Kereső toggle

Harc az antiszemitizmushoz való jogért

A Kongresszusba gyűrűzhet a BDS

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A 2001-es, hírhedten antiszemita durbani ENSZ- konferencián útjára indult BDS Mozgalom Izrael és az ott élő zsidóság bojkottálását, az ottani befektetések felfüggesztését és különféle gazdasági szankciók alkalmazását tűzte zászlajára. Demokrata képviselők most azon igyekeznek, hogy ez kongresszusi szintű támogatást nyerjen Amerikában.

 

Bár a BDS a felszínen gazdasági nyelvezetet alkalmaz, nem kell mély kutatás a mozgalom radikálisan antiszemita jellegének feltárásához. A diszkriminációt és rasszizmust képviselő szervezet ellen számos fórumon és kormányzatban fölvették már a harcot, mint ami az antiszemitizmus új formája.

Az Egyesült Államok Kongresszusában tevékenykedő négy újbalos demokrata képviselőnő, akik nemrégiben még Trump elnökkel is majdhogynem ölre menő szóváltásba keveredtek, élére álltak az amerikai törvényhozáson belül terjedő antiszemitizmusnak.

E téren az „Osztag” tagjai közül talán Ilhan Omar a leghangosabb. Bár annak idején, a minnesotai választási kampány során úgy nyilatkozott, hogy a BDS-t nem tartja célravezető eszköznek, rögtön megválasztása után nyilvános támogatását fejezte ki a mozgalom iránt – s ezzel ő az első kongresszusi képviselő, aki ezt a publikum előtt felvállalta. Nem meglepő tehát, hogy ő terjesztette be az elmúlt hetekben azt a törvényjavaslatot a Képviselőház elé, ami minden erővel igyekszik az amerikai törvényhozásban jelenleg még uralkodó diszkriminációellenes álláspontot az ellenkezőjére befolyásolni.

Bár július második felében a washingtoni „alsóház” megszavazta azt a határozatot, ami ellenez minden Izrael államát delegitimálni próbáló törekvést, így a BDS mozgalmat is, Omar nem nyugszik, míg ezt is az emberi jogok oldaláról meg nem tudja hekkelni. Úgy tűnik, az új baloldal legfőbb technikája, ha valamit el akar érni: az emberi jogok neoliberális kiterjesztése a saját „progresszív” álláspontjuknak megfelelően. És Omar álláspontja szerint a szólásszabadság alapvető jogába bizony a diszkrimináció is beletartozik.

Vele egyetért a liberális kvartett másik hangoskodó tagja, Rashida Tlaib képviselőnő, akinek igazán egyszerű elképzelése van a közel-keleti konfliktus megoldásáról: a virágzó és demokratikus Izrael államot felszámolná, és helyette egy palesztin államot hozna létre annak helyén, hozzácsapva a jelenlegi palesztin területeket.

A két hölgy által benyújtott határozatjavaslat lényege, hogy a Képviselőház ismerje el az amerikaiak jogát ahhoz, hogy részt vehessenek „emberi jogokat előirányzó bojkottmozgalmakban otthon és külföldön”, mivel szerintük ezt a jogot az Alkotmány első módosítása rögzíti. Olyan történelmi bojkottokat hoztak föl ennek példájaként, mint a bostoni teadélután, a szovjet gulágok elleni tiltakozások, illetve a náci Németország és a dél-afrikai apartheid elleni bojkott. Bár a szövegezés ügyesen elkerüli a BDS vagy akár Izrael említését, valójában még csak leplezni sem igazán próbálja a nácizmussal és az apartheid rendszerekkel való analógiát Izrael tekintetében. Omar nyilatkozatai bőséges bizonyítékokkal szolgálnak e tekintetben.

Mindezen igyekezetükben még afölött is szemet hunynak, hogy közvetett módon a Hamasz terrorszervezet is támogatja törekvéseiket. A náci Németországgal való párhuzamok pedig sok kritikus szerint már-már a holokauszttagadás határát súrolják. Bár még a demokrata párton belül is érték kritikák Omar Izrael-ellenes kirohanásait, a politikus határozottan visszautasította az antiszemitizmus vádját.

Pedig a morális tisztánlátás teljes hiányáról tanúskodó álláspont nem egyebet szolgál, mint Izraelnek, a világ egyetlen zsidó államának teljes delegitimálását és destabilizálását. Mindezt alkotmányos jogként feltüntetve! Kérdés tehát, hogy egy állam ellen irányuló rasszista jellegű bojkott az Alkotmány első módosításának védelme alatt áll-e.

Eugene Kontorovich, nemzetközi jogász professzor és a Dore Gold vezette Jerusalem Center for Public Affairs kutatója lapunknak kifejtette, hogy az 1977-es, exporttal kapcsolatos szövetségi szintű törvény (Export Administration Act) a bojkott célállamára tekintet nélkül tiltja, hogy az Egyesült Államok egy másik ország ellen bármilyen formában diszkriminatívan és bojkottal lépjen föl a gazdasági szférában, vagy ilyen irányú tevékenységben közreműködjön. A professzor szerint a bojkottáló személyes véleménye természetesen jogi védelem alatt áll, ám ezt nem lehet átcsatornázni a gazdasági aktusokba. „A nemzeti identitáson alapuló diszkriminációra nem terjed ki az első alkotmánymódosítás védelme. Individuális alapon nyugodtan lehet Izraelt bojkottálni, de gazdasági szinten már nem!” – jelentette ki Kontorovich.

A jobboldal által egyszerűen marxista zelótáknak titulált képviselőnők tervezete kikezdi a diszkriminatív bojkottmozgalmak tilalmának legitimitását. Ha a javaslat az egyén bojkottálási jogáért küzd, akkor fantomok ellen harcolnak, mivel ez adott a jogrendszerükből fakadóan. Ha intézményesíteni kívánja a bojkottot, akkor viszont jócskán túllép a törvényességi korlátokon. Azt se feledjük, hogy bár a törvény nem tiltja az egyéni rasszista alapú diszkriminációt, ettől a rasszizmus marad az, ami, és nem tekinthetjük kevésbé visszatetsző magatartásnak! És ettől fogva nem kellene elnézni Ilhan Omarnak, hogy az amerikaiak jogai mögé bújva ássa alá a jogállamiságot!

 

Olvasson tovább: