Kereső toggle

„Mohamed nem GPS, nem kell rá hagyatkozni”

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kényszerházasság elől menekült el szomáliai családjától, Hollandiában politikus lett, majd Amerikába költözött, amikor Theo Van Goghot meggyilkolták annak az iszlámellenes filmnek a megrendezése kapcsán, aminek forgatókönyvét Ayaan írta. Az iszlám ma élő egyik legfőbb kritikusa, s mint ilyen, az egyik legjobban őrzött ember a világon.

 

Hazánkba a Mathias Corvinus Collegium Migrációs Konferenciájára érkezett, és itt nyílt lehetőségünk beszélgetni vele. Mondanom sem kell, igen különleges, paradoxonokkal tarkított világnézet és munkásság tárulkozott föl előttünk: ateista, de a keresztény humanizmusra alapoz; liberális, de a konzervatívok oldalán küzd; a világ egyik legféltettebb embere, de estére már meglepően közvetlennek bizonyult. .

Ideutaztatása a biztonsági óvintézkedések miatt nem volt könnyű. Először egy beszélgetéssel kezdtünk a konferencia helyszínén, a Várkert Bazárban, meglepett az a rendkívül kimért, higgadt, szinte visszahúzódó kiállás, amellyel forradalmi üzenetét közli. Nem siet el egy szót sem, a szenvedélyessége nem heves gesztikulációkban, inkább a megválogatott szavak súlyában nyilvánul meg.

A mekkai és a medinai muszlimok

Mivel az iszlám tekintetében mindenféle szélsőséges véleménnyel lehet találkozni (egyesek szerint a béke vallása, a másik véglet szerint pedig életveszélyes politikai ideológia), roppant kíváncsi voltam, hogy Ali miként fogja föl, miként közelíti meg a témakört. Hogy mégis mi az iszlám? Vallásként, politikai ideológiaként vagy pontosan miként tekint arra, amit ő annak idején maga mögött hagyott? A hölgy szerint a vallási aspektus mellett látnunk kell a társadalmi, a katonai és politikai vetületét is az iszlámnak. Különösen a szeptember 11-i merényletek után erősödött meg a muszlim világ katonai jellege. Ez viszont nem azt jelenti, hogy a muszlimok többsége militarista lenne; az emberek jelentős része, akiket Ayaan mekkai muszlimoknak nevez, csak szeretné megélni a vallását, és végül a paradicsomba kerülni és Allahhal találkozni. Ugyanakkor, ha azt nézzük, hogy kik törnek a vezetői szerepbe, kik akarnak dominanciát kiépíteni, akkor a politikai-katonai komponens szinte kizárólagos. Ők, a medinai muszlimok kívánnak az egész iszlám nevében a világ előtt felszólalni. És e tekintetben a Muzulmán Testvériség és hasonló terrorszervezetek csupán kis csoportok, sokkal nagyobb entitásokról is szó van, mint például az Iráni Iszlám Köztársaság vagy a Szaúd-arábiai iszlám monarchia. Ayaan szerint a vallási szinten mozgó átlagemberek jelentős részét aggasztja és félelemmel tölti el ez a szint. „Az olyan emberek, mint édesanyám, semmilyen militáns céllal nem rendelkeznek, a mindennapi betevő és a család védelme érdekli őket. De a politikai vezetés belekényszeríti a polgárait, hogy saját gyermekeiket áldozzák olyan ügyekért, amiket ők nem feltétlenül éreznek magukénak.” – fogalmazott.

Bennem itt azért nyilván felmerült, hogy ez szépen hangzik (mármint a békés többség), de ha a vezetőket félretesszük, maga a világnézet vajon hagy-e mozgásteret? Hiszen mik a prioritásai egy ilyen családnak? Maga Ayaan is egy kényszerházasság elől menekült el, amibe apja akarta belevinni. Ahonnan elmenekült, Szomáliában a nők 97 százalékának megcsonkítják a nemi szervét – és ezt nem a politikai-katonai vezetés hajtja végre. Ez vezetett oda, hogy az iszlám ideológia morális tartalmáról és esetleges megreformálhatóságáról beszéljünk.

Az iszlám velejárója az erőszak

Ayaan saját életét is kockára teszi, amikor nyilvánosság előtt azt hangoztatja, hogy az iszlám inherensen erőszakos természetű – nekem viszont még nem állt össze a kép, hogy ez tán csak erre a politikai-militáris vezető rétegre értendő vagy úgy általában. Mint kiderült, jogos a zavarom; Ayaant régóta bosszantja, hogy kontextusából kiragadva, perspektíváját elveszítve hangoztatják ezt az állítását, mivel a képlet közel sem ilyen egyszerű. A probléma gócát az iszlám politikai rendszer és annak fő kormányzati eszköze, a saría képezi – ez ellen kell felvenni a harcot. „A saría nem más, mint a rendszerszintű elnyomás eszköze” – jelenti ki Ayaan. E témában egyébként a nap végén az MCC izgalmas kerekasztal beszélgetést szervezett vele és más neves szakértőkkel.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: