Kereső toggle

Rossz társaság

Hogyan bánnak a keresztényekkel új szövetségeseink?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A nagyhatalmak szorítójában semmi meglepő nincsen Orbán Viktor szövetségeskeresésében. De a Türk Tanácsban való szerepvállalásunk már igencsak meghökkentő, hisz új „barátaink” olyan ideológiai kísértetekkel tangóznak, mint a kommunizmus és az iszlám. Egyik sem egyeztethető össze a kormány „keresztény nacionalizmusával”.

 

Miközben a világ jogos felháborodásában Erdogan veszedelmes szíriai beavatkozása miatt zúg, Orbán az azeri Bakuba tett látogatása során megfigyelőként részt vett az úgynevezett Türk Nyelvű Államok Együttműködési Tanácsának ülésén – ami nemzetközi szerepünket tekintve igencsak komoly kérdéseket vet föl.

Mi történt Bakuban?

A türk nyelvű államokkal való együttműködés nem derült égből villámcsapásként jött; a Tanácsnak két éve megfigyelő tagjai vagyunk (tavaly a kirgizisztáni Cholpon

Atában is jelen volt Orbán a Tanács konferenciáján), illetve immáron öt éve vagyunk a Tanács parlamenti gyűlésének tagjai, és a Nemzetközi Türk Akadémiában is megfigyelő tagok vagyunk. Pár hónapja a Tanács első képviseletét nyithatta meg Budapesten. A Türk Tanács rendes tagjai: Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Törökország és Üzbegisztán.

Idei beszédében a magyar miniszterelnök az Európai Unióval való kapcsolatot ajánlotta föl a Tanács tagjainak, s egyúttal tartós reprezentációt számukra Európán belül. Úgy tűnik, ezt kínáljuk egy széleskörű piacért cserébe. Mivel a hazai GDP 85 százalékát az export adja, ez a kormányzat számára prioritás. Ennek érdekében Orbán alatt megduplázódott a Tanács tagállamaival folytatott kereskedelem, ami a miniszterelnök szerint 4 milliárd dollárra ugrott.

Az állami tulajdonban lévő hitelintézet, az Eximbank már létre is hozott több hitelvonalat az egyes tagállamok közötti kereskedelmet segítendő. Mi a kazahoktól elsősorban kőolajat, a törököktől ruhaneműt és vastermékeket veszünk, Magyarország pedig gyógyszert, műanyagot, feldolgozóipari termékeket és járműveket exportál számukra.

Orbán Viktor azt is közölte a jelenlévőkkel, hogy hazánk a türk nyelvű tagországok 725 diákjának ad állami ösztöndíjat. Ezen túlmenően pedig biztosította a partnereket, hogy amennyiben az Európai Bizottságban a magyar delegálthoz kerül a bővítési és szomszédságpolitikai portfólió, elősegítjük Azerbajdzsán keleti partnerségi törekvéseit és Törökország tagállamként való felvételét az Unióba. E kijelentésekre természetesen azonnal ráugrott a kritikus ellenzék, és a baloldali sajtó is idézte az EU-s jogszabályt, miszerint a biztosoknak ilyen tevékenységre nincs lehetőségük, mivel a küldő államtól függetlenül kell tevékenykedniük.

A miniszterelnök egyúttal azzal is borsot tört az EU-vezetés orra alá, hogy tanácsolta a türk tagállamoknak: kezdjenek előre dolgozni az Egyesült Királysággal esetlegesen köthető gazdasági egyezményekről, hiszen a briteket kilépésük esetén többé nem köti majd az EU közös gazdasági politikája.

Mi lesz a keresztényvédelemmel?

A magyar baloldal természetesen ezen információk tükrében azonnal azzal kezdte „telerettegni” a sajtót, hogy a közép-ázsiai export a tekintélyelvűség behozatalát is jelenti.

S bár kétségtelen, hogy Erdogan és muszlim elvtársai tekintetében súlyos kifogások emelhetők demokratikus alapon, ez nem jelenti a totalitarianizmus automatikus belélegzését idehaza.

Egy ügynek azonban rettenetesen árthat ez az új összeborulás, és ez a keresztények védelmének hitelessége. Igen visszás ugyanis a Hungary Helpsen keresztül a Közel-Kelet keresztényeit segíteni, miközben sok szálon kötődünk olyan államokhoz, amelyek keresztényüldözési indexe negatív eredményeket mutat.

Megkeresésünkre az Open Doors egyik szakértője nyilatkozott lapunknak a helyzetről. A szakértő a Jan álnevet viseli, mivel számos közép-ázsiai kapcsolata van, akikkel kutatásai során együttműködik, és nem akarja őket veszélybe sodorni. Valós identitásával utazik a kutatási térségekbe, de a publikációit, nyilatkozatait álnéven kénytelen közölni, hogy forrásait ne keverje bajba – mert míg őt legfeljebb kitiltják az adott országból, segítői kínzással és börtönbüntetéssel nézhetnek szembe.

Elmondása szerint az eredendően keresztény családok állandó diszkriminációnak, az iszlámról áttértek pedig erőszakos zaklatásnak vannak kitéve ezekben a társadalmakban. A keresztények mindenképp másodrangú állampolgárok, különösen Törökországban.

Talán a legjobb helyzet még Kirgizisztánban van, ahol Bakijev elnök 2010-es elűzése óta rohamosan javul a jogállamiság és a demokrácia állapota. Természetesen még közel sem idilli a helyzet; 2016-ban például a fővárosban, Biskekben gyújtották föl a lapunk fenntartója által is támogatott Jézus Krisztus Gyülekezete keresztény közösség központját, amit a hatóságok műszaki hibára fogtak. Ugyanakkor az ilyen incidensek mára inkább szórványosak, így az Open Doors nevezetű nemzetközi keresztényvédő szervezet nem is adott ki külön anyagot Kirgizisztánról. Annál inkább volt a szervezetnek mondanivalója a Tanács többi tagállamáról…

Az üzbég posztkommunista paranoia

Üzbegisztán az egyetlen a Tanácstagok közül, amelyik az Open Doors notórius keresztényüldözőket felvonultató feketelistáján az első húsz között szerepel (17.-ként). Az országról mára viszonylag keveset hallani, pedig a Selyemúton elhelyezkedő térség annak idején fontos közvetítő volt Kína és a Közel-Kelet vagy éppen Róma között.

Az Open Doors ez évi jelentése szerint a 32 milliós lakosság 95 százaléka muszlim vallású, elsősorban szunnita, ugyanakkor a hatalomban a hetvenéves kommunista uralom örökösei ülnek, és szigorú ellenőrzés alatt tartják a vallási életet. Így a muszlim hit inkább kulturális, semmint radikális Korán-követés, de az al-Kaida helyi testvérszervezetei követtek már el támadásokat.

Az alig 1,1 százaléknyi keresztény kisebbség felekezetileg megosztott (többségében ortodox) és gyenge, ami a szekuláris hatalomnak könnyebbséget jelent. Bár az alkotmány szerint vallásszabadság van, a titkosszolgálat és a rendőrség kőkemény kontroll alatt tartja a hitéletet – a jogszabályok kis mozgásteret biztosítanak a közösségeknek. A keresztény összejöveteleken rendszeresen rajtaütnek, és bár Közép-Ázsiában csak itt működik a Biblia Társaság, anyagaikat, kiadványaikat rendszerint lefoglalják és hetekre elkobozva tartják. Hírek érkeztek keresztények elleni fizikai erőszakról, kínzásokról és bebörtönzésekről is.

Jan szerint az ottani üldözést elsősorban a modern kommunista hatalom diktatórikus paranoiája fűti, de komoly ellenségességgel (akár fizikai erőszakkal) néznek szembe a muszlim hitről kereszténységre áttérők is saját vallási közösségeik és családjaik részéről.

Kazahsztáni rossz tradíciók

Kazahsztánt az Open Doors a 34. helyre sorolta az üldözési világranglistán. Közép-Ázsia nemzetközileg legaktívabb államában van a legnagyobb keresztény közösség, de a 18 milliós lakosság 71 százaléka muszlim. Bár a szovjet ateista elnyomás itt is érezteti még hatását, és a szekuláris állam totális kontrollt gyakorol a vallási élet fölött, a kazah nemzeti öntudat mégis szorosan kötődik az iszlámhoz. Így az etnikai kazahok között csupán 15 ezer keresztény van; elsősorban a népes orosz kisebbség körében jellemző a keresztény hit, akik döntően az orosz ortodox egyház tagjai.

A 2011-es Arab Tavasz ide is erőszakhullámmal gyűrűzött be; több radikális iszlamista terrorcselekményre került sor azóta. Nagyjából 250 kazah csatlakozott az Iszlám

Államhoz, akiknek esetleges hazatérte komoly veszélyt jelent. Timur Lenk a 14. században már egyszer eltörölte a keresztény jelenlétet, és hasonló célokat tűzött ki maga elé Sztálin is. Jelenleg az állam szigorúan szabályozza a vallási életet, és különösen a nem ortodox egyháztagokat rendszerint idegen hatalmak kémeiként, tehát államellenes elemekként tartják számon.

Etnikai törés Azerbajdzsánban

A majd’ tízmilliós Azerbajdzsán 95 százaléka muszlim, főleg síita. Az állam és a társadalom is szekuláris és kommunista jegyeket hordoz magán – egyes kutatások szerint a lakosság alig 20 százaléka tartja fontosnak a vallást a mindennapokban. Ezzel Azerbajdzsán a legkevésbé vallásos muszlim többségű ország. A 4. századtól államvallásként funkcionáló kereszténységet az iszlám hódítás verte szét.

A keresztény közösség szerény 3,2 százalékot tudhat magáénak. Többségük az örmények dominálta, szeparált Nagorno-Karabakh térségben él, tehát a vallási kisebbség gyakorta jelent etnikai kisebbséget is. Az örmények elmenekülése jelentősen csökkentette a keresztények számát. A megmaradt közösség súlyosan megosztott felekezeti alapon.

Bár törvény védi a vallás szabad gyakorlását, ugyanezen jogszabály

a kormány és a társadalom kötelességévé teszi a „vallásos szélsőségek” elleni harcot. Az Open Doors szakértője szerint ezen ernyőfogalomba könnyen bekerülnek a keresztények, különösen az evangéliumi, karizmatikus jellegű mikroközösségek. Az egyházak elismertetési folyamata is igen nehézkes, szándékosan, így sokan illegalitásba kényszerülnek. Az állam ügynökei előszeretettel épülnek be destruktív szándékkal.

A súlyosan korrupt és autoriter államhatalom, illetve feltüzelt muszlimok részéről már erőszakos cselekményekről is érkeztek hírek.

Török gyerek megvágta

A közel 80 milliós Törökország a 23. helyen áll a keresztényüldözési indexen. Az Atatürk által kiépített állam egyre inkább lefejti magáról a szekularizmus álarcát, és Erdogan alatt komoly iszlamista ébredés zajlik. A négy hivatalosan elismert vallás: a szunnita iszlám, a görög ortodox, az örmény apostoli ortodox és a judaizmus.

A magán vallásoktatási intézmények jórészt tiltottak, és a gyülekezeti ingatlanvásárlást minden úton megnehezítik. A nem-muszlimok számos közhivatalból ki vannak tiltva. Az esetleges állami engedmények nem vonatkoznak a lassan erősödő protestáns és evangéliumi közösségekre.

Az áttérés törvényileg nem tiltott, de gyakorlatilag súlyos következményekkel jár (még keresztény felekezetek között is!). Nem csoda, hogy a keresztény kisebbség a lakosságnak csupán 0,2 százalékát adja, s így Pál és János apostolok munkásságának mára nem sok nyoma maradt. Bár Konstantinápoly a keleti kereszténység fellegvára lett, az ottománok kíméletlenül tüntették el Bizánc örökségét.

A Türk Tanács többi tagjával ellentétben itt elsősorban vaskos muszlim elnyomás dominál. Az Open Doors szakértője szerint az iszlám vallásban gyökerező nacionalizmus komplikálja a helyzetet, mivel más etnikumú keresztényeket nyomorgatnak. A legrosszabb helyzetben talán a kurd klánok, a kurd PKK terrorszervezet és a kormányzat satujában élő délkeleti szír keresztények élnek. A keresztény közösségek, épületek és (akár missziós munkát végző külföldi) vezetők elleni atrocitások és gyilkosságok világszerte nagy nyilvánosságot kaptak.

Természetesen a nemzetközi kapcsolatokat rengeteg tényező befolyásolja – jelen esetben Magyarország gazdasági rászorultsága, és talán még inkább az Erdogan által kilátásba helyezett újabb migránshullám is közrejátszik abban, hogy a zsarolóinkkal barátkozunk. Ám a fentiek fényében a kereszténység védelmét meghirdető magyar kormányzat igen súlyos üldöztetések fölött kell szemet hunyjon, ha ezen országokkal kíván együttműködni.

Olvasson tovább: