Kereső toggle

Irán Európa bajaiért is felelős!

Interjú Dore Golddal, volt izraeli ENSZ-nagykövettel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A ’79-es forradalom óta a Nyugat igen kemény árat fizetett az iráni mullahok uszításának, felforgató tevékenységének és terrorizmust támogató lépéseinek következtében. Trump keményen igyekszik ellenállni a hegemón perzsa törekvéseknek. Ennek kapcsán a Hetek interjút készített Dore Golddal, volt izraeli ENSZ-nagykövettel.


10 éve jelent meg Iránnal kapcsolatos könyve. Veszélyesebb erő lett azóta a perzsa állam?

Irán nem csupán a Közel-Keleten, hanem azon túl is igen veszélyes erőként tör föl; befolyásolja Európát és más régiókat is. Sajnos azonban Irán világméretű hatását sokan nem látják át. Európában ugye sokan aggódnak a nagymértékű közel-keleti bevándorlástól; no már most, ennek egyik fő okozója is Irán, mivel egyszer csak úgy döntött, hogy átveszi az uralmat Szíriában és azt virtuális provinciájává teszi. Nem véletlen, hogy most már Irán 35. régiójának hívják sokan. Nem csupán hadi állásokat hozott létre ott, hanem az ország demográfiai összetételét is manipulálja. A szír lakosság 60 százaléka szunnita muszlim volt korábban (a maradékot drúzok, alaviták stb.), Irán viszont azon dolgozik, hogy minél inkább síita társadalom alakuljon ki.

Miként tudja ezt a teheráni vezetés elérni?

Elsősorban a Forradalmi Gárda (amit még diplomataként sem tudok szebb jelzővel illetni, mint terrorszervezet) egyik alegységét, a Quds haderőt alkalmazzák erre, ami fegyveres egységeket állított Szíriában. Ezen egységek iraki, afgán és pakisztáni síitákból állnak, és nem ritkán családostól érkeztek. A csatározások miatt a szunni lakosság jelentős része Európa felé fordult.

A hírek számos tényezőt láttatnak az eszkalálódó amerikai-iráni feszültség okaként. Ön szerint pontosan mi vezetett az elmúlt hetek kiélezett helyzetéhez?

Iránnak hegemóniai ambíciói vannak, amivel Európa a náci Németország és a Szovjetunió óta nem találkozott és nem is érti jelenleg a helyzetet. Szükséges, hogy egy erő ellensúlyozza Irán aspirációit. Egy ideális világban a szunnita Törökország töltené be ezt a szerepet, ám Erdogan elnök maga is a régi ottomán területek után ácsingózik. Így hát külső erőkre marad az egyensúlyozás szerepe, és ebben a főszerepet az Egyesült Államok látja.

Érdemes a történelembe visszatekinteni egy kicsit. Amerika két óceán közötti elszigeteltségét 1914-ben a wilsoni politika szüntette meg. A német császár terjeszkedése óta Amerika vállalta magára azt a szerepet, hogy megakadályozza a hegemón törekvéseket Európában, ám ez aztán átterjedt a Közel-Keletre is. Nem mindig tudatos motivációk állnak az amerikai politika mögött, de az biztos, hogy nem engedik meg Iránnak vagy éppenséggel Törökországnak, hogy átvegyék a hatalmat a Közel-Kelet fölött.

A hidegháború után mégis igen megerősödtek ezek a hatalmak, és éppen ezért szilárdult meg az amerikai jelenlét is a régióban, annak ellenére, hogy a retorika szintjén Washington folyton azt állítja, hogy nem akar komoly katonai jelenlétet…

Ha már a hidegháborúnál tartunk: a mostani helyzetet egyesek az iraki háború előtti amerikai taktikához, mások pedig egyenesen a vietnámi háború egyik fordulópontját jelentő Tonkin-öböli fiaskóhoz hasonlítják. Vagyis azzal vádolják az elnököt, hogy nincs is igazi krízishelyzet, az ellenfél akcióit eltúlozza annak érdekében, hogy legitimálja saját katonai beavatkozását…

A kritikusok persze mondanak ilyesmiket, de én nem hiszem, hogy két öbölháború után Amerika értelmetlen háborúskodásba kezdene a Közel-Keleten.

Mégis, talán némiképp Jeremy Hunt brit külügyminisztert leszámítva, Amerika szövetségei körében igen népszerűtlen Trump Irán-politikája.

Európa régóta passzívabb védelmi politikát preferál. Pénzük sincs igazán háborúskodni, így sosem fogadják túl lelkesen Amerika katonai aktivitását Európa szomszédságában.

Hozzájárult vajon ehhez az is, hogy Trump kifarolt Obama Iránnal kötött atomalkujából?

Úgy vélem, hogy amikor a jövőben visszanézünk Trump döntésére, azt fogjuk látni, hogy nagyban hozzájárult a globális biztonsághoz. Az atomalku képtelen volt stabilitást létrehozni a térségben.

Ön szerint is héjapolitikát folytat John Bolton, nemzetbiztonsági tanácsadó?

Bolton nagyon jól tudja, miről beszél. Már az idősebb Bush adminisztrációját is segítette. Nagyon jól átlátja a nukleáris és egyéb tömegpusztító fegyverek elterjedésének kockázatát. A jelenlegi helyzetben a világ szerencsés, hogy Bolton ott ül, ahol.

Lesz vajon háború?

Szerintem erre nincs szükség! Korábban is volt már rá példa, hogy amikor Amerika keményebben odalépett Iránnak, a perzsa rezsim visszatáncolt. Az biztos, hogy Irán addig fog játszani a tűzzel, amíg úgy gondolja, hogy nem lesz annak komolyabb következménye.

Milyen szerepet játszik mindebben Izrael?

A Zsidó Állam a maga érdekeit próbálja védeni. Nincsenek regionális törekvéseink; mi a népünket akarjuk megóvni. Nem hiszem tehát, hogy a Perzsa-öböl katonai akcióiba Izrael túlzottan beavatkozna.

 

Olvasson tovább: