Kereső toggle

Nem hiszünk a nyitott határokban!

Miben tér el Ausztrália és az EU migránspolitikája?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A szombaton esedékes ausztrál választások komoly változásokat hozhatnak a déli kontinensen. Az egyik sarkalatos ügy a bevándorlás. Az ország leghosszabb ideig szolgáló egykori külügyminisztere, Alexander Downer budapesti látogatása során adott interjút lapunknak.

 

Köztudott, hogy az utóbbi években az ausztrál kontinensnek is szembe kellett néznie a migrációval és annak kihívásaival. Mi volt Ausztrália tapasztalata ezen a téren? Összehasonlítható az ausztrál és az európai tapasztalat?

– Mindenekelőtt fontos leszögezni, hogy Ausztráliával ellentétben Európa nem rendelkezik menedzselt migrációs programmal. Ausztrália minden évben az egész kontinensre vonatkozóan kitűzi, hogy kiket és milyen létszámban képes az ország befogadni. Ezt a számot gazdasági és társadalmi körülmények alapján határozzuk meg. Múlt évben ez a szám körülbelül 190 ezer volt, idén, úgy tűnik, 30 ezerrel csökkenni fog.

Mi magunk választjuk ki az általunk befogadott migránsokat. Csak olyanokat fogadunk be, akik iskolázottak, munkaképesek azokon a területeken, ahol van álláslehetőség, és speciális képességeket hoznak az országba, például elektromérnökök, ápolók és így tovább, tehát nem a hovatartozás számít. Megkérdezzük, hogy migránsként érkeztek-e Ausztrália területére. Ha igen, akkor ezer dollárt kell fizetniük jelentkezési összeg gyanánt; így tudják bizonyítani, hogy komolyak a szándékaik. Ezután meg kell felelniük bizonyos kritériumoknak: legyenek egészségesek, és rendelkezzenek kellő angol nyelvtudással.

 

Nem kaptak kritikát ezek miatt a kritériumok miatt? Nem nevezték mások ezeket a feltételeket diszkriminatívnak?

– Természetesen sokan kritizáltak minket ezért, főleg azok, akik szerint nyitva kéne hagynunk a határainkat, hogy bárki csak úgy bejöhessen Ausztráliába. Ilyetén egy év alatt megduplázhatnánk, vagy akár megtriplázhatnánk a népességünket. Ezzel viszont teljes káoszt idéznénk elő, gyakorlatilag megsemmisítenénk az országunkat, melyet 230 évnyi kemény munkával építettünk fel. A világ egyik leggazdagabb országa lettünk; 25 millió lakossal nálunk az egyik legmagasabb az egy főre jutó jövedelem, mi rendelkezünk a világ 12. legnagyobb gazdaságával. Mégis mi értelme lenne annak, ha behoznánk további 50 millió embert a világ többi részéről, ráadásul olyan részekről, amelyek szegényebbek nálunk? A világ ezen részeinek el kell gondolkodniuk az országaikban lévő kormányzás minőségéről, és akkor talán választ fognak kapni arra a kérdésre, hogy miért szegényebbek, mint mi! Az ő problémáikra ugyanis nem az a megoldás, hogy bevándorolnak Ausztráliába, és felhasználják a mi erőforrásainkat.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: