Kereső toggle

Zöld veszély

A környezetvédelem és az erőszak kapcsolata

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Napjainkban szinte minden a környezetvédelemről és a klímaváltozás miatt jövendölt közelgő katasztrófáról szól. Kevés szó esik viszont az ökológiai elméletek táplálta erőszakról, különösen arról, ami pár évtizede náci népiratásokba torkollott. az ökoterror történelmi fejlődése és a közelmúltbeli események is mutatják, hogy érdemes a zöld- erőszakról beszélni.

Augusztus első hétvégéjén egy lövöldöző Daytonban kilenc, egy másik pedig El Pasóban húsz embert gyilkolt meg. A média egyből ugrott, hogy migrációs politikájára hivatkozva a fehér felsőbbrendűség megtestesítőjének és rasszistának kikiáltott Trump elnököt hibáztassa, ez az érvelés azonban néhány nap alatt összedőlt.

Az ohiói merénylő Twitter-oldalán a szélsőbalos antifával és Elizabeth Warrennel szimpatizáló, a szocializmust méltató bejegyzéseket találtak.

A texasi tömeggyilkos közvetlenül a mészárlás előtt kiáltványt posztolt a névtelen üzeneteknek platformot adó 8chanen. A szöveg valóban részben fehér-nacionalista propaganda, részben azonban a klímamozgalom tipikus témáit is felvonultatja. A latin-amerikai „invázió” mellett, úgy tűnik, megszállottan foglalkoztatta a születési arány visszaszorításának malthusiánus elveken (az emberiség feléli a természeti erőforrásokat) alapuló gondolata.

A zöldideológiák korábban is felbukkantak tömeggyilkosok manifesztóiban, így a márciusi christchurch-i merénylet elkövetőjénél – aki kikérte magának, hogy nácinak nevezzék, hiszen ő „ökofasiszta” –, vagy a 2011-ben Norvégiában 77 embert meggyilkoló Anders Breiviknél.

Ezek a tömeggyilkosságok és a klímamozgalomra gyakran jellemző mizantrópiával átitatott kiáltványok azért tűnhetnek alkalmasnak konzervatív politikai ellenfelek lejáratására, mert a radikális környezetvédelmi irányzatok történelmileg szorosan összefonódtak szélsőjobboldali ügyekkel. Az elmúlt évtizedekben viszont a nyugati civilizáció lebontásának, a természet ártalmas emberi ténykedéstől való megtisztításának szorgalmazása sokkal inkább baloldali világnézetekhez köthető.

Természetvédelemtől a népirtásig

 

A christchurch-i merénylő által említett ökofasizmus kifejezetten divatos lett az interneten, köszönhetően az olyan fórumoknak, mint a Reddit vagy a Chan8. Azok, akiket beszippantott, elítélik az ipari társadalmat a természet kizsákmányolása miatt, és egyik legfőbb problémának a túlnépesedést tartják, valamint a migrációt és multikulturalizmust, amelyek szétszakítják a föld és a faj közti köteléket. Az új-zélandi gyilkos tiltakozása ellenére ezek az elméletek a nácizmussal kéz a kézben alakultak ki.

A felvilágosodás racionalizmusának hátat fordító romantika légkörében a germán faj tisztaságát hirdető teoretikusoknál a parasztság ügyének felkarolása vezetetett a föld állapota miatti aggodalmak megfogalmazásához. Osztották a völkisch (népi) mozgalom ipari kapitalizmussal és urbanizációval való szembenállását, és persze antiszemitizmusát és rasszizmusát.

Völkisch alapokon hozta létre Ernst Haeckel zoológus az élő szervezet és környezete kölcsönhatásának tanulmányozására az ökológiát (a terminust is ő alkotta meg 1867-ben). Az eugenikát, azaz fajnemesítést is szükségszerűnek tartó tudósnál már megjelenik az a fajta antihumanizmus, amely a kozmosz felfoghatatlan nagyságához képest az embert jelentéktelen teremtménynek látja.

A huszadik század első évtizedeiben Ludwig Klages filozófus Mensch und Erde (Ember és föld) című művében visszaköszön a mai ökológia tárgykörét képező szinte összes téma: fajok kihalása, erdőirtások, élőhelyek pusztulása, városok térhódítása, az ember elidegenedése a természettől, a kereszténység, a kapitalizmus, a túlfogyasztás elutasítása – mindez 1913-ban.

A protofasiszta ökológiai elméletek az NSDAP vezetőségében halló fülekre találtak, így annak hatalomra kerülésével állami szinten teret nyertek. Néhányuknál, köztük Hitlernél személyes attitűddé és életvitellé is váltak (vegetarianizmus, állatok iránti fokozott együttérzés, homeopátiához való vonzódás). Hitler megújuló energiaforrásokról is hozzáértő kiselőadásokat tudott tartani (kijelentve, hogy a víz, szél és az árapály a jövő útja).

1933-ban már számos, rendkívül haladónak számító környezetvédő jogszabály született (fatelepítési programok, Európa első természetvédelmi területeinek létrehozása). Richard Walther Darré mezőgazdasági miniszter elrendelte az organikus termelés bevezetését, amihez a Waldorf-pedagógiáról ismert Rudolf Steiner biodinamikus földművelési módszerei adták az ötletet.

A faji kérdésekben a párt egyik fő teoretikusának tartott Darré kijelentette, hogy „a vér és a föld egységét helyre kell állítani”, visszatérve a faj és a terület misztikus kapcsolatának gondolatához. A „vér és föld” szlogent a keleti terjeszkedést igazoló elméletéhez is felhasználta („erkölcsi jogalapot ad annyi terület visszaszerzésére Keleten, amennyi népünk és a geopolitikai tér közötti harmónia létrehozásához szükséges”).

Tanulságos, hogy ezeknél a „környezetvédőknél” az ökológiai érdeklődés valójában elmélyítette az antihumánus, rasszista és totalitárius politikai meggyőződést, így az végső soron a szervezett tömeggyilkosság szolgálatába állt. Mint Gert Gröning és Joachim Wolschke-Bulmahn egy tanulmányban megjegyzik, „a népirtás szükségszerűséggé nőtt a környezetvédelem köpönyege alatt”.

Emberek ellen az állatokért

 

A környezetvédelmi radikalizmus az 1960-as évek újbaloldali mozgalmaival bukkant fel ismét, más formában. Alulról szerveződő, a főáramú, „békés” irányzatokból kiábrándult csoportok erőszakos – ökoterrorizmusnak nevezett – aktivizmusában nyilvánul meg a mai napig.

Filozófiájuk az egyenlőséget hirdető társadalmi mozgalmak mögött is álló nemzetközi radikális intellektuális hagyományok keveréke. Elvetik a nyugati társadalmak meghatározó berendezkedéseit (kapitalizmus, kereszténység, individualizmus, patriarchátus stb.), és az embert kiáltották ki a bolygónkat veszélyeztető legnagyobb problémának.

Illegális és erőszakos fellépésüket a rabszolgaság eltörléséért vívott küzdelemhez hasonló szabadságharcnak tekintik. Szabotázsakcióik (az ökoterrorizmust ökotázsnak is nevezik) Európában az 1960-as években jelentek meg, az Egyesült Államokban pedig az 1970-ben rendezett első Föld Napja után. Az eleinte ritka és szervezetlen incidensek a ’80-as évek közepére már veszélyes, pusztító erőt képviseltek.

A szerény kezdetekkor brit aktivisták a rókavadászatokat akarták megakadályozni, elsősorban útlezárásokkal. Sikereiken felbuzdulva még radikálisabb eszközöket vetettek be, például gyújtóbombát dobtak egy élveboncolást alkalmazó kutatóközpontra. Az ügyben letartóztatott aktivisták 1976-ban létrehozták az Egyesült Államokban a ma egyik legveszélyesebbnek tartott környezetvédő csoportot, az Animal Liberation Frontot. Ez, mint a mintájára szerveződő többi csoport, földalatti, anonim sejtekből épül fel, nincsenek bejegyzett tagjai, és a „vezető nélküli ellenállás” modelljét követi.

Ahogy az állatvédők, a környezetvédők is fokozatosan váltak egyre militánsabbá. David Foreman 1980-ban a „letargikus, megalkuvó környezetvédelmi közösségre adott válaszként” hívta életre az Earth First! nevű szervezetet. Ők hozták divatba a „faszögezést” (tree spiking) a fakitermelők elrettentésére. (A fába vert hosszú szög repeszsérüléseket okozhat, vagy még rosszabbat: 1987-ben majdnem lefejeztek így egy láncfűrésszel dolgozó munkást.) Foreman 1985-ben megjelent könyvében (Ecodefense: A Field Guide to Monkeywrenching; Ökovédelem: Gyakorlati útmutató csőkulcsozáshoz) instrukciókkal szolgált egyéb változatos módszerekhez. A szabotázs szinonimájává vált „csőkulcsozás” kifejezést egy 1975-ös regényből vette, amelynek négy főszereplője géprombolós ámokfutást rendez a déli államokban, végül a Glen Canyon gátat is megpróbálja felrobbantani.

Foremant 1989-ben nukleáris létesítmények elleni összeesküvés vádjával letartóztatta az FBI. Ekkor többedmagával együtt már az Earth First!-öt is túl mérsékeltnek találta, és 1992-ben megalapította az Earth Liberation Front-ot.

Az ELF – a természetes élőhelyek jogtalan és szükségtelen elfoglalásának tartott „urbánus terjeszkedés” elleni harcának jegyében – 1998-ban a coloradói Vail síközpontban gyújtogatott, öt évvel később pedig San Diegóban egy épülő lakótelepet borított lángba.

Az ELF ideológiája az elmúlt húsz évben új elemekkel bővült. Az 1996-ban csatlakozott Craig Rosebraugh, akinek a világlátásában „az állatjogok, a környezetvédelmi kérdések és a társadalmi igazságosság összefüggenek egymással”, nagy szerepet játszott abban, hogy az ökoterror mozgalmon belül felerősödtek az antikapitalista, kormány- és háborúellenes nézetek. The Logic of Political Violence (A politikai erőszak logikája) című könyvében egyenesen forradalomról beszél, amely „nem lehet sikeres erőszak alkalmazása nélkül”.

Gyilkos elmék

 

A Huntingdon Life Sciences (HLS) állatkísérleteket folytató cég ellehetetlenítését célzó kampánnyal született meg a Stop Huntingdon Animal Cruelty 1998-ban. Honlapjukon az érdeklődő aktivisták megtalálhatják az ajánlott célpontok (HLS befektetők, „kutyagyilkosok”) személyes adatait, címét, fotóit, vagy gyújtó- és robbanószerkezetek összeállításának lépésenkénti útmutatóit. A levélbombák mellett gyakori módszerük, hogy borítékba (állításuk szerint AIDS-vírussal vagy más anyaggal fertőzött) borotvapengéket rejtenek. Egyik robbantásos akciójuknál kijelentették, hogy a HLS „partnereinek alkalmazottait és családtagjaikat legitim célpontoknak tekintik”. Közölték azt is, mire lehet számítani: „Soha nem tudhatod, mikor robban fel a házad vagy az autód… De lehet, hogy egy lövés dördül a sötétben.” A tüntetések és fenyegetések miatt több cég is szerződést bontott a céggel.

Szakértők szerint csak idő kérdése, hogy az Egyesült Államokban is idáig fajul a helyzet. Az FBI 2005-ben az ELF-et nevezte a legsúlyosabb hazai terrorfenyegetésnek. A radikális környezetvédő mozgalmakon belül többen nyíltan támogatják az emberélet elleni támadásokat. Egyikük Jerry Vlasak, aki egy SHAC konferencián így bátorította a résztvevőket: „Nem kellene túl sokat megölni [állatkísérleteket végző tudóst]. Úgy gondolom, 5, 10, 15 ember élete árán 1, 2, 10 millió állat életét menthetnénk meg”. Egy interjúban azt is leszögezte, hogy a tudósok „családtagjainak vagy gyerekeinek okozott kényelmetlenség vagy szenvedés elhalványul az ezekben a laboratóriumokban tapasztalható szenvedés és elnyomás mellett”.

Ted Kaczynski (híres becenevén Unabomber) 1978 és 1995 között hajtotta végre levél- vagy személyesen elhelyezett bombákkal akcióit, melyek során három ember életét vesztette, 23 pedig megsérült. Jelenleg életfogytiglani büntetését tölti.

A másik kiugró példa James Jay Lee, aki 2010-ben túszokat ejtett a Discovery Channel épületében, azzal fenyegetőzve, hogy megöli őket, ha a csatorna nem állítja le „minden programját, ami parazita embercsecsemők születését segíti”.

A Foreign Policy már 2017-ben feszegette a témát, hogy a következő terrorhullám várhatóan zöld színben érkezik. A cikk szerint a legalább 25 országban működő radikális környezetvédő és állatjogi aktivista sejtek, köztük az Earth First!, soha nem látott mértékű növekedésről számolnak be, amelyet minden korábbinál nagyobb érdeklődés és frusztráció táplál, különösen fiatalok részéről.

Olvasson tovább: