Kereső toggle

A nevető harmadik?

Michel Barnier „inkább európai, mint francia”

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Michel Barnier (jobbra) megkerülhetetlen háttérember. Régi vágású, vérbeli diplomataként aduász lehet.

Habár hivatalosan nem indult az Európai Bizottság elnökségéért az EU Brexit főtárgyalója, az Európai Parlamenti erőviszonyok alakulásával egyre gyakrabban merül fel Michel Barnier neve. Megelőzheti-e Timmermanst és Webert?

Az előző, 2014-es európai parlamenti (EP) választás előtt az európai pártok a lisszaboni szerződésre hivatkozva vezették be a csúcsjelölti rendszert (mely során az európai pártok jelöltet állítanak a bizottsági elnökségért), holott a szerződés erről nem rendelkezik. Az alapszerződés mindössze annyit mond, hogy az Európai Tanács állít jelöltet a Bizottság élére. Pontosan ezért az EP manővere bizonyos tagállamok szerint lopakodó szerződésmódosítással ér fel, ugyanis valójában jogilag nincs garancia arra, hogy egy csúcsjelöltből bizottsági elnök is lesz.

Mint ismeretes, a május 28-i EU csúcson a tagállamoknak nem sikerült megállapodni arról, hogy kit javasoljanak a Bizottság elnökének, azonban több név is felmerült, így Michel Barnier-é is. Egyesek szerint a tapasztalata miatt megkerülhetetlen háttérember, amolyan szürke eminenciás, aduásza pedig az, hogy régivágású, vérbeli francia diplomata. Kétségtelen, hogy az 1951-es születésű Brexit főtárgyalónak több évtizedes politikai szakértelme van. Már 14 évesen gaulle-ista szervezetekben segédkezett, 27 éves korában pedig a francia nemzetgyűlés (legfiatalabb) tagjává választották. Volt környezetvédelmi miniszter és vezette a külügyi, illetve a mezőgazdasági tárcát. 1995 és 1997 között az uniós ügyekért felelős miniszter posztját töltötte be. A 68 éves politikus előnyére válhat az is, hogy több ízben volt nemzetállami kormány tagja, míg például Weber egyszer sem. Sőt, Webert Brüsszelen kívül nem is nagyon ismerik, de Barnier az uniós szintű politizálást is régóta, 1999 óta folytatja, továbbá kétszer is volt az Európai Bizottság tagja. 2016 óta ő az EU Brexit főtárgyalója. Mindezek ellenére nem vállalt csúcsjelöltséget az EP választások során.

Néhány hónapja egy interjú keretében, mikor a bizottsági elnökséggel kapcsolatos ambíciójáról kérdezték, azt nyilatkozta, hogy „kezdetektől fogva mondom, hogy számomra ez nem kérdés: először szeretném befejezni a Brexit munkáját. Ez az, amiért nem próbáltam az Európai Néppárt csúcsjelöltje lenni. Amint pedig látható, messze vagyunk még a Brexit végétől”. Ennek fényében paradoxonnak tűnik, hogy hetekkel a fenti nyilatkozata előtt nagyívű beszédet tartott, mely már-már Európa-víziónak tekinthető, ugyanis a főtárgyaló a Brexit mellett, az európai védelem, az elektromos járművek, a klímaváltozás, az európai űrtechnológiai beruházások és a mesterséges intelligencia kérdéseit is szóba hozta.

A néppárti politikus a németek és a franciák támogatását is élvezheti.

Felszólította az EU-párti erőket, hogy „védjék meg a törékeny uniót a populizmustól”, továbbá kifogásolta, hogy „most már minden országban található egy Farage”. Úgy véli: „Európának minden eddiginél jobban az Európai Néppárt alapító víziójára van szüksége”. A gyakorlatot azóta sem hagyta abba. Az utóbbi hetekben, hogy már nem tárgyal a britekkel, kampányjellegű beszédeket tart, és több európai vezetővel, például a néppárti horvát vagy a máltai miniszterelnökkel is találkozott. Beszédet mondott a Bajorországban (Manfred Weber hazájában) lévő Müncheni Műszaki Egyetemen is.

A Politico szerint nyilvánosan sosem kritizálta Webert, viszont beszédes, hogy mióta a bajor politikus lett az EPP csúcsjelöltje, a francia egyetlen fontosabb Weberhez köthető eseményen sem vett részt. A veteránnak számító, szintén néppárti Elmar Brok nemtetszését fejezte ki Barnier viselkedése miatt, ugyanis a Bizottság által fizetett európai körutazásain tartott beszédeit hivatalosan a Brexit ügyében teszi, viszont rendre nemcsak a Brexitről esik szó. Brok hozzátette, hogy számukra Weber az egyetlen befutó.

A bizottsági elnökség körül kialakult francia-német ellentétet a francia veterán személye feloldhatná, ugyanis Michel Barnier, a németek által támogatott Weberhez hasonlóan szintén néppárti politikus. Ezzel együtt pedig Macron pártjának uniós listavezetője is úgy nyilatkozott, szívesen látná a Bizottság elnöki székében. Talán pont azért, mert francia. Habár az EPP hivatalosan továbbra is Webert támogatja, egyes francia elemzők tudni vélik, hogy a népszerűségéből mindinkább vesztő bajor politikus mögül a németek is kihátrálnának annak érdekében, hogy ők adhassák az Európai Központi Bank éléről novemberben távozó Mario Draghi utódját.

Akármit is szándékozott Barnier a beszédeivel elérni, idén májusban már többször is utalt arra, hogy „szeretne hasznos lenni” az Európai Unió számára. Ha ez alatt az elnökséget érti, akkor biztosan lennének támogatói, ugyanis a Le Monde nevű francia lap arról ír, hogy honfitársai nyíltan lobbiznak az érdekében. Egy, a France 24 csatornának nyilatkozó forrás szerint, miután az első körben felmerült nevek, ahogy az általában lenni szokott, kiütik egymást, jön egy minden oldal számára elfogadható joker. Más forrás, egy francia elnöki tanácsadó pedig egyenesen azt állítja, hogy „Barnier előnye az, hogy inkább európai, mint francia”.

Az EU-s politikai sakkjáték tétjéhez hozzátartozik, hogy legalább négy, idén megüresedő csúcspozícióról zajlik az egyeztetés. A Tanács elnökének, Donald Tusknak és Angela Merkelnek a tervei szerint azonban a június 21-22-ei EU-csúcson „csomagmegállapodás keretében” már dönteni kellene a személyek kérdésében.

Olvasson tovább: