Igazán fekete munkások

Tamási Áron faluját, Farkaslakát erdők övezik ma is. Az elmúlt évtizedekben ez a koszorú szűkebbre szorult ugyan, de hegyein, fennsíkjain, a Nyikó völgyében mostanság is sokféle-fajta fa nő. Nem csoda, hogy sokan úgy tartják, innen származik a szénégetés – világhír? – tudománya. Bár ezt a mesterséget már nem űzik sokan, Farkaslakán a mai napig egész szénégető családok élnek meg ebből a munkából, amelynek titkait évszázadok óta generációról generációra örökítették.

Lassan döcögtünk Gagy felé, mikor az erdő felől jellegzetes füstszagot hozott a szél. Az út mellett magasra rakott boksa füstölgött, körülötte pedig négy fekete és egy fehér ember üldögélt. A tisztás mellett csenevész erdő, a bokrok között kis patak csörgedez, a partján ló legelészik. "Kell még valami a boldogsághoz?" – kérdezem a bemutatkozás után a fekete emberek egyikét. "Semmi, ha onnan nézi az ember, de erről az oldalról kicsit árnyaltabb a kép" – mondja András, a Márton család feje. 

Márton Lehel programozó matematikus és szénégető Fotók: Somorjai L.

"Sok szépet olvastam én is az oskolában a szénégetőkről, de úgy nyolcéves koromban, mikor az apám kivitt az erdőre, egész nyárra, akkor vége lett az idillnek" – mondja, miközben hellyel kínál bennünket. Bemutatja a családot: Józsefet, a bátyját, Kálmánt, az idősebb fiút és Lehelt, a kisebbiket, no meg Zoltánt, a fehér embert, aki inkább zöld, lévén erdész a foglalkozása. Az árnyékba telepszünk, mert az errefelé szokatlan hőséget csak így lehet elviselni – így ebéd táján. Éppen pihenő van, mert a boksa fehéren pipál, addig szellőzik a "facipő" – járja a mondás a szénégetők között. Ezekben a vastag fatalpú lábbelikben lehet csak közlekedni a boksák tetején, mert alant közel ezer fokon izzik a fa.

Friss forrásvízzel kínálnak, mert más momentán nincs, de errefelé még fontosnak számít a vendég. Miközben iszogatunk, hamar kiderül, hogy a medve és a farkas gyakorta megfordul a környéken, sőt újságírót is láttak már, de csak Magyarországon, ugyanis éveket dolgozott a család majd\' minden tagja nálunk. Tavaly azonban keservesen végződött a munka, mert az egyik vállalkozó becsapta őket, de csúnyán. Feketemunkások voltak – amit itt szó szerint kellett érteni, hiszen Kaposvár környékén is szenet égettek –, és bizony sokszor bujkáltak az erdő mélyén a munkaügyi ellenőrzés elől.

"Ha jöttek az ellenőrök, mi már futottunk az erdő sűrűjébe, ahol aztán elevenen faltak fel a szúnyogok bennünket" – emlékszik vissza András. A sok futásnak nem lett jó vége, mert végül a vállalkozó futott el a pénzükkel, és nem volt hová menni panaszra. Kérték, írjuk le: ezúton is tiszteltetik Kovács urat Somogyban, minden jót kívánva neki.

A szakmai titkokról beszélgetünk Lehellel, a kisebb fiúval, amikor a bátyja kajánul vigyorogva megszólal: "Ejnye, mintha diplomája lenne ennek a gyereknek a szénégetésből, pedig csak most kezdte az ipart." Hamar kiderül az ugratás oka. Két éve diplomázott Kolozsváron mint programozó matematikus. Egy évet dolgozott egy irodában, mire rájött, hogy abból a fizetésből nem tud családot alapítani, a házépítéshez meg pláne kevés a pénz. Ezért aztán a fehér gallért lecserélte feketére, és visszatért az atyai hagyományokhoz. "Nincs ma a kétkezi munkának becsülete, a kollégáim bolondnak néztek a döntésem miatt, de tudom, hogy jól döntöttem" – mondja elszántan. Valami újat azért hozott a családba ő is: céget alapítottak Márton néven, és most már maguknak dolgoznak. Egy boksa égetése két hét alatt megy végbe, a szén árán tisztán két-háromszázezer forint hasznuk van. Most éppen három boksán dolgoznak, de bírnának többet is, csak az erdész nem vágott ki elég fát. Az illetékes csak csendben az orra alatt dörmög: "Nektek nem lenne elég, ha mindjárt az egész Hargitát döntenék ki, az sem" – mondja, majd történeti elemzésbe fog. A farkaslaki szénégetés története is hasonlít a Mártonok sztorijához. 

Szellőzik a facipő

A gyenge minőségű, kevés szántóföld Farkaslakán nem tudta eltartani a gyorsan szaporodó lakosságot, így a körülmények az erdő irtására indították a székelyeket. Kereskedő szellem? székelyek messze földre fuvarozták a fát csereterményért vagy pénzért, de szenet is égettek belőle.

A fellendülő vaskohászat adta az ötletet százötven-kétszáz esztendeje a bükkfaszén nagybani értékesítésére. A régi időkben a nehéz és nem sokat jövedelmező foglalkozást csak a falu szegény rétege folytatta. Napjainkban egyre inkább úgy látszik, hogy ugyanazok viszik tovább a mesterséget, csak ma már magánvállalkozóvá fejlődtek sokan. "Aki anyagilag nem akar lemaradni falus feleitől, márpedig a farkaslakiak mindig a luxusra, a nagyzásra voltak hajlamosak, mindig versenyezve egymás között, az elmegy szént égetni" – mondja Zoltán vigyorogva a Márton család felé bökve. Az öreg Márton megfontoltan feláll, és a boksa felé indul, mert kéken füstöl, és az nem jó a fának. 

A család többi tagja is felhúzza a facipőt, és a kankót veszi kézbe. Ezzel a méteres, vashegy? rúddal szellőztetik a rakatot. Az égő boksán túl egy másik félig kész farakás mutatja, milyen is egy boksa belülről. A méterre vágott fából lábra állítva, körbe haladva, egymásra helyezve hatalmas kúp alakot raknak négy szakaszban. A legfelső szakasz tetejére rakják a fejet, az apróbb, rövidebb fákból vagy az előző boksából maradt csürökből. A csürök az a famaradvány, amelyből nem lett szén, de megégett. "Az baj, ha sok csürök marad meg, akkor dilettáns a szénégető" – mutat András egy elszenesedett fadarabra.

Az így berakott boksát be kell takarni. "Előbb szénával, szalmával, száraz falevéllel, moszttal vagy fűrészporral, majd szénporral vagy homokkal. A betakarás után láblyukakat kell adni, és a fej tetején is kell, hogy legyen egy kis betakaratlan részecske, így könnyebben begyullad a fa" – magyarázza Lehel nagy türelemmel. Mindezek után jöhet a boksagyújtás, ami a szénégetőknél nagy esemény, csakúgy, mint az, amikor végeztek a boksaszén kihúzásával.

A boksát döngölni kell

A jó minőség? szén a jó boksajártatástól függ, a jó boksajártatás pedig a jó szakembertől. A boksából egyébként mindvégig fojtogató füst tör elő és mérgező szén-monoxid. Mindvégig szemmel kell tartani az égő boksát, mert közben különböző problémák merülhetnek fel, mint a buffanás vagy a meglikadás, amelyek nagyon veszélyesek. Miután a boksa kiégett, lepucolják, leporozzák, és kezdődik a szénkihúzás. A kihúzott szenet vízzel locsolják, hogy ne gyúljon meg. Nagyjából ilyen egy szénégetési folyamat, ami csak leírva ilyen könnyű. "Aztán meg ne erőltesse az úr a kezét, míg ezt a rengeteg tudományt leírja – mondja Kálmán nevetve. – Ha pedig gyakorlatozni támad kedve, akkor van egy hely a kalyibába\', jöhet egy pár hétig feketedni ide, hozzánk, mert segédre mindig szükség van" – emeli meg kalapját búcsúzásul.