Kereső toggle

Ne izguljanak a templomrombolások miatt!

Interjú Liu Csen-jing kínai evangélistával

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kínában újabb szintre emelkedett a keresztényüldözés, "Jün testvér" mégis úgy látja, ez nem válság, hanem lehetőség arra, hogy az evangélium még több emberhez eljusson. 

Az Open Doors keresztényüldözéssel kapcsolatos éves jelentése szerint drámai mértékben romlott a kínai keresztények helyzete. Ön mit tapasztalt?

 

Az Open Doors-t egy nagyon hiteles és bibliai szervezetnek tartom, akik egyetlen politikai irányzattal szemben sem elfogultak, ezért a jelentésük helytállónak mondható. Ahogyan a keresztényüldözésnek meg voltak az eszközi 30 évvel ezelőtt is, úgy meg vannak most is. A helyzet bizonyos tekintetben rosszabb, bizonyos tekintetben viszont jobb, mint akkor volt.

 

Milyen tekintetben más most az elnyomás, mint 30 évvel ezelőtt volt?

 

Az én időmben elég gyakori jelenség volt, hogy amikor egy faluban körülbelül százan összejöttek egy alkalomra, akkor időnként megjelent a rendőrség, letartóztatták a résztvevőket, és volt, akit többéves börtönbüntetésre ítéltek. Voltak közöttük olyan hívők is, akik épphogy csak pár hete tértek meg, és talán az első, vagy második istentisztelet volt, amin részt vettek. Ma inkább azt tapasztalni, hogy eleve ellehetetlenítik a gyülekezeti helyszínek kibérlését. Ha egy tulajdonos mégis a szabályozás ellenére bérbe adja keresztényeknek az ingatlanát, az akár 200 ezer jüanos (8,2 millió forint - szerk.) büntetésre is számíthat. Korábban a házi gyülekezeteket támadták, de bizonyos felügyelt közösségeket meghagytak. A mostani állapotok szerint mindet megtesznek azért, hogy a megtűrt gyülekezetek se maradjanak meg.

 

Lehetett olvasni arról, hogy a kínai vezetés új valláspolitikája megszűntetné az úgynevezett megtűrt egyházak szürke zónáját. Innentől kezdve vagy illegalitásba vonulnak a keresztények, vagy kiegyeznek az állammal. Ez milyen kihívást jelent a gyakorlatban? 

 

Még Hu Csin-tao pártfőtitkár vezetése idején (2002 és 2012 között - szerk.) egy nagyobb fokú tolerancia volt érvényben. Szemet hunytak bizonyos dolgok felett, engedték valamennyire a hitünk megélését. Most viszont egy kizárólagosság van érvényben - egy közösség vagy együttműködik az állammal, vagy nem. Az együttműködés viszont sokszor beleviszi a gyülekezeteket egyfajta személyi kultuszba. Például több templomban kirakják Hszi Csin-ping kínai államelnök képét, vagy szobrát és himnusz énekelnek róla a kereszt mellett. Szerintünk ez elfogadhatatlan. Én is kaptam ilyen fotókat Kínából, mondtam is nekik: hogy képzelik ezt, hogy Hszi Csin-pinget tisztelik a templomban? Annak idején még Teng Hsziao-ping (A Kínai Népköztársaság vezetője 1976 és 1989 között - szerk.) idejében sem volt ilyen, pedig nem volt egy kis formátumú ember. 

 

Akkor ez azt is jelzi, hogy az a demokratikus folyamat, amit magáról kommunikál Kína, az mégsem annyira valós?


 

Sőt, inkább mintha egyre távolabb, egyre messzebb kerülnénk ettől. Ez a véleményem. 

 

Ha egy keresztény közösség úgy dönt, hogy a kényszerhelyzetben az államhatalommal való kiegyezés mellett dönt, akkor milyen elveket kell feladnia?

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: