Kereső toggle

Amikor az együvé tartozás érzései megszűnnek

A kormány szóvivője

Interjú Borókai Gábor kormányszóvivővel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása



B
orókai Gábor. "Oldottabb kapcsolatra törekszem" Fotó: MTI

– Mekkora bátorság kell újságíróként elvállalni egy ilyen posztot?

– Nem tudom, hogy bátorság kell-e hozzá. Mindenesetre át kellett gondolnom,
hogy mit adok fel. Hiszen a "nem újságírói" oldalt kell képviselnem, azaz át
kell mennem az út túloldalára. Igaz, hogy a kapcsolat továbbra is fennmarad az
újságírókkal, de az együvé tartozás érzései megszűnnek. Korábban érdeklődést
mutattam a PR iránt, foglalkoztattak a szervezetek belső és külső
kommunikációjának kérdései. Éppen ezért nemcsak megtisztelő volt a felkérés,
hanem szakmailag is tetszett ez a lehetőség. A döntésre mindössze egy napom volt.
Ennyi időm volt, hogy átgondoljam ennek a lépésnek a kockázatát. Tisztában vagyok
azzal, hogy itt nemcsak győzni lehet, viszont nagyon vonzó, hogy az ember sok mindent
megtanulhat.

– Milyen igények fogalmazódtak meg önnel kapcsolatban?

– Azt kérték tőlem, hogy a kormányt képviseljem a közvélemény előtt. Ez
egyértelműen azzal jár, hogy az én autonómiám csorbulni fog. Nem független,
gondolkodó újságíróként létezem, hanem egy testületet képviselek.

– Önnek milyen igényei voltak?

– Elsősorban a munkafeltételekkel kapcsolatban voltak némi igényeim. Emellett
kértem, hogy ott lehessek a kormányüléseken, és részt vehessek a döntések
előkészítésében, illetve benne legyek az információáramlásban. Tehát tudjak
azokról a lépésekről, amelyek a kormány "fejében" megfordulnak, mivel így lehet
csak megfelelően képviselni érdekeit. Így lehet elmondani azt az újságíróknak.

– Miben szeretne más lenni, mint elődei?

– Oldottabb kapcsolatra törekszem. Aki eddig közvetlen kapcsolatban volt velem,
tapasztalhatta, hogy – amennyire ezt lehetőségeim engedik – azonnal igyekszem
választ adni a kérdésekre. A korábbinál nyitottabb párbeszédet szeretnék
folytatni. Egyébként azt tapasztalom, hogy erre a kormány tagjai is hajlandók.

– Tehát Kiss Elemérhez, a Horn-kormány szóvivőjéhez képest nyitottabb kíván
lenni?

– Igen. Bár Kiss Elemér úr nagyon jól informált kormányszóvivő volt. Mint a
Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára, nem egyszerűen tudott a
döntésekről, hanem elő is készítette azokat. Ebből adódóan kivételezett
helyzetben volt, nem fordulhatott vele elő az, hogy mond valamit, és azt másnap
megcáfolják. Viszont inkább jogi nyelvet beszélt. Szerintem a sajtó közérthetőbb
nyelvre vágyik, ezért én ez irányban próbálok elmozdulni.

– Az Antall-kormány idejében egyfajta rangsorolás létezett a lapok között. Az
ÁPV Rt. például az akkori Új Magyarországnak adott ki információkat. Voltak
úgymond exkluzív sajtótájékoztatók is: ezekre csak három-négy orgánum volt
meghívva. Ehhez esetleg ön is visszatér?

– Magam is úgy gondolom, hogy a kormánynak minden orgánummal korrekt kapcsolatra
kell törekednie. Alapvetően arra fogok törekedni – és ez fogja jellemezni a
kormányszóvivői iroda, illetve a sajtórészleg munkáját is –, hogy egyformán
lássuk el információval az újságokat. A háttérbeszélgetéseket pedig úgy
szeretnénk kialakítani, hogy mindenkivel korrekt legyen a kontaktus, de mindenki kapjon
valami pluszt is.

– Korábbi nyilatkozataiban említette, hogy viszonylag nagy létszámú
sajtófigyelő-részleg létrehozását tervezi. Ezt miként kívánja működtetni?

– A kommunikációs részleg bővítését az is szükségessé teszi, hogy a
kormányzati struktúra is változik. Köztudomású, hogy úgynevezett
tükörreferatúrák jönnek létre a Miniszterelnöki Hivatalban, amelyek leképezik a
minisztériumokat. Minden területnek meglesz a maga szakértője, ők fogják beszerezni
az információkat. Az újságoknak is meglesznek a felelősei. Emellett a médiafigyelő
részleg minden reggel és délután sajtófigyelést végez. Sőt lesz egy elemző
részleg is, amely földolgozza, majd továbbítja az információkat, hogy a kormány
napról napra, hétről hétre tisztában legyen azzal, hogy a döntéseinek milyen
visszhangja van.

– Köztudomású, hogy a szóvivői tisztség a szakmai feladatokon túl bizalmi
poszt is. A kormányszóvivő – ha rosszul végzi munkáját – megbuktathatja akár a
kormányt is, illetve jelentős károkat tud okozni. Természetesen mindez visszafelé is
működik: adott esetben jelentős segítséget tud adni a kormánynak. Orbán
miniszterelnök úrral megvan ez a bizalmi, esetleg baráti kapcsolat?

– Igen, bár a kapcsolatunk inkább bizalmi. Az egyetemről ismerjük egymást,
később mint újságíró és politikus is találkoztunk néhányszor.

– Együtt jártak egyetemre?

– Igen, de külön évfolyamra. Én 1985-ben végeztem, Orbán Viktor 1987-ben. A
lényeg az, hogy tudtunk egymásról. A vele készített interjúk során kiderült, hogy
a világ dolgaiból sok mindent hasonlóképpen látunk, illetve hasonlóképpen
gondolkodunk. Nekem szorosabb kapcsolatom Stumpf Istvánnal volt. Amikor a Reformhoz
kerültem lapszerkesztőként, megkerestem, nem írna-e a lapban. Stumpf úr akkor egy új
típusú politikai iskolának, a Századvégnek az igazgatója volt, s mint "új arc",
a politológusok között ritkán kapott szót. A Reformban nyitott rovatát gyorsan
megszerették az olvasók. A meghívás végül is tőle érkezett, amire aztán a
miniszterelnök úr áldását adta. Most azon vagyok, hogy ne csak Stumpf Istvánnal
legyen szoros kapcsolatom, hanem a miniszterelnökkel is, hiszen a kormány döntéseit
kell tálalnom, s ahhoz, hogy ezt a feladatot hibátlanul láthassam el, a testület
tagjainak gondolkozásmódjával is tisztában kell lennem.


Borókai Gábor Nagykőrösön járt gimnáziumba, majd az ELTE jogi karán
szerzett diplomát 1985-ben. Az egyetem elvégzése után búcsút mondott a jogi
pályának, és a Népsportnál, a későbbi Nemzeti Sportnál helyezkedett el
újságíróként. Itt 10 éven keresztül dolgozott, eközben elvégezte az
újságíróiskolát, és PR-tanulmányokat is folytatott. Emellett tíz hónapon át
párhuzamosan az Új Magyarországnál és a Színes Vasárnapnál is dolgozott. Továbbra
is sportról írt elsősorban, de az igazságügygyel is ő foglalkozott. 1996
februárjában hívta meg a Reform, amely abban az időben teljes átalakuláson ment át.
Először szerkesztő, majd egy év múlva főszerkesztő-helyettes lett, végül ez év
január elsején nevezték ki főszerkesztőnek. Három gyermek apja. Felesége az
V–VIII–XIII. kerületi ügyészség helyettes vezetője. A kormányszóvivő hobbija
– a miniszterelnökéhez hasonlóan – a futball.

Olvasson tovább: