Kereső toggle

Másodjára sincs győztes

Izraeli választás 2.0: Bibi talpon maradt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Izrael idén másodszor választott. Az eredményekből egy dolog látszik biztosnak: bármennyire szerettek volna sokan megszabadulni Benjamin Netanjahutól, ez nem sikerült.

 

Idén áprilisban a választások után előbb Benny Gantz, a balközép Kék és Fehér pártszövetség vezetője tartott győzelmi beszédet, majd néhány órával később Benjamin Netanjahu. Mint tudjuk, mindketten tévedtek, mert miután a jobboldali szekuláris párt, a Jiszrael Beiteinu vezetője, Avigdor Lieberman szembefordult Netanjahuval, a miniszterelnöknek nem maradt más lehetősége, mint a parlament feloszlatását és előrehozott választásokat kezdeményezni.

Most szeptemberben mindkét politikus tanult a tavaszi leckéből, így senki nem hirdetett győzelmet a választás után. Igaz, nehéz is lett volna bármire is, hiszen hiába jelentette ki néhány vágyvezérelt híradás szalagcímben azt, hogy „Netanjahu veszített”, hamarosan kiderült, hogy ez azért távolról sincs így. Lapzártánkkor még nem ismert a választási végeredmény (a 95 százalékos feldolgozottságú eredményeket infografikánk tartalmazza), de a lehetséges forgatókönyvekről megkérdeztünk izraeli elemzőket (lásd keretes írásunk).

Sokan már a tavaszi kormányalakítás kudarca után úgy gondolták, hogy „véget ért a Netanjahu-korszak”, ám érdekes módon a két választás közötti időszakot mégis a veterán miniszterelnök használta ki jobban.

A kampányának lendületet adott, hogy júniusban ő lett Izrael leghosszabb ideje szolgáló kormányfője, megelőzve a legendás David Ben Guriont. Mivel az előzetes felmérések szoros versenyt ígértek, ezért Netanjahu az utolsó hetekben a nemzeti-vallási tábor mozgósítására összpontosított.

Bejelentette, hogy ha újra kormányt tud alakítani, azonnal annektálni fogja a Jordán-völgyet és kiterjeszti az izraeli fennhatóságot a Nyugati-part „létfontosságú területeire”. Az eredmények alapján a leginkább érintett telepes szavazók nem reagáltak elsöprő lelkesedéssel Netanjahu ígéreteire, és a részvétel pont ezeken a területeken elmaradt a várttól. Ennek egyik oka lehetett, hogy Naftali Bennett a választás előtti hétvégén közzétett egy térképet, amin állítólag az amerikai béketerv Ciszjordániára vonatkozó megosztási elképzelése szerepelt. Eszerint csak a legnagyobb zsidó városok és szűk környezetük, valamint a hozzájuk vezető utak kerülnének izraeli fennhatóság alá, minden más palesztin uralom alá tartozna. Bennett azzal vádolta Netanjahut, hogy tud az Izraelre nézve súlyosan hátrányos amerikai tervről, de azt elhallgatta a közvélemény elől.

Ha a Bennett-féle bejelentésnek az volt a célja, hogy a bizalmatlanságot keltsen Netanjahu iránt a jobboldali nemzeti táborban, és ezzel a saját oldalára állítsa a szavazókat, akkor ez a stratégia nem vált be. A Likud ugyan a vártnál gyengébb eredményt ért el (az áprilisi 35 helyett 32-33 mandátum úgy, hogy a tavasszal 4 helyet szerzett Kulanu pártot is magukba olvasztották), de Bennették pártszövetsége nem profitált ebből, sőt alulmúlta az előzetes várakozásokat is. Igaz, most legalább bejutottak, szemben az áprilisi választással, amikor néhány ezer szavazattal lemaradtak a kneszetről, és ezzel Netanjahut is megfosztották a kormányalakítási lehetőségtől.

Nagyon hiányzott Netanjahu mögül Donald Trump támogatása is, ami az év elején még látványos és egyértelmű volt. Ennek fénypontja a Golán-fennsík feletti izraeli fennhatóság elismerése volt. Most hiányzott minden ilyen gesztus, sőt pont a kampány finisében Trump eljátszott a gondolattal, hogy Kim DzsongUn után a másik latorállam, Irán vezetőjével is találkozik. Ebből az izraeli választók úgy gondolhatták, hogy nincs már meg a korábbi szoros és személyes együttműködés Netanjahu és az amerikai elnök között.

Netanjahu nemezise tavasszal Avigdor Lieberman lett, aki a vallásos pártok felé tett ultimátumával megakadályozta a jobboldali kormány felállását. Általános vélemény volt, hogy ha az izraeli választók másodjára sem adnak egyértelmű többséget egyik nagy blokknak sem, akkor Lieberman hallatlanul erős pozícióba kerül, mint „királycsináló”. Így is alakult, mégis az eredmények tükrében nem biztos, hogy létrejön az általa javasolt szekuláris nagykoalíció, a Netanjahu nélküli Likuddal és Gantzék pártjával.

De bármennyire is elmaradt a jobboldal a saját várakozásaitól, a balközép kormányzó képessége ezzel nem erősödött meg. Mivel a Likud egyértelműen kiállt Netanjahu mellett, Benny Gantznak vele kell kiegyeznie, ha nem akar segítséget kérni az arab pártoktól. Ezt akár külső támogatásként is nehéz elképzelni, mert ebben az esetben a következő izraeli kormány sorsa az anticionista arab politikusok kezébe kerülne. Ennél még az is jobbnak tűnhet, ha valaki visszavonja korábbi kőbe vésett ígéretét, hogy kivel nem lép soha koalícióra. Ha mégse, akkor következhet egy újabb választás jövő év elején.
 

Valószínűsíthető a Bibi-GanTZ kiegyezés

 
Izraeli újságírókat, elemzőket és politikusokat kérdeztünk arról, hogyan értékelik a keddi választások utáni patthelyzetet.
Tamir Wertzberger, a Likud Budapesten élő külügyi koordinátora úgy fogalmazott, rendkívül érdekes és egyben kusza helyzet alakult ki Izraelben, miután egyik blokknak sem sikerült egyértelműen bebiztosítani a kormányzáshoz szükséges többséget. Véleménye szerint jelenleg két lehetőség áll Netanjahu előtt: vagy egységkormányt alakít ki a Kék és Fehérrel, vagy Liebermant hívja vissza a kormánykoalícióba. „Nehéz megmondani pillanatnyilag, hogy melyik valósul meg, de egy balodali kormány felállítása jelenleg lehetetlennek tűnik” – magyarázta a Hetek kérdésére Wertzberger
Gideon Israel újságíró szerint is Bibi számára az a legjobb szcenárió, ha most Gantzcal fog össze, kétéves miniszterelnöki ciklusokban történő váltásban. Azt viszont egyáltalán nem gondolja, hogy a mostani választási eredmény a Netanjahu-korszak végét jelentené.
 
Eli Hazan, a Likud külügyi igazgatója a Hetek kérdésére elmondta, Izrael Állam történetében most először fordul elő egy ennyire lehetetlen, döntetlen állás. „Volt már egy döntetlen eredmény 1984-ben, akkor egységkormány alakult Samir és Perez között. Most azért más a helyzet, mert a Kék és Fehér azt ígérte, hogy nem fog leülni Netanjahuval tárgyalni” – magyarázta Hazan. A Likud politikusa szerint Netanjahu azért van lépéskényszerben, mert egy időközben elinduló bírósági eljárás ellehetetlenítené a miniszterelnöki poszt betöltését, miközben a nagy rivális viszont a Likud nélkül nem tud kormányt alakítani. A saját előrejelzése szerint Gantz megpróbál kormányt alakítani – sikertelenül – majd csak a saját frakciójával, 12-13 képviselővel csatlakozik Netanjahuhoz, és védelmi miniszter lesz. De még hosszú az út eddig – mondja, 28 nap van a kormányalakításra, ami további 14 nappal hosszabbodhat.
 
Az egyik legnagyobb nehézséget Netanjahu idei politikájában Naftali Bennett egykori miniszterének helyezkedése jelentette. Előbb a kormányválságban betöltött szerepe, majd a Zsidó Otthon nevű koalíciós partnerként működő pártból történő kiválása jelentett problémát. Míg tavasszal Bennettéknek nem sikerült megugrani a parlamenti küszöböt, addig ősszel a Zsidó Otthonnak sem sikerült mindez. Ran Bar-Yoshafat, Bennett korábbi munkatársa, politikai elemző a Hetek kérdésére elmondta, hogy szerinte hiba volt nem bevenni a Zsidó Otthont Bennett új pártszövetségébe, a Jaminába. A párt kiesésével a jobboldali blokknak a 61 tagú többsége így elveszett.
 
Az elemző szerint az egyik legnagyobb változás áprilishoz képest, hogy Lieberman korábbi védelmi miniszter most már egyértelműen eltávolodott a jobboldali blokktól, és felváltotta az arabellenességét vallásellenességre. Bar-Yoshafat szerint többféle forgatókönyv is megvalósulhat a koalíciós tárgyalások során. Mivel sem a Likud, sem a Kék és Fehér nem kíván második helyezett lenni, ezért egy ilyen centralista kormánykoalíció meglehetősen valószínűtlennek tűnik. „Ha bármit javasolhatnék Netanjahunak, akkor azt mondanám: gyűjtsön maga köré minél több pártot, aki őt ajánlja Rivlinnek, és utána gondolkozzon az extra 6 helyen. Ez jöhet a Kék és Fehérből, vagy akár a Munkapártból. Nem valószínűtlen ez, történt már hasonló korábban” – fogalmazott. Bár az is előfordulhat, hogy fordított esetben a Likudból megy át pár képviselő a Kék és Fehérhez, ahogyan teljesen elképzelhető, bár senki sem szeretné, hogy harmadik választás lesz. Annak nagyon kevés esélyét látja, hogy a Kék és Fehér az arab képviselőkkel együtt alakítana kormányt, mert bár vannak velük tárgyaló tagjai a pártnak, vannak erősen jobboldalra húzó cionista vezetők is, akik viszont nem mennének bele egy ilyen alkuba.

Olvasson tovább: