felszólalási időt is kapnak. Kérdés persze, hogy vajon mindezt akarják-e vagy sem, hiszen a frakcióban dolgozni is kell: ez a jogalkotási munkának a színtere, amihez bizony nem elég nagy hangon kiabálni az ülésteremben. Márpedig – ahogyan arra az Europolitics újságírója Ophélie Spanneut is rámutat – az euroszkeptikus pártok képviselőinek ez a legkedveltebb eszköze: minél szenvedélyesebbek ugyanis a tévékamerák előtt, annál nagyobb az esélyük, hogy hazájukban médianyilvánosságot kapnak és számukra ez a fő cél. A jobbikos Morvai Krisztina például az elmúlt öt évben egyetlen jelentést vagy véleményt sem alkotott, de 214-szer szólalt fel.

De működjenek bár frakciós keretek között vagy függetlenként, ha valóban olyan sokan lesznek az új EP padsoraiban a szélsőségesek, mint azt az előrejelzések mutatják, akkor az Európa-párti képviselőcsoportoknak a korábbinál sokkal nagyobb frakciófegyelemre lesz szükségük ahhoz, hogy akár több száz euroszkeptikus szavazat ellenében is képesek legyenek értékrendjük érvényre juttatására. Az olyan, Európa számára fontos döntések során, mint például az államadósságok mérséklése és a pazarló gazdálkodás megfékezésére irányuló „hatos csomag”, a néppárti és a liberális szavazattöbbség nem sokon múlott (a hat jogszabály egyike alig 54 százalékos többséget szerzett), amikor az euroszkeptikusok a baloldalt támogatták voksukkal. Nagyobb létszámú szélsőséges képviselőtől körülvéve a következő Európai Parlamentben hasonló forgatókönyv esetén a tartózkodás és a frakcióból „kiszavazás” könnyen az Európa-ellenes erők malmára hajthatja a vizet, aláásva az unió stabilitását.

Döntés előtt

Hazánk tíz éve tagja az Európai Uniónak. Hogy ezt a mindennapokban lehet-e érezni vagy sem, arról sokat lehetne vitatkozni, de hogy érdemes-e a hangunkat hallatni ötévente, amikor képviselőket küldhetünk az Európai Parlamentbe, az nem lehet kérdés. És hogy kire adjuk a voksunkat május 25-én? Ez esetben azt kell szem előtt tartani, hogy ki az, kik azok, akik az európai színtéren a számunkra elfogadható értékek mellett küzdenek. A választás tétje ilyen szempontból nagy: egyes előrejelzések szerint a Néppárt talán nem is tudja megtartani többségét, miközben az euroszkeptikus pártok (hazánkban a Jobbik) erősödnek és talán saját frakciót is képesek lesznek alkotni az új EP-ben, jelentősen növelve súlyukat a döntések előkészítése és meghozatala során.

Olvasson tovább: