Fotó: Somorjai László
Ha a magyar települések városházáinak szépségét hasonlítanánk össze, Budaörs
valószínűleg akkor is az első helyen végezne. Az impozáns, modern épület a város
főútja mentén emelkedik több emelet magasba. Tövében autókat lassító
körforgalom, a főutcával párhuzamosan pedig gondozott parkok jelzik: lehet
valami abban az elemzésben.
Pedig nem volt ez mindig így – idézi fel a múltat a polgármester. 2004-ben
költözött a polgármesteri hivatal ebbe az épületbe, amely évet a beruházások
éveként tart számon az MSZP–SZDSZ színeiben induló politikus: ekkor indult vagy
fejeződött be számos látványos városi projekt. Wittinghoff Tamást (kis képünkön)
először 1991-ben választották Budaörs első emberévé, azóta folyamatosan élvezi a
helyiek bizalmát. Arra, hogy mi a nagy titok, azt feleli: „elsősorban a
befektetői érdekek figyelembe vétele”.
Budaörs: arccal a komplexumok felé
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
2008. 09. 26. (XII/39)
