Kereső toggle

A Weber-ultimátum és az Európai Néppárt vége

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Európai Néppárt (EPP) csúcsjelöltje, Manfred Weber úgynevezett kemény hangú ultimátumot intézett a Fideszhez – stílusosan a Bild című napilapon keresztül. Ebben azt vázolta, hogy milyen feltételeket kell teljesítenie a Fidesznek ahhoz, hogy a Néppárt tagja maradhasson.

Az első feltétel, hogy Orbán Viktor miniszterelnök, a Fidesz elnöke „azonnal és végérvényesen leállítja kormánya Brüsszel elleni kampányát”. A második, hogy Orbán kérjen bocsánatot (!) az EPP tagpártjaitól. A harmadik pedig, hogy biztosítja a Közép-európai Egyetem (CEU) megmaradását Budapesten. Weber szerint még ebben a hónapban (!) el kell dőlnie, hogy Orbán Viktor és a Fidesz teljesíti-e a Néppárt feltételeit.

A vörös vonal

Weber ultimátuma – bármi is a látszat –sokkal inkább a Néppártról szól, mint a Fideszről. Arról, hogy Európa legnagyobb pártcsaládja számára mi az úgynevezett vörös vonal. Mi az, amit egyetlen tagpártja sem léphet át. Milyen alapvető dolgok azok, amelyekben a Néppárt nem, nem és megintcsak nem ismer kompromisszumot.

De vajon mi ez a pont? Alkotmányossági vagy emberi jogi kérdések? A választási rendszer tisztasága valamely uniós tagállamban?

Nos, nem.

Az Európai Néppárt nem a fentieken borult ki, nem a magyar bírósági rendszer átalakítása, a választási rendszer, az Alkotmánybíróság jogköreinek megcsonkítása miatt aggódik. Európa legnagyobb pártcsaládjának a tragikusan teljesítő, a nyilvánosság előtt rendszeresen egészen furcsán viselkedő Jean-Claude Junckerrel szembeni magyar kormányzati bírálattal van baja, és azt szeretné elérni, hogy a Soros György által alapított budapesti egyetem továbbra is adhasson amerikai diplomát diákjainak. A harmadik pont, a Juncker-plakátokért történő bocsánatkérés követelése annyira óvodás, hogy szóra sem érdemes.

Manfred Weber ultimátuma az Európai Néppárt súlyos válságának lenyomata. Európa legnagyobb pártcsaládja hisztiző óvodásként viselkedik, és láthatóan nem tud mit kezdeni egy olyan válsággal, amelynek kitörését (az EPP vezetőin kívül) gyakorlatilag mindenki előre látta.

Orbán és Macron szorításában

Nem véletlen, hogy jobbról Orbán Viktor, balról pedig Emmanuel Macron minden jel szerint sikeres kísérletet tesz arra, hogy az identitását vesztett monstrum tagszervezeteit választás elé állítsa Orbán szuverenista és Macron föderalista Európa-politikája között. Ezt szolgálja az EPP-vel szembeni frontális támadás a magyar kormány plakátjain éppúgy, mint Macron elnök Twitteren közzétett, az összes uniós hivatalos nyelvre lefordított felhívása az új Európáról, amelyet Orbán Viktor kiváló vitaalapként üdvözölt. Orbán és Macron nyilvánvalóan másféle Európát képzel el, de kettejüknek – szemben a Néppárt opportunista, gondolattalan vezetőivel – van valamiféle elképzelésük Európa jövőjéről.

Ami a Néppártot illeti, annak válságán csak magának a Néppártnak a vezetői lepődnek meg. A Heteknek az elmúlt években több vezető kormánypárti politikus – többek között Kövér László és Semjén Zsolt – is beszélt arról, hogy az európai jobbközép-konzervatív pártok jelentős része finoman fogalmazva nehezen találja az identitását.

„Érdeklődve várom, mikor cseréli fel a CDU a nevében viselt, szemlátomást egyre inkább ’kirekesztőnek’ és a pragmatikus szavazatoptimalizálás gátjának tekintett keresztény szót mondjuk a ’centrum’-ra – mondta a német kormánypártról 2017 nyarán lapunknak Kövér László.

„A Néppárt konfúzitása a gyökereiből ered, hiszen nemcsak kereszténydemokrata pártokat, hanem demokrata centrumpártokat is magában foglal. (…) Egy példa: már a család fogalmának körülírásakor is késhegyig menő vita van nemcsak az Európai Parlamentben, de magán a Néppárton belül is. Már a gyökereknél ellentmondásos tehát a Néppárt identitása, amit fokozott a kereszténydemokrata hátterű pártok identitásvesztése” – ezt pedig Semjén Zsolt mondta a Heteknek 2018. áprilisában.

Vajon miért gondolta Joseph Daul, vagy akár Angela Merkel, hogy hosszú távon egyben tartható egy olyan pártcsalád, amelyben ott vannak a skandináv centrumpártoktól az abortuszliberalizációt támogató ír kormánypárton át a KDNP-ig mindenki, aki saját magát „jobbközépként” vagy „konzervatívként” határozza meg? Másképp fogalmazva: meddig tartható egyben egy olyan pártcsalád, amelynek tagjait semmi más nem köti össze, minthogy Európa legnagyobb pártcsaládjaként megszerezzék Manfred Weber számára az Európai Bizottság elnöki tisztségét?

Hogy a Fideszt végül kizárja-e soraiból az EPP, vagy Orbán kerekedik felül és a Néppárt liberálisai távoznak és csatlakoznak Macron új centrista pártcsaládjához, azt nem tudjuk. De hogy az Európai Néppártnak az eddig ismert formájában vége van, az szinte biztos. És ez egyáltalán nem baj.

 

 

Olvasson tovább: