Kereső toggle

A demokrata összeesküvés-elmélet bukása

Nem találtak bizonyítékot Trump ellen

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kétévnyi nyomozás eredménye, 448 oldalnyi szöveg: ez a Mueller-jelentés, amely a demokraták várakozásai ellenére nem ingatta meg Trump pozícióját, mivel vádemeléshez kevés. Ám ha rosszul kezelik a főügyész orosz beavatkozásról szóló aktáit, a demokraták akár súlyos hátrányba is hozhatják magukat a jövő évi választások előtt.

Nancy Pelosi, a Képviselőház demokrata elnöke a Mueller-jelentés nyilvánosságra hozatala után politikushoz méltóan visszafogottan nyilatkozott a Demokrata Párt terveiről arra nézve, hogy felhasználják-e a jelentésben foglaltakat arra, hogy eljárást kezdeményezzenek Donald Trump elnök elmozdítása érdekében. A USA Todaynek azt nyilatkozta, hogy amennyiben a tények indokolják, el fogják indítani Trump ellen demokrata oldalról az eljárást, amely elmozdíthatja a helyéről, sőt, azt is kijelentette, hogy képviselők akár republikánus oldalról is a folyamat mellé állhatnak ebben az esetben.

A párton belüli erős megosztást mutatja az is, hogy maguk a demokrata képviselők sem tudnak megegyezni abban, hogy érdemes-e egyáltalán előkészíteni az eljárást. Jackie Speier kaliforniai demokrata kongresszusi képviselő szerint például, aki a Titkosszolgálati Bizottság egyik tagja, „ahogy elkezdi az ember olvasni a jelentést, azonnal világos lesz, hogy Mueller föl-le ugrál, és azt hajtogatja, hogy »a Kongresszus, tegye meg, amit én nem tudok«” – azaz a nyomozás kudarcot vallott, és most a következő lépés csak az lehet, ha Trump ellen eljárást akarnak indítani, hogy a többi bizottság kezdjen hosszas vizsgálatot, hátha valakinek végül sikerül találnia valamit az elnök ellen.

A főügyésznek múlt csütörtökön átadott jelentést nagy várakozás előzte meg, ugyanis hosszú ideje zajlott az a nyomozás, amelyben a Robert Mueller által vezetett különleges bizottság alaposan megvizsgálta, hogy milyen kapcsolat volt Donald Trump és kampánystábja, illetve Oroszország között, amely a 2016-os választásokat Trump érdekében befolyásolhatta. E tekintetben a vizsgálatot végzők nem tudtak hitelt érdemlő bizonyítékokkal szolgálni, illetve olyan vádat megfogalmazni, amellyel Trump elnök törvényszegéssel volna vádolható.  Az kiderült, hogy például Hillary Clinton e-mailjeivel kapcsolatosan, amelyeket az FBI a választások előtt kiszivárogtatott, kimutatható orosz hackerek részvétele, de ez nem nevezhető olyan mértékű összefonódásnak, amelyben Oroszország közvetlenül befolyásolta volna az amerikai választásokat.

Ennél sokkal inkább megállhatná a helyét a hatalommal való visszaélés vádja, amivel kapcsolatban viszont ugyancsak nem sikerült megállapítani, hogy Trump törvényt sértett volna. A jelentés több esetben is feltárta, hogy az elnök igyekezett akadályozni a bizottsági nyomozást, ami azonban sosem lépte át a törvényes kereteket, bár a közvélemény előtt kiválóan használható muníció lehet a választási kampányban.

Nancy Pelosi, a képviselőház elnöke mindent megtenne Trump eltávolításáért.

Maga a jelentés egy kémregény olvasmányosságával írja le az állításokat, az ember szinte ott érzi magát az Ovális Irodában, vagy a bizottsági meghallgatásokon a többi résztvevővel, akiket a szöveg említ. A gond ezzel mindössze annyi, hogy a megfelelően kiszínezett leírásokban több a feltételezés, mint a bizonyíték. Ilyen például az az eset is, amely azt állítja, hogy Trump szinte azonnal igazi pánik jeleit mutatta, ahogy tudomást szerzett a bizottság munkájáról. A szöveg arra a napra utal, amikor Jeff Sessions legfőbb ügyész tájékoztatta Trumpot a Mueller-bizottság létrejöttéről, és Sessions stábjának vezetőjére, Jody Huntra hivatkozik, akinek jegyzetei szerint Trump a következőket mondta: „Ó, Istenem, ez szörnyű! Vége az elnökségemnek, nekem befellegzett!”

A sajtó ebből a megállapításból, ami könnyen lehet, hogy el sem hangzott, vagy nem így hangzott el, azt a következtetést vonta le, hogy ha orosz szálat nem is lehetett feltétlenül bizonyítani, Trump már megválasztásakor attól tarthatott, hogy egy vizsgálóbizottság felderíti az összes korrupt ügyét, ami miatt akár komoly büntetőfeljelentések tárgyává is válhat. Ez viszont egyelőre az elnökkel szemben nem valósult meg, bár a környezetében több olyan ügy is elindult, amelyek mutatják, hogy voltak gondok a kampánypénzek elköltésével, illetve az elnök privát ügyeinek „elsimításával” is.

A különleges bizottsági jelentés nem a nyilvánosság számára készült, hanem elsősorban a legfőbb ügyész számára, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kongresszus elé kellene kerülnie, főleg, hogy a jelentésnek mindezek mellett „bizalmasnak” kellett lennie, és az a legfontosabb funkciója, hogy alátámassza a vizsgált személy elleni vádemelést, vagy annak hiányát. Jelen esetben nem került sor vádemelési javaslatra.

A főáramú média azonban továbbra sem képes elengedni azt a kívánságát, hogy valahogy bizonyítást nyerjen: az amerikai elnök olyan bűnöző, amilyennek a választások estéje óta igyekeznek beállítani. A Washington Post egyik rovatvezetője odáig merészkedett írásában, hogy „Trumppal kapcsolatosan a médiának végig igaza volt – lám, a jelentés is alátámasztja ezt.”

A USA Today egyik elemző cikkében pedig azt a véleményét fejtette ki az újságíró, hogy Trumpnak le kellene szögeznie: bár nem sértett törvényt, mégis minden erejével meg fogja akadályozni, hogy az oroszok újra be tudjanak avatkozni az amerikai választásokba.

A két évig tartó nyomozás során azért sikerült néhány szálon törvénysértést felderíteni, bár ezek kereteiben sem sikerült az elnök ellen igazi bűntényre utaló bizonyítékot találni. Több, Trumphoz közel álló személy ellen is eljárás indult, köztük Paul Manafort ellen (saját korrupciós ügy-ben), aki Trump kampányát vezette, vagy Rick Gates ellen, aki Manafort helyettese volt a kampányban. Manafort jelenleg is hétéves börtönbüntetését tölti, Gates ellen pedig szintén zajlik az eljárás.

Michael Flynn korábbi nemzetbiztonsági tanácsadó bíróság előtt áll jelenleg is; Trump egyik privát ügyvédje, Michael Cohen pedig most készül bevonulni a börtönbe, hogy letöltse a három évet, amit adóelkerülésért róttak ki rá. Viszont egyik ügyben sem sikerült azt bizonyítani, hogy Trump és az oroszok konspiráltak volna a választások kimenetelének manipulálása érdekében. Cohen együttműködik a hatóságokkal, és belső információt is átadott egy vádalku keretében, de még ez sem tartalmazott olyan elemeket, amelyek Trump bűnösségére utalnának.

A jelentés többször is hivatkozik  arra, hogy ha összefonódást nem is lehet bizonyítani, az tény, hogy több orosz igyekezett kommunikálni a kampánystábbal, hogy aktívan elősegítsék Trump sikerét, viszont a nyomozás során reflektorfénybe került személyek, akiket a bizottság megpróbált együttműködésre bírni, nem voltak hajlandók megjelenni a bizottság előtt. Erre a médiában is tudnak hivatkozni, mert az, hogy ezek a személyek megtagadták az együttműködést, ellehetetlenítette (vagy inkább jelentősen nehezítette) az oroszokkal való konspiráció gyanúját.

A demokraták, Nancy Pelosival az élen pontosan a bizonyítékok hiányában óvatosak az elmozdítási eljárás elindításával. Mivel a két évig húzódó vizsgálat sem tudott hitelt érdemlően bizonyítékokat szerezni Trump bűnösségére (akiknek bűnössége megállapításra került, azoknak bűncselekménye sem köthető az elnökhöz), ezért könnyen visszaüthet minden olyan erőfeszítés, amely Trump eltávolítására irányul.

Pelosi a kongresszusi demokratákhoz intézett felhívásában azt fejtegette, hogy nem feltétlenül az elmozdítási eljárás keretében kell Trump bűnösségét feltárni, bár a Mueller-jelentés mindenképpen jó kiindulópontot jelent a nyomozáshoz. A stratégia tehát az lehet ezzel a nézőponttal, hogy ha sikerül annak a gyanúját életben tartani, hogy az elnök törvényszegést követett el, akkor anélkül lehet ezzel a demokraták érdekében befolyásolni a választókat, hogy azzal kockáztatnának egy sikertelen bizalmatlansági eljárást.

Pelosi azért burkoltan megfenyegette az elnököt, azt nyilatkozva a USA Todaynek, hogy Trumpnak akár „jól is jöhet” az elmozdítási eljárás, amennyiben nem a republikánusok adják Amerika következő elnökét a 2020-as elnökválasztást követően, utalva arra, hogy egy demokrata hatalomátvétel azzal is együtt jár majd, hogy kíméletlenül „utánamennek” minden felvetésnek, amely Trumppal kapcsolatosan gyanúként megfogalmazódott.

Trump Twitter-posztjai viszont arról tanúskodnak, hogy az elnök lezártnak tekinti a kérdést. Bejegyzései között volt egy Photoshoppal kicsit módosított Trónok harca-kép (népszerű televíziós sorozat), „GAME OVER”-felirattal (képünkön jobbra). Sőt, azt is kiposztolta, hogy „meglett volna a jogom, hogy véget vessek az egész boszorkányüldözésnek, ha akartam volna. Kirúghattam volna mindenkit, Muellert is beleértve, ha akartam volna, de úgy döntöttem, hogy nem teszem. Megvolt a JOGOM, hogy használjam az elnöki előjogomat, de nem tettem!” Az elnök a Fehér Házban elmondott hivatalos beszédében azt jelentette ki, hogy „ilyesminek sosem lenne szabad újra megtörténnie egyetlen elnökkel sem”.

Az elnök elmozdítását eredményező folyamatra egyébként az amerikai történelemben eddig kétszer került sor; először 1868-ban, amikor Andrew Johnson elnököt távolították el, majd 1998-ban Bill Clinton ellen, amely viszont nem járt sikerrel. Richard Nixon a Watergate-botrány nyomán nem várta meg, hogy elinduljon az eljárás, 1974-ben lemondott az elnöki posztról. Mindhárom esetben hatalommal való súlyos visszaélés volt a vád, ami a Mueller-jelentésből viszont egyértelműen nem bizonyítható Trump esetében.

Bill Clinton esetében sem sikerült átvinni a szenátuson a folyamatot, pedig Clinton ellen 1998-ban konkrét szexuális molesztálási ügy volt folyamatban, amelynek oldalágán robbant ki elnöksége legnagyobb és legszélesebb körben ismert botránya, a Monica Lewinsky-ügy. Az elmozdítási eljárás alapját az igazságszolgáltatás akadályozása, azaz hatalommal való visszaélés jelentette, ami ehhez az ügyhöz kapcsolódott, és a bizonyítékok elegendőek voltak ahhoz, hogy elindítsák ellene a folyamatot. Bár bíróságon kívül, egy 850 ezer dolláros csekkel sikerült a bírósági keresetet jogilag megszüntetni, az erkölcsi hatása a mai napig összekapcsolódik Clinton elnökségével. Az akkori szenátusi demokrata többség pedig leszavazta az elmozdítási javaslatot, így Clinton be tudta fejezni elnöki megbízatását.

Trump ellen azonban nem sikerült ilyen horderejű problémát feltárni, ami miatt még inkább biztos, hogy nem lesz elegendő anyag ahhoz sem, hogy indítványozni tudják az elmozdítását. Ha mégis vállalják a kockázatot, akkor arra is igen nagy esély van, hogy a republikánus többségű szenátusban „elkaszálják” a kezdeményezést, ami a választások előtt igencsak kontraproduktív lehet a demokraták számára. Az mindenesetre már bizonyossá vált: a demokrata tábor képtelen felocsúdni az előző választási vereségből. Tulajdonképpen két évet vesztegettek el arra, hogy Hillary Clinton számára elégtételt szerezzenek, de a várva várt igazságszolgáltatás nem jött el. Ahogy az oroszokkal való összejátszás is jórészt az összeesküvés-elmélet szintjén rekedt. A Mueller-jelentés egyetlen kézzelfogható eredménye tehát a főáramú média és a demokrata tábor megszégyenülése.

Olvasson tovább: