Kereső toggle

Izrael legbefolyásosabb embere

Mandelblit lehet Netanjahu megbuktatója

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ugyan senkit sem ért váratlanul, hogy az izraeli legfőbb ügyész bejelentette vádemelési szándékát az izraeli miniszterelnökkel szemben, ám ezzel végső esetben éppen annak a személynek a karrierjének tehet keresztbe, aki az övét felfuttatta.                   

Az izraeli rendőrség politikailag kényes ügyekkel foglalkozó különleges osztálya 2015 óta négy ügyben indított nyomozást Benjamin Netanjahu ellen. A legsúlyosabbat közvetlen bizonyíték híján ejtették. A maradék három eljárás ajándékok elfogadására, valamint kedvező média megjelenésért cserébe ígért állítólagos lobbizásra vonatkozik – ezek bíróságra vitelét kezdeményezte most Aviháj Mandelblit izraeli főügyész. (A felmerült vádakkal a korábban részletesen is foglalkoztunk: Két tűz között, Hetek, 2018. 02.16.)

A legfőbb ügyész azzal indokolta döntése időzítését, hogy a vizsgálat menetrendje ismert volt, amikor a most negyedik ciklusáért induló miniszterelnök előrehozta az eredetileg novemberre tervezett választásokat.

Mandelblit közlése még nem számít hivatalos vádemelésnek – erre akkor kerül sor, ha a választások után kezdődő simua, azaz ügyészi meghallgatás során a védelemnek nem sikerül meggyőznie, hogy jelenlegi szándékával ellentétben lezárja az ügyeket.

Személyes szempontból nem létezett Mandelblit számára jó döntés. Netanjahu támogatóitól arra a kritikára számíthatott – amit meg is kapott –, hogy behódolt a baloldal és a liberális média nyomásának. A másik tábor pedig, ha vár a választásokig, azt vethette volna a szemére, hogy részrehajló a volt főnökével és jótevőjével szemben. Mandelblit ugyanis Netanjahunak köszönheti jelenlegi állását.

Netanjahu felfedezettje

Mandelblitre azóta fokozott figyelem irányul, hogy tavaly februárban a rendőrség bejelentette, hogy javasolja a Netanjahu elleni vádemelést. Ekkor ugyanis a főügyész abba a pozícióba került, hogy akár egy személyben döntően hozzájáruljon a Netanjahu-éra lezárásához. A Jerusalem Post 2018 szeptemberében úgy fogalmazott, a legfőbb ügyész „tartja kezében Izrael jövőjét”, majd egyúttal a tavalyi év legbefolyásosabb izraeli közszereplőjévé választotta.

A nagymértékű médiaérdeklődés ellenére nem sokat lehet tudni Mandelblitről, mint magánemberről. 1963-ban született, és Tel-Avivban nőtt fel, szekuláris, politikai nézeteiben jobboldalinak mondható családban. 26 évesen szinte egyik napról a másikra gyökeres változáson ment keresztül; Baruh Aslag kabbalista rabbi követője lett. Mivel nemcsak nyilvánosság előtt, de még a legközelebbi barátainak sem beszél erről a fordulatról, nem igazán tudni, mi és minek a hatására zajlott le a változás benne.

A Tel-Avivi Egyetemen hallgatott jogot, az ezt követő 27 évet pedig az izraeli hadsereg ügyészségén töltötte, egyre feljebb emelkedve a ranglétrán. 2004-től 2011-ig a legmagasabb pozíciót, a katonaság főtanácsnokának posztját töltötte be (ez nagyjából vezető ügyészt és jogi tanácsadót jelent). Netanjahut teljesen megnyerte, ahogyan Izraelt megvédte a 2008–2009-es gázai konfliktusról készült, a zsidó államot háborús bűnökkel vádoló Goldstone-jelentés állításaival szemben (ezeket más dokumentumok, illetve az IDF saját vizsgálataival összevetve arra következtetésre jutott, hogy „rosszindulatú hazugságok”).

Noha Mandelblit már zsebében tudhatott egy kerületi bírói kinevezést, 2013-ban elfogadta a miniszterelnök ajánlatát, hogy a kabinettitkára legyen. A megbeszéléseket előkészítő, a miniszterek közötti kommunikációt segítő hivatal vezetőjeként egyben az ő feladata volt a kormány által kezdeményezett törvényjavaslatok bemutatása a Kneszetben.

A kabinettitkár és a miniszterelnök között állítólag olyan szoros bizalmi kapcsolat alakult ki, hogy amikor Netanjahu 2016-ban a legfőbb ügyészi székbe jelölte Mandelblitet, többen fenntartásukat fejezték ki. Ennek ellenére simán ment a kinevezése. Ebben a pozícióban már többször állást foglalt a kormánnyal szemben is bizonyos esetekben, hol antidemokratikusnak vagy alkotmányellenesnek ítélve annak bizonyos intézkedéseit.

A New York Times Yedidia Z. Stern jogászprofesszort idézi, aki szerint Mandelblit végül akkor „kelt át a Rubiconon”, amikor 2017 szeptemberében bejelentette, hogy mérlegeli a vádemelés lehetőségét Sara Netanjahuval szemben a kormányfői rezidencia kiadásaival kapcsolatos szabálytalanságok ügyében (a „First Lady” luxuséttermekből rendelt ételt, pedig a miniszterelnöki lakásban fizetett szakács dolgozik).

 

Vitatott ügyek

Eddigi karrierje során Mandelblitnek rendszeresen ellentmondásos ügyekben kellett döntést hoznia; motívumait nem csak most, de korábban is nemegyszer meg is kérdőjelezték. A Jerusalem Post például 2010-ben azzal vádolta, hogy – akkor még katonai ügyészként – a Givati Dandár két katonáját bűnbakként akarta „beáldozni” a Goldstone-jelentés miatt, az Izraellel szembeni nemzetközi kritikák lecsendesítésére – de jobb esetben is szakmai presztízsét féltette, nehogy a túl enyhe ítéletét a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítse. (A vádlottak egy palesztin fiúval vizsgáltattak át „bombagyanús” táskákat az Öntött Ólom hadművelet során. Bár egyértelműen hibáztak, a Post szerint elég lett volna egy belső vizsgálat.)

Szintén 2010-ben még maga Mandelblit ellen is eljárás indítását javasolta a rendőrség. Az IDF akkori főparancsnoka, Gabi Askenazi tanácsért fordult hozzá, hogy mit tegyen egy dokumentummal, amiről kiderült, hogy a rendőrség három hónapja szeretné megszerezni, és az éppen nála van (a hadsereg egyik tisztje, Boaz Harpaz által hamisított irat arról szólt, hogyan lehetne az IDF vezérkari főnöki posztjára pályázó egyik jelöltet minél jobb színben feltüntetni, a riválisokat pedig befeketíteni). Mandelblit azt válaszolta, „alszik rá egyet”, és csak másnap utasította Askenazit, hogy adja át a bizonyítékot. Végül nem emeltek vádat ellene.

Legfőbb ügyészként az egyik legellentmondásosabb döntésének tartják, hogy nem támogatta a 2017-ben a Kneszetben elfogadott, a ciszjordániai telepek helyzetének rendezését célzó törvénytervezetet. (A palesztin tulajdonú területeken épült otthonok esetében a föld birtokjoga nem változna, de használatukat kisajátítaná az állam, 125 %-os kompenzációt vagy másik földet ajánlva cserébe.) Nagyon ritkának számít, hogy a legfőbb ügyész nem képviseli a Legfelsőbb Bíróság előtt a kormányt, amely így magánjogászt kénytelen megbízni a feladattal. Ezért Mandelblit döntése mögött politikai megfontolásokat sejtettek. Jogi szakértők pedig azt mondják, a tény, hogy két év eltelt, mégsem kaszálták el a javaslatot, azt bizonyítja, hogy nem mondható ki egyértelműen alkotmányellenesnek.

 

Nem csak a választások

Mandelblit mostani bejelentése nemcsak a választások eredményét befolyásolhatja, de a választásokat követő koalíciós egyeztetéseket is. (Netanjahu riválisa, Benny Gantz egyből úgy reagált, hogy semmiképpen nem vállal közösséget egy Netanjahu vezette párttal. A Likud nélkül viszont nagyon valószínű, hogy a Kék-Fehér csak akkor alakíthat saját koalíciót, ha az eddig politikai tabunak számító íratlan szabályt felrúgva, kormányba emeli az arab többségű, nem-cionista, baloldali pártokat.) Sokan azonban nem csak ezt tartják aggályosnak: az izraeli demokrácia válságáról beszélnek.

 Alan Dershowitz, nemzetközi hírű jogász, a Harvard professzora a Haaretz-ben közzé tett nyílt levélben szólította meg Aviháj Mandelblitet. „Egy tágan és rugalmasan értelmezhető büntetőjogi törvény kiterjesztett és precedens nélküli alkalmazásával eltávolítani egy jogszerűen megválasztott miniszterelnököt veszélyezteti a demokráciát” – figyelmeztetett.

A jogász szerint egyik ügyben sem találtak elegendő bizonyítékot a törvénysértés alátámasztására. Úgy látja továbbá, hogy a politika és a média szereplői közti bonyolult kapcsolat nem válhat büntetőjogi eljárás tárgyává, hiszen hosszú távon ezzel maga a sajtószabadság sérülhet. A közvélemény „hatáskörébe” tartozik a képviselőkről az ezen a területen tanúsított magatartásuk alapján, szavazás útján dönteni, vélekedett Dershowitz.

Hogy az izraeli főügyész bejelentése pontosan mekkora károkat okoz majd a Netanjahu vezette Likudnak, a jobboldali politikai tábornak, valamint en bloc az egész országnak, majd csak április 9-e után fogjuk megtudni.

 

 

Olvasson tovább: