Kereső toggle

Ebéd az olajfa árnyékában

Új étteremlánc Magyarországon

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Vapiano távolról sem gyorsétterem, amelynek hallatán azonnal ellenérzésünk
támad, közelről pedig pláne nem az. A Vapianóban mindig minden étel friss, és
ezzel kapcsolatban nem jóhiszeműségünk az utolsó fogódzó, hiszen a
látványkonyhában minden az orrunk előtt történik a saláták összeállításától a
kifőzésre kerülő tészták gyártásán át a pizzák kisüléséig. Hihetetlenül hangzik,
de még sorban állás sincs. Az étterembe érkező vendég egy chipkártyát kap,
amelyre a pultnál az étel kiválasztása után a rendelése kerül, és amelyet
távozáskor a kijáratnál olvas le a pénztár. Ha például olyan friss fügés pizzát
választunk, amelyre miután megsült, pármai sonka kerül, és vaniliás akácmézzel
van lecsorgatva, akkor (is) egy mobiltelefon nagyságú kütyüt kapunk kézhez,
amely villogva rezeg, ha elkészült a mű, s mi addig kényelmesen élvezhetjük –
mondjuk – parmezánforgácsos rukkolasalátánkat. De nézzük, mit kell átélnünk, ha
tésztára fáj a fogunk?

 A mosolygós és bőbeszédű szakács steril wokot ragad, abba extra szűz
olivaolajat fröccsent, és gyorsan felteszi az utcai kirakatban helyet foglaló
pastamanufaktúrából épp’az imént beérkező nyers tésztát főni. Közben arról
faggat, mihez lenne kedvünk, és hogy a kezével mit művel a tűzhely fölött, azt
már csak lassításban visszatekerve láthatnánk: a wokba friss húsdarabok és
zöldségek kerülnek, majd szószok, fűszerek, s mire mindez eléri az „üzemi
hőmérsékletet”, a kifőtt tészta is a wokba kerül, még rottyan egyet, kész. Az
étterem közepén növő olajfa alatt helyet foglalva megilletődünk, hogy milyen
kedvesek itt velünk: az asztal közepén kis cserépben friss fűszernövények
zöldellnek, ha választott fogásunkra magunk szeretnénk feltenni a koronát.
Persze nem ér senkit csalódás, amikor kis idő múltán rájön, minden asztalon van
ilyen virágcserép. Így is kedves.

Noha a Vapiano név olasz hátteret sejtet, a történet mégsem ott, hanem
Hamburgban kezdődött mindössze öt éve. A négy tulajdonos olyan mediterrán
éttermet kívánt nyitni, ahol a vendégek eredeti olasz receptek alapján készült
ételeket kaphatnak gyorsan, ultramodern környezetben. A belső arculat
kialakítását így rábízták a Swatch korábbi vezető tervezőjére, az arisztokrata,
sztárdizájner, Matteo Thunra. A Vapianóban a belsőépítészet és a berendezés a
komplex élmény része. Míg a mester alkotott, addig a tulajdonosok olyan
bővíthető rendszeren kezdtek gondolkodni, amely bármikor, bárhol a világon
felépíthető, és sikeresen üzemeltethető. Az elmúlt öt év fejlesztései a
szisztéma életképességét igazolták: mára mintegy 40 éttermük működik világszerte
többnyire franchise-rendszerben.

A szolgáltatás lelke az a fajta minőségi vendéglátás, amelynek legfőbb
célkitűzése nem a profit, hanem a vevőelégedettség. Ennek semmilyen szinten nem
látszik ellentmondani az a tény, hogy a budapesti étterem napi 1000-1500 vendég
befogadására alkalmas.

S hogy milyen a hangulat? Milyen lehet a hangulat egy olyan étteremben, amelyik
óránként 200-250 vendéget szolgál ki? Nem kifejezetten az a lánykérős hely:
vidám, forgalmas, zajos és nagyon illatos. Néhány napja Budapesten is megnyitott
az első Vapiano étterem a Fashion Street végében. (x)

Olvasson tovább: