Kereső toggle

Probléma nincs, csak megoldandó feladat

Fiatal magyar milliomosok történetei

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Zsúfolásig megtelt a Szent István Egyetem hallgatóival a győri Bridge Hallgatói és Oktatói Klub előadóterme, hogy a Példakép Alapítvány első roadshow-ján sikeres vállalkozók történeteivel ismerkedhessenek meg. Az eseményen bemutatkozó tizenegy cégalapító, ügyvezető vagy éppen vezérigazgató már huszonéves korától milliós vagy akár több száz milliót érő vagyon sáfára és sokak munkaadója lett. Történeteikben olyan hús-vér emberek személyisége tárult elénk, akiknek sikerei szinte kézzelfoghatóvá váltak a publikum számára. Eredményeik azért is fontosak, mert – mint az alapítvány létrehozója, egyben a beszélgetés házigazdája, Valentínyi Katalin (képünkön jobbra) elmondta – hazánkban a vállalkozói szféra foglalkoztatja a munkaerő 74 százalékát, s ezzel a bruttó hazai termék (GDP) 55 százalékát állítja elő.

A sikeres kutató sokszor azért tudja megoldani a problémákat, mert „nem tudja”, hogy azok megoldhatatlanok – írta Selye János, a stresszelmélet kidolgozója a ’70-es években, az Álomtól a felfedezésig című könyvében. A mostani roadshow-n bemutatkozó fiatalok pedig már úgy fogalmaztak, hogy „Problémák nincsenek, csupán megoldandó feladatok vannak”. A beszélgetés során elhangzó, érdekesebbnél érdekesebb történetek is ezt az állítást támasztották alá. A sikeres vállalkozás felépítéséhez ugyanis legtöbbször rögös út vezet, a „megoldandó feladatok” során azonban tárgyiasul az ember kreativitása, tudása, elszántsága, hite, kommunikációs képessége, tehetsége – fogalmazott Kiss Gergely, a mobilalkalmazások fejlesztésével foglalkozó, és több mint 30 embernek munkát adó Attrecto Zrt. alapítója, tulajdonos-vezérigazgatója.

Van, aki korán kezdte

Major Attila Gábor, a Senso Media Zrt. alapítójának üzleti képességei már az általános iskola első osztályában megnyilvánultak, amikor felfedezte a „piaci rést” a büfé kínálata és az alsósok szükséglete között.

A probléma – azaz a megoldandó feladat – abból adódott, hogy az alsósokat nem engedték a büféhez, a megoldást Attila számára pedig az jelentette, hogy egy kis trükkel felvásárolta a szükséglet betöltésére elegendő szendvicseket, s némi haszonnal adta tovább. Sajnos az iskola vezetése egyáltalán nem méltányolta Attila leleményességét, s amikor a dolog kitudódott, szüleinek kellett elvinni a balhét. A fiatal vállalkozó üzleti lelkesedését azonban nem sikerült megtörniük, s Attila ma is büszke arra, hogy 12 évesen milliós haszonra tett szert egy egyhetes nyári táborban, ahol nyakba akasztható, minden színben villogó-csillogó csecsebecsét értékesített. „Beismerem, az már a pofátlanság teteje volt, hogy a negyedik napon megkértem a tanár nénit, tegye már biztos helyre azt a 600 ezer forintot, amit eddig bevételeztem” – mesélte. Vállalkozói talentuma később sem hagyta cserben, s miután programtervező matematikusi diplomáját megszerezte, tizenegy társával együtt megalapította a cégét, amely digitális reklámeszközök fejlesztésével és értékesítésével foglalkozik, s immár piacvezetőként egymillió eurós profit közelében jár. „Alapelvem, hogy a feladatokhoz pozitívan kell hozzáállni, s akkor a lendület átvisz minket az akadályok felett. Ha valamit »szívásként« értelmezünk, az könnyen romboló hatású lehet” – mondta.

Történetekért Hájas Róbert Sándornak, a HRS-Traffic Kft. alapítójának sem kellett a szomszédba mennie. Ő úgy jellemezte magát, mint akit „a vasút illata megcsapott”, s családjának kötelező vonaton utaznia balatoni nyaralójukba. A közlekedés iránti szenvedélye már kicsi korától beépült a személyiségébe, amikor még maga sem gondolta volna, hogy egy felvillanó üzleti lehetőséget megragadva bakterlámpák gyártásával fog sikert „forrasztani” maga és környezete számára. „Alkalmazott soha nem voltam, azonban a Szent István Egyetem hallgatójaként gyakornoki állást töltöttem be a BKV-nál. Ott szembesültem azzal a mentalitással, hogy »semmin nem kell változtatni, minden jó úgy, ahogy van«.

Önszorgalomból, kísérleti jelleggel fogtam hozzá a BKV kézilámpáinak korszerűsítéséhez, de nem keltettem nagy feltűnést” – mesélte. Utólag azonban megállapíthatjuk, hogy ezzel az aktivitásával alapozta meg mostani sikerét. Egyszer ugyanis megpillantotta a MÁV Zrt. kézilámpákra kiírt beszerzési pályázatát, s rögtön felismerte: ez az ő nagy lehetősége. Rögtön olyan termelői árat kínált, hogy a kereskedők árai ehhez képest labdába sem rúghattak, s mindezt úgy, hogy még cége, gyártókapacitása sem volt hozzá. Amikor megnyerték a tendert „iszonyat gyorsasággal” kellett reagálni, befektetni, szervezni, gyártani. Olyan sebességgel és lendülettel, hogy fizetést se tudott adni, kollegáival mégis éjt nappallá téve dolgoztak a prototípus előállításán, valamint a többszöri – a MÁV igényeinek megfelelő – módosításán.

Nem véletlen, hogy Róbert a siker egyik titkának a gyorsaságot tartja, a cég pedig már négy év óta egyre sikeresebben működik és 6 embernek ad jövedelmező munkát. Arra a kérdésünkre, hogy mit jelentett számára a gazdasági válság idején céget alapítani, Hájas Róbert Sándor így felelt: „Nem tudom értelmezni, mit jelent a válság. Mivel pont a válságos időszakban indítottuk el a vállalkozást, ezért számunkra az akkori viszonyok voltak a természetesek, ha pedig jobban ment, azt növekedésként értelmeztük. Jelenleg azért dolgozunk, hogy nemzetközi szinten is versenyképesek legyünk, ezért nem tudok válságról beszélni. Egyébként pedig azt gondolom, hogy a válságokat mi, saját magunknak csináljuk.” Hájas Róbert Sándor roma származását felvállalva a saját példáján szeretné bemutatni, hogy a romák számára is van lehetőség a kitörésre.

Válságokra pedig szükség van

A roadshow egyik legnagyobb élményeként emlékezhetünk azokra a mondatokra, amelyek arról tanúskodnak, hogy a fiatal cégalapítók a megszokottól teljesen eltérő látásmóddal szemlélik a világot, s emellett olyan szabadsággal kommunikálnak, amelyek nagyon meggyőzően hatnak. Csiszka Zsolt, a síküveg-feldolgozást végző Síküveg Kft. ügyvezetője szerint például a válság olyan dolog, amelyre egyenesen szükség van. „Én úgy képzelem el a gazdaságot, mint egy nagy házat, amelyben van egy kis szobád. A szoba ajtói, ablakai zárva vannak, nincs légmozgás. Ki fogja kinyitni a nyílászárókat? Te, mivel kezdő vagy, nem tudod ezt megtenni. A recesszió, a szokatlan euró–forint reláció, a válság az, ami kinyitja az ajtót, megnyitja a lehetőségeket, ami mozgásba hozza számodra a levegőt! Hiszen akkor, amikor mindenki elégedett, beállt a piaci pozíció, miért változtatnának a cégek a szokásaikon, miért keresnének újabb beszállítókat? Lehet, hogy még akkor sincs rád szükség, ha jobb vagy mindenkinél.”

Csiszka Zsolt vállalkozásában most 25-en dolgoznak, s termékeivel olyan piacra tudott betörni, amelyen már – megfogalmazása szerint – minden lapot leosztottak. Jövőre vonatkozó terveiről szólva kifejtette: „Amíg itt beszélgettünk, addig volt 14 telefonhívásom és 22 e-mailem. Azt tervezem, hogy egy-két óra alatt ezeket rendbeteszem, majd a kereskedelmi vezetőmmel beszélek, aki Szlovákiában egy reklamációt intéz. Az osztrák megrendelésekkel kapcsolatban pedig megbeszéljük a hajlított laminált üveg problematikáját. Ha este lefekvés előtt marad 5 percem arra, hogy a jövőn gondolkodjak, ezer dolog eszembe juthat, de semmi sem érdekesebb annál, mint az, hogy most mi fog történni, sikerül-e előre vinni a cégemet.”

Nagy Csanád Áron képzettsége szerint testnevelő tanár, foglalkozását tekintve pedig az ország egyik vezető kertépítő cégének, a Kisvakond–Park Kft.-nek az alapítója.

Ő egyenesen úgy látja, hogy a gazdasági válság áldásul szolgált számára. „A barkaszos, ladás kertépítők eltűntek a piacról, mert egy-két hónapot sem tudtak kihúzni munkalehetőség nélkül. Nekünk szerencsére sikerült talpon maradnunk, s a számunkra vásárlóképes közönség is megmaradt” – mondta. Nagy Csanád egyébként diákként fűnyírással kereste a kenyerét, s a dolgok – mint mindig – nála is kicsiben kezdődtek. Első nagyobb munkájánál BKV-val szállította a helyszínre a kölcsönzőből bérelt fűnyírót, s amikor egyre nagyobb lehetőségek adódtak, autodidakta módon képezte magát a kertépítésben. „Nekem az ad sikerélményt, ha van olyan munkatársam, aki azt szeretné, hogy a legjobb barátja is nálunk dolgozzon. Emellett azt is sikerként élem meg, ha egy kiállításon a demókertünkben azért ülnek le pár percre, mert olyan jól érzik ott magunkat, s nem feltétlenül azért, mert kertet akarnak maguknak” – mondta. 

A résztvevők mindegyike egyet-értett azzal a hosszú távú gondolkodásmóddal, miszerint a megtermelt profitot nem szabad rögtön felélni, hanem bölcsen kell vele

sáfárkodni. „Mindent, amit termelünk, igyekszünk visszaforgatni, nem most akarjuk élni a mézesheteinket, nem most akarunk nagy lábon élni. Most tehát nem az a fontos, hogy én jól éljek, hanem az, hogy a cégnek jól menjen” – fejtette ki Somogyi Tibor, a matekot könnyűvé tevő oktatófilmeket készítő easyMaths Kft. alapítója. Lakos Péter, az 5 állandó munkatárssal dolgozó online kereskedés, az eOptika Kft. alapítója szintén úgy fogalmazott, hogy az évek óta gyarapodó hasznot sem ő, sem társai nem vették még ki – abból egy milliárdos volumenű, nemzetközi szinten is jól működő vállalat megteremtésén munkálkodnak.

Egy százalék sikeres

„A Példakép Alapítványt tavaly májusban azzal a céllal hoztuk létre, hogy bemutassuk a hazánkban élő sikeres fiatalokat, valamint példájukkal másokat is inspiráljunk. Magyarországon ma olyan alacsony a fiatalok vállalkozói hajlandósága, hogy százból mindössze négy embernek fordul meg a fejében ez a lehetőség, ebből is csak kettő vág bele az üzletbe, de csak a fele, azaz egy százalékuk lesz sikeres” – mondta el a Heteknek Valentínyi Katalin, a Példakép Alapítvány alapítója. Hozzátette: ennek az egy százaléknak a példáján keresztül akarják demonstrálni azt is, hogy nem kell feltétlenül külföldre menni, hanem jó ötletekkel és kreativitással, minőségi munkával és megfelelő bátorsággal Magyarországon is nagyszerű eredményeket lehet elérni, lehet boldogulni, érvényesülni. 
A tavaly megjelent Példakép Pályázatot 40 év alatti sikeres vállalkozók számára írták ki, akik közül 417-en adták be jelentkezésüket minden különösebb reklámozás nélkül. „Ez a létszám igazolja számunkra azt, hogy a kezdeményezés valós igényekre épül. A jelentkezők közül egy szakmai zsűri választotta ki azt az ötvenet, akiket a legeredményesebbnek láttunk, s akiket egy külön kiadványban is bemutattunk, illetve népszerűsítünk. Idén pedig újra kiírjuk a pályázatot, s reményeink szerint a jelentkezők száma jóval több lesz a tavalyinál” – fogalmazott Valentínyi Katalin.

Olvasson tovább: