Kereső toggle

Gólyahír

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A tiszabábolnai eset után fordult érdeklődésünk a gólyák felé. A Tisza-tó
mellett fekvő faluban négy gólyát pusztítottak el ismeretlenek. Közben Drexler
Szilárd gólyavédelmet szolgáló ismeretterjesztő filmet forgat, melynek egyes
jeleneteinél a Hetek olvasói is ott lehetnek.



Fotó: Vörös Szilárd

A Tisza menti gólyákat nyilakkal ölték meg. Három földre hullt állat
teteméből kihúzogatták a nyílvesszőket, a negyedik átlőve, testében a
nyílvesszővel fennakadt a villanyvezetéken. A kép a Magyar Madártani és
Természetvédelmi Egyesület (MME) gólyás honlapján is szerepel, persze élő
sáskamadarak (ez a gólyák másik neve) is láthatók a fészkek közelébe kihelyezett
webkamerákkal. Mivel a gólyák augusztus 20-a és 30-a között indulnak útjukra a
Boszporusz felett a Szuezi-csatornán át a Közel-Keleten keresztül Afrikáig,
érdemes őket mindjárt megnézni a gólya live show-ban.

Semmi allűr. Minden gólya természetes. Ha minden jól megy, jövőre ugyanazokat
láthatjuk visszatérni. Bár 1920-ban Nagy Lajos titkos írófejedelem a Képtelen
természetrajz című művében ezt írja a gólyáról: „Tavasszal aztán újra visszajön,
ami a magyar politikai és közéleti viszonyokban való teljes járatlanságára
vall.”

Várjuk a gólyát. Ezt a madarat több európai nép, például a litván és a magyar is
a nemzet madarának nevezi. A finneket is gólya hozza. Pedig náluk nem is
fészkel. „Ha gólyát látsz, szerencsét hoz” – lehetett hallani a hiedelem
szerint. Ma pedig inkább azt lehet mondani: szerencse, ha gólyát látsz! Hiszen
nyolcezerről ötezerre csökkent a hazánkban élő gólyák száma.



Fotó: Lomper Helma

Pusztulásuk legfőbb oka az áramütés, amikor villanyvezetékeknek ütköznek, de
a védekezés itt már elkezdődött: az áramszolgáltatóval együttműködve
szigetelőpapucsokat szereltek fel, és az oszlopon való fészkelést is igyekeztek
veszélytelenebbé tenni. Költözés után először a hím érkezik ide vissza,
többnyire az elhagyott fészekbe, mert a fészek „tatarozása” a hím feladata.
Ismerős helyzet. Persze gyakran előfordulhat, mint az embereknél, hogy a hímmel
együtt tataroz a tojó. A pár elsőéves gólyái általában a Közel-Keleten maradnak,
például Eilatnál, a Vörös-tenger északi partján.

Egy országos napilapban egy neve elhallgatását kérő férfi véleményét is
közölték a barbár esetről, miszerint az éhség nagy úr. De ekkora? –
kérdezhetjük. Ha éhesek voltak a nyilazók, miért hagyták ott a három egyed
tetemét, hiszen arról nem szólt a fáma, hogy megzavarták volna őket az
elhurcolásban. Ha elvitték volna őket haza, jóllaktak volna az alig húsos,
kifejletten 3,6 kilós átlagtesttömegű madarakkal?

Bár arról, hogy az éhes ember olykor fiókákat eszik, már hallottunk az öregektől.
Legtöbben arra gyanakodnak, hogy ezt a tettet alkalmasint olyanok követhették
el, akik örömet találtak első és remélhetőleg utolsó fegyverük kipróbálásában.
Mellesleg a gólya nagy madár, könnyen eltalálható. De ez már egy másik történet.

A „gólyahír” vétele után a Svábhegyre mentünk, a Költő utcába, ahol a
Jókai-kertben és a nagy író kedvelt kőasztala mellett ballagva elértük az
egykori Jókai-villa közelében fekvő faházat, amelyben az MME működik. Lendvai
Csaba biológussal beszélgettünk, aki azt tanácsolta, hogy a filmet forgató
Drexler Szilárddal tartsunk a Jászberényi Állat- és Növénykertbe, mert ott egy
gólyát röntgeneznek meg.



Fotó: Vörös Szilárd

Aztán meg is hozták a (szárnyatörött) gólyát a jászberényi Anubis
kisállatrendelőhöz, ahol két orvos, dr. Kertész Ottó és dr. Bakonyi László
dolgozik. A gólyát a Jászberényi Állat- és Növénykert munkatársai szállították
oda, mert minden vadon élő sérült, beteg állatot befogadnak, gondoskodnak róluk.
Állatvédők.

„Ne bántsd a kutyát, mert az is ember, te állat!” – mondta beszélgetésünk vége
felé viccesen Fercsik Péter, az állatkert igazgatóhelyettese, aki agronómusként
és állattenyésztőként végzett Gödöllőn, Hévízgyörkön nevelkedett, volt halőr,
dolgozott Persányi Miklós igazgatóval a Fővárosi Állat- és Növénykertben,
tanította szakmáját középiskolában is.

Bakonyi László állatorvos megvizsgálta a gólyát, és elkészítette a
röntgenfelvételt. Szilánkos a törés a szárnyban, az orvos azt mondja,
kitapintható a szilánk szúrása. A törés ezt az egyedet immár röpképtelenné
teszi, még ha összeforr is az a csont. A velőüregpálca csontba helyezése azért
segíthetne – mutatja az orvos kezében a röntgenfelvétellel –, mert kitámasztaná
a szárnycsontot belülről, hiszen a csont belseje is henger alakú, a velő pedig
csuszamlóssá teszi, oda ezt a pálcát el lehet helyezni. De ha ezt most az orvos
feltenné, az állatot mérgezés vihetné el, mert nincs jó állapotban. Balesetét
okozhatta például autónak csapódás is.

Az állatkertet és annak kedves tavát, ahol ezután ez a gólya is élni fog,
Jászberény városa tartja fenn. A város állami feladatot lát el, mert a
fokozottan védett fajok védelmének költségéről az államnak kellene gondoskodnia.

Drexler Szilárd filmje már csak azért is nagyon jó lesz, mert a madarak
megbecsüléséről a film narrátora, egy tizenegy éves fiú mesél: miért lett
természetvédő, miért érdekli őt a gólyák sorsa. „A huszonhat perces, a Telekom
támogatásával készült filmet a Duna Tv Talpalatnyi zöld című műsora mutatja be
először, de ötezer forint körüli áron bármelyik városi televízió átveheti –
mondta Drexler Szilárd –, mert az a jó, ha minél többen látják.”

Amikor befejezték az állatkerti tónál a forgatást, elindultak négy gólyával a
város határába. Őket a röpdéből hozta ki az állatkert munkatársa, felírták a
gyűrűik számát, és betették őket két nagy faládába, amikben odabenn nagy
dörömbölés kezdődött az első pillanatokban. Aztán a kocsiba kerültek a ládák,
majd kimentek az állatvédők egy lóhereföldre.

Négy gólya közül kettő fölállt a láda szélére, és hitetlenkedve szárnyait
bontotta, kis ruganyozás ugyanígy. Röpülni kezdtek. Az első jó messzire ment,
igaz, az állatkert felé, de nem oda, a spalét mögött is láthatták még
szárnycsapásait. A második és harmadik a közelben ereszkedett le, míg a negyedik
elsétált jó messzire, és nem repült fel. Egy vadon élő pár észrevette, leszállt
hozzá, először a vándorlás előtti toborzódásra gondoltak a szemlélők, de Péter
elmondta, hogy a gólya, ha gólyát pillant meg, érezheti azt is, hogy itt lehet
táplálék is.

És ettől a gondolattól Fercsik Péter megint oda jutott mosolyogva, hogy a gólyák
is olyanok, mint az emberek, oda gyűlnek, ahol megélhetést remélnek. Drexler
Szilárd a Boszporuszhoz megy nemsokára, ahol gólyák tízezrei kelnek át
Európából. A tengerszoroshoz közel eső hatalmas belgrádi erdőben gyülekeznek,
onnan indulnak a Közel-Kelet és Afrika felé. Lenyűgöző jelenetek várhatók.

Olvasson tovább: