Kereső toggle

Nincs felejtés, nincs megbocsátás!

Liberális boszorkányüldözés tinédzserek ellen

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kyle Kashuv esete jól tükrözi az amerikai kultúrharcot. Egy iskolai mészárlást túlélő konzervatív aktivista diákra több évvel korábbi megjegyzései miatt a Harvard készséggel húzza rá a vizes lepedőt.

V ajon mit keres egy elit oktatási intézmény az oda jelentkezőkben? Potenciált? Jellemet? Vagy egyéniséget? Mitől emelkedhet ki egy diák a sorból? Úgy tűnik, Kyle Kashuv tökéletes választásnak tűnt a Harvard részéről. Nem csupán kiváló tanuló, de egyúttal súlyos tragédia szerencsés túlélője is.

Amerika történetének legszörnyűbb iskolai lövöldözése 2018. február 14-én, a floridai Parklandben, a Marjory Stoneman Douglas Gimnáziumban történt. Egy 19 éves kicsapott diák a hírhedt 1999-es Columbine-tömegmészárlást is felülmúlta, amikor 17 diákkal és dolgozóval végzett. Kashuv, az Izraelből Amerikába költözött zsidó család akkor 16 éves sarja a szörnyű napon az osztálya szekrényébe rejtőzött.

Ki lehet biztonságban, ha a politikai opponensek akár a gyermekkorig ásnak terhelő adatokért?

Kashuv nemcsak hogy túlélte a tragédiát, de komoly aktivista tevékenységbe is kezdett. Azonban, mintegy a népszerű March for Our Lives (Felvonulás az életünkért) ellensúlyozásaképp, ő nem a fegyverkorlátozás mellett szólal föl, hanem a konzervatív álláspontot képviseli. Több tanára ízléstelennek találta, hogy olyan fotót közölt magáról, amin fegyvert tart a kezében egy céllövöldében. Egyik oktatója odáig vetemedett, hogy a „következő Hitlernek” titulálta a fiút, amiért a tömegmészárlás után önvédelmi programokon fegyverhasználatot tanult.

A republikánus párt hangos támogatóját Trump elnök és a First Lady is fogadta a Fehér Házban. A Turning Point USA (USA Fordulópont) nonprofit szervezet igazgatójaként a liberalizmus visszaszorításáért küzdött; egyúttal megfigyelési listát készítettek azokról a tanárokról, akik negatív diszkriminációt folytatnak konzervatív diákokkal szemben, és akik tisztességtelen módon terjesztik saját liberális nézeteiket a kampuszokon.

Talán pontosan ez verte ki a biztosítékot. Ugyanis legyen bármilyen sikeres, tehetséges és befolyásos, a fiatalember harvardi pályafutása még azelőtt ért véget, hogy elkezdődhetett volna. A fiút korábbi „barátai” panaszolták be a főáramú médiának, amiért két évvel korábban egy privát chatcsoportban rasszista és antiszemita jellegű bejegyzéseket engedett meg magának. A durva kommentek között „niggerezés” és hasonlók találhatók – a fiú nem tagadta, sőt, részletesen beismerte, mi állt mindezek mögött. Hangsúlyozta, hogy semmit nem gondolt komolyan; a rendszeres zsinagógalátogató fiú barátai megerősítették, hogy amúgy sosem voltak rasszista megnyilvánulásai.

Kashuv a Harvard felvételi bizottsága és a nyilvánosság előtt is bocsánatot kért; kifejezte, hogy meghasonult 16 éves önmagával, és igyekezett biztosítani mindenkit arról, hogy a tavalyi iskolai tragédia gyökeresen átformálta a világlátását. A fiú arra kérte az egyetem vezetését, hogy vegyék figyelembe: a vállalhatatlan viselkedés mögött a diákok gyerekes vetekedése, nagyszájúsága is állt, amit nagyon bán ugyan, de őt is arra késztette, hogy társait túllicitálva „keménykedjen”.

A harvardi vezetés nem bizonyult megbocsátónak. Miután visszavonták a felvételét, Kashuv személyes meghallgatást kért, de az intézmény lezártnak tekintette az ügyet.

Kyle Kashuvot a Fehér Házban is fogadták.
A konzervatív sajtó azonnal védelmébe vette a fiatalembert; új fejezetet nyitva az amerikai kultúrharc történetében. Nem csupán a szólásszabadság és a rasszizmus kérdései merültek föl, hanem az is, hogy meddig terjed a privátszféra. Vajon ki van biztonságban, és kinek lehet biztos a pályája, ha politikai opponensei szükség esetén a gyerekkorig ásnak terhelő adatokért, hogy azok megszellőztetésével tegyék tönkre? Mi az ifjúkori vétkek elévülési ideje? Meglepő módon még a The New York Times is az „intellektuálisan kiváló és erkölcsileg alázatos” ifjú oldalára állt.

Olyan prominens konzervatív politikai kommentátorok, mint Ben Shapiro (aki egyébként korábban is mentorálta a fiút) és Guy Benson azon a véleményen vannak, hogy Kashuv igazi vétke nem néhány megfontolatlan és vállalhatatlan megjegyzés, hanem az, hogy a várakozásokkal szemben a fiatalember a mainstreammel gyökeresen ellentétes következtetéseket vont le a parklandi tragédiából. Shapiro szerint, ha Kashuv történetesen a liberális oldal ifjú titánjainak népes táborát gyarapítaná (ahogy a parklandi túlélők többsége), senki nem foglalkozna ezzel az üggyel, ám az ultraliberális elitista Harvard oldalában a republikánus fiú minden bizonnyal tüske lett volna.

Miközben tehát a Harvard vezetői a diák felvételét visszavonó határozatban becsületre, érettségre és erkölcsös jellemre hivatkoztak, maguk gond nélkül megbélyegeztek egy fiatalembert, és egy krajcár ára becsületet se hagytak rajta azért, amit 16 évesen tett. Hiába a nyilvános bocsánatkérés és a jellemfejlődés, ha a liberális oldal érdekei sérülnek, akkor nincsen bűnbocsánat, nincsen feloldozás, nincsen felejtés. Ahogy a konzervatív média rámutatott: a demokrata autodafé nem kímél senkit, aki nem fúj velük egy követ.

Persze Kashuvot minden bizonnyal nem kell félteni; nem marad minőségi oktatás nélkül. De azért felmerül a kérdés, hogy ha teljesen jogos is a fiú korábbi magatartásával kapcsolatos felháborodás, hát nem pontosan ez az ilyen neves oktatási intézmények küldetése, hogy polírozzák és formálják az amúgy ígéretes elméket, és segítsék az érés útján, hogy ellenállhassanak a tömeg pressziójának? Hogy a társadalomban mélyen megbúvó feszültségeket megértve inkább enyhítsenek azokon és ne rájátsszanak arra? A Harvard saját létezésének egyik alapvető célját is kirúgta a fiatalemberrel egyetemben.

Olvasson tovább: