Kereső toggle

Tűzoltók és gyújtogatók egyszerre

A muszlim országok kettős játszmája a keresztények rovására

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elmúlt hónapokban átlagosan közel 350 keresztényt öltek meg a hitük miatt az Open Doors adatai szerint. A világszerte zajló keresztényüldözésről beszélgettünk Nina Shea-val, a Trump közeli Hudson Institute Vallásszabadság Központjának vezetőjével.

 

Donald Trump amerikai elnök pár hónapja bejelentette az Iszlám Állam kalifátusának felszámolását. Ez megoldást jelent a volt területükön élő keresztények üldözésére?

– Sajnos nem. Továbbra is fenyegetik őket az alvó sejtek, amelyek folytatják az Iszlám Állam munkáját; de ugyanígy veszélyforrás Irán tevékenysége a régióban. Az ISIS sújtotta térségekben sokan otthon nélkül, vagy súlyosan megrongálódott házakban élnek, a gazdaságban nincsenek munkalehetőségek, hogy magukat eltartsák, sok évet elveszítettek az oktatás területén is, és mindezek együttvéve nagyon nehézzé teszik a sorsukat. Fokozza helyzetük bizonytalanságát azon eshetőség, hogy akár a törökök és a kurdok közé szorulnak. Törökország is nagyon sötét múltra tekint vissza e téren, a saját országából kiűzte vagy bántalmazta az ott élő keresztényeket olyannyira, hogy szinte nincsenek is már keresztény közösségek Törökországban és Ciprus északi részén.

 

Mi történik azokkal, akik elmenekülnek, és az ENSZ által fenntartott menekülttáborokba mennek?

– A keresztények nem tudnak az ENSZ menekülttáborokba menni az oda beszivárgó iszlamisták és bűnözők miatt. Az ENSZ nem tudja megvédi őket. Például a jordániai za’atari óriási menekülttáborban is megesett, hogy keresztény nőket megerőszakoltak, elraboltak, illetve a férfiakat váltságdíjért elraboltak vagy megöltek…

 

Tehát akkor semmi nem változik, hanem csak a probléma egyik helyről a másikra vándorol, és továbbra is üldözik őket?

– Pontosan. A keresztény egyházaktól kapnak ételt és gyógyszereket, néha pedig lakhatást is biztosítanak nekik; vannak, akik kolostorokban találnak menedéket.

Amikor az emberek a szíriai konfliktusról beszélnek, akkor háborús helyzetként, polgárháborúként, az arab tavasz Aszad rezsim általi leveréseként emlegetik, holott valójában nemcsak ennyi történt. Az olyan iszlamista csoportok, mint az al-Kaidához közeli al-Nusztra Front, és az Iszlám Állam igazából a keresztények ellen támadtak, azért, hogy megszerezzék a földjüket, és „megtisztítsák” azt a területet, hogy többé ne éljenek ott nem-muzulmánok. Szóval a kalifátus kialakításának egyik alapvető célja a keresztények kiirtása. Még a kereszt szimbólumát is üldözték. Egy kétezer éves jelenléttel rendelkező közösség ősi történelmét akarták kiirtani.

 

Decemberben Ön is ott volt a Fehér Házban, amikor Trump elnök aláírta az Irak és Szíria Segélyezési és Elszámoltathatósági határozatot. Ennek lehet-e már látni a hatását?

– A határozat jelentőségét az adja, hogy hivatalosan is elismerték, hogy az Iszlám Állam célzott népirtást végzett vallási alapon meghatározott közösségek ellen, illetve különböző etnikai háttérből származó keresztény csoportok ellen. Ezek miatt pedig igazságszolgáltatás és elszámoltathatóság terhe alatt állnak. Ez a határozat tehát legitimálta az irányelveinket és a diplomáciai programunkat. Ami a gyakorlati változásokat érinti, én ezeket nem a határozatot követően, hanem már korábban láttam.

 

A Trump adminisztráció programja miatt?

– Igen. Nincs törvényhozásra szükség, ha valamit kormányzati úton is el lehet érni. Mindig is megvolt a befolyásuk erre, és amikor Trumpot megválasztották, erre ígéretet is tett. Különösen Mike Pence alelnök karolta fel az ügyet.

 

Az Obama által vezetett kormány hozzáállása mennyiben különbözött Trump elnökétől?

– Az Obama-adminisztráció egész egyszerűen csak írt egy csekket, azt odaadta az ENSZ-nek minden követelmény, pontosítás vagy direktíva nélkül. Az ENSZ pedig úgy strukturálta a segélyprogramjait, hogy például Irakban kizárólag a szunnita lakosságnak adott segélyt. Tehát az általunk fizetett segélyt arra költötték, hogy újra letelepítsék és segítsék az embereket az ISIS terrorfészkeiben. Magyarán összekeverték a humanitárius segélyt a terrorelhárítási segítséggel. A kicsi, békés kisebbségek nem okoztak problémákat, így nem is kaphattak semmilyen segélyt ebben a rendszerben.

 

A pápa nemrég az Egyesült Arab Emirátusokba látogatott, ahol bejelentették a Tolerancia Évét. Gondolja, hogy ez  a muzulmán világon belüli hozzáállásban jelentős változást jelent, vagy az egész csak szemfényvesztés?

– Úgy gondolom, hogy ez elsősorban szimbolikus látogatás volt. Az ilyen magas szintű, nagy hírveréssel járó látogatásoktól a pápa azt reméli, hogy elősegítik a gondolkozásmód megváltozását.

 

De vajon van-e esély e gondolkodásmód megváltozására?

– Még októberben találkoztam a szunnita tanulmányok központjának számító Al-Azhar mecset fősejkjének helyettesével, aki felvállalta, hogy az iszlám minden irányzatát oktatják hallgatóiknak, beleértve a vahabizmus szalafista fundamentalista ideológiáját, ami harcra hívja fel a muzulmánokat minden más vallással szemben, legyenek hitetlenek, keresztények, zsidók, aposztaták stb.

9/11 óta én többször elemeztem a tankönyveiket, amiben arra oktatnak, hogy a muzulmánoknak vallási kötelessége a harc és a hitetlenek megölése. Szóval az Al- Azhar egyrészről dialógust hirdet más vallásokkal és ennek szellemében évek óta képviseltetik magukat különböző konferenciákon. Mindeközben továbbörökítik ezt a gyilkos gondolkozásmódot. Ha saját magán sem kéri ezt számon, hogyan befolyásolhatná akár a Boko Haramot és más terrorszervezeteket jó irányba?

 

Van példa arra, hogy például ezek az Öböl-menti államok támogatják az Iszlám Államot vagy más terrorszervezeteket, amelyek elkövetik ezeket az atrocitásokat?

– Az öbölállamokban vannak olyan gazdag egyének, akiknek a kormányaik megengedik, hogy pénzt küldjenek az Iszlám Államnak. Szaúd-Arábia gyakorlatilag az előbb ismertetett ideológiát terjeszti, nem csupán az 5-6 millió szaúdi diákja számára, hanem tankönyveit ingyen exportálja a muzulmán világba. Ha valahol van egy elszegényedett iskola, még nyugaton is, akkor nekik elküldik ezeket a tankönyveket, és ezekből tanulják vallásuk hitelveit.

 

A szaúdi koronaherceget gyakran modernizálóként mutatják be, akivel az Egyesült Államok is igyekszik jó kapcsolatot ápolni. Gondolja, hogy elég elkötelezett és befolyásos ahhoz, hogy az országa vallási arculatán változtasson?

– Mohamed bin Szalmánnak minden lehetősége megvan erre, de nem gondolom, hogy ténylegesen változtatni akar. Tavaly egy igen cinikus fényképpel próbálták reklámozni a „szaúdi reformot”; a képen egy kopt püspök imádkozott egy szaúd-arábiai házi gyülekezetben. Ám a fotó nem templomban készült, hanem valakinek az otthonában, ahol titokban tartottak illegális istentiszteletet. Ez volna a nagy történelmi előrelépés? Az ország nagyon negatív, kettős játszmát folytat. Egyszerre a tűzoltók és a gyújtogatók.

 

Jelenleg a világ melyik területei a leginkább kritikusak a keresztényüldözés szempontjából?

– Sajnos ezért a címért több ország is versenyez. Nigériában például szörnyű a helyzet a Boko Haram miatt, amit az Iszlám Állam kalifátusának felszámolása óta a legerőszakosabb terrorszervezetként tartunk számon. De ott vannak Pakisztán istenkáromlás-törvényei, amelyet a kisebbségek üldözésére használnak. Szaúd-Arábiában a több millió keresztény, hindu vagy más vallású külföldi munkás számára nincs vallásszabadság.

De nagyon aggódom Kína miatt is, mivel Hszi Csin-ping elnök eltökélte, hogy betilt minden vallást. Egymillió muzulmánt úgynevezett átnevelő táborokba zártak a sivatag közepén, hogy elrejtsék és letagadják a létezésüket, míg a keresztények ellen high-tech megfélemlítést alkalmaznak: megfigyelőkamerákkal, nyugdíjmegvonással, a gyülekezeti házak bezárásával üldözik őket. Nem használhatják a vasút- és légiközlekedést, és eltiltják őket az oktatástól. Ott még intenzívebb keresztényüldözésre számítunk, ami ezúttal már 21.-ik századi módszerekkel végrehajtott üldözés lesz.

Természetesen Észak-Korea áll az első helyen, mert betiltottak minden vallási gyakorlatot. Ha valakinél Bibliát találnak, azt a helyszínen kivégezhetik; az imádkozás közben tetten érteket internálótáborba viszik, ami három generáción át hatályos. A rezsim az elnök személyére alapított alternatív kultuszt, és az embereket rákényszerítik, hogy szinte imádják a Kim-dinasztiát.

 

Mivel lehet változást elérni a keresztényüldözés területén?

– Már több mint harminc éve az üldözöttek érdekében való felszólalással foglalkozom, és az a tapasztalatom, hogy már az is hatékony, ha nyilvánosságra hozzuk a történteket, hisz a kormányok szégyellik, ha ilyen dolgokkal vádolják meg őket. Előnyös arcot akarnak mutatni. Még Kína is takargatja, amit a muzulmánokkal tesz. Jól tudják, hogy a keresztények a nyugati gyülekezetekkel való kapcsolatuk miatt több figyelmet kapnak, ezért ellenük óvatosabban lépnek fel, más eszközökkel élnek.

 

Esetleg gazdasági nyomás befolyásolhatja ezeket az államokat, ahogyan azt láttuk például Törökország kapcsán is Brunson pásztor elengedésénél?

– Ez igen erős eszköz a kezünkben. És ezért igyekeznek magukat jogállamokként beállítani, még Szaúd-Arábia is. Ezért ha napvilágra hozzuk az üldöztetés valóságát, nagyon hatékony tud lenni annak a megállításában. Egyes esetekben még szankciókra sincs szükség, csak a nyilvánosságra hozatal következtében megállítható a folyamat.

 

A muzulmán államoknak viszont megvannak a maguk zsarolási eszközei.

– Ők maguk is alkalmazzák a nyomásgyakorlást muzulmán érdekképviseleti csoportokon keresztül, akik más államokat vagy embereket presszionálnak azzal, hogy iszlamofóbnak bélyegzik őket. Nemcsak a vitát zárják ki ezzel, hanem a szörnyű atrocitások világosságra hozatalát is. Jól emlékszem, hogy húsz évvel ezelőtt egy katolikus jogi egyetem rendezvényén egy szudáni katolikus püspök vehetett át díjat és szólalt föl. Miután a püspök megtartotta a szudáni üldözésről szóló beszédét, körülvett bennünket egy főleg friss bevándorlókból álló tömeg, akiket a szaúdiak és a szudáni kormány pénzelt, hogy akadályozzák az előadást. Azzal rontottak nekünk, hogy az előadás mennyire „megsértette az ő érzéseiket”! A püspök arról beszélt, hogy hogyan tettek gyerekeket rabszolgává, de ez bántja az ő érzéseiket!? Nagyon tudatos stratégia áll e mögött!

 

Mit gondol, mi jelenti a legnagyobb akadályt az üldözések nyilvánosságra hozatalával szemben? A megbélyegzés?

– A muzulmán világ kapcsán igen, mivel nagyon kevés ember vállalja fel, hogy iszlamofóbnak, vagy muzulmán-ellenesnek bélyegezzék csak azért, mert Szaúd-Arábiát vagy bármely más arab országot kritizálja. Még az ENSZ is azt írja a Szíriával foglalkozó vizsgálóbizottsági jelentésében, hogy az Iszlám Állam a „könyv népeként” tiszteli a keresztényeket és a zsidókat, ami tényekkel bizonyíthatóan hazugság! Nem tisztelik, inkább gyakorta megölik őket! Csak erről már nem beszélnek. Ez pedig arra utal, hogy minden kritika nélkül elfogadják az Iszlám Állam magáról hirdetett képét, olyannyira, hogy arra nem is vették a fáradtságot, hogy a keresztény közösségek vezetőit megkeressék ez ügyben.

 

 

Olvasson tovább: