– Igen. Alapvetően Görögország mind a mai napig nem állt át egy olyan pályára, ami a gazdaság értékteremtő képességének visszaállítása lenne. Ciprasz alatt létrejött valamilyen alacsony szintű stabilitás, de ilyen volt már a megszorítások egy évtizede alatt. Ciprasz azonban elfogadta a megszorítások politikáját, mellyel nem lehet rendbe rakni a görög gazdaságot. Feladta a Sziriza eredeti célját, amely a humántőke emelése, az igazságos újraelosztás, az iparpolitika, az oligarchák által foglyul ejtett görög állam kiszabadítása lett volna.
Volt más választása Ciprasznak 2015 nyarán, mint hogy elfogadja az Európai Unió Angela Merkel által kínált feltételeit a „mentőcsomag” további folyósításáért cserében?
– A monetáris politika több elfogulatlan vezető nemzetközi szakértője (Wyplosz, Eichengreen, de Grauwe) is megírta, hogy az Európai Központi Bankot 2015-ben a saját mandátumával szembemenve politikai célokra használták fel, konkrétan a görög kereskedelmi bankrendszer kivéreztetésére. Ezzel érték el, hogy a Ciprasz-kormány mégis fogadja el a megszorításokat. Ha nem teszi, akkor csak drachmával lettek volna képesek feltőkésíteni a görög kereskedelmi bankrendszert. Ez azonban a drachma azonnali, közel 2/3-os leértékelődéséhez vezetett volna, ennyivel csökkent volna a görögök életen át összekuporgatott megtakarításainak értéke. Nincs az a miniszterelnök, aki ezt bevállalta volna. Ez polgárháborús helyzet.
2019.08.16.(XXIII/33)
