Kereső toggle

Ne izguljanak a templomrombolások miatt!

Interjú Liu Csen-jing kínai evangélistával

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kínában újabb szintre emelkedett a keresztényüldözés, "Jün testvér" mégis úgy látja, ez nem válság, hanem lehetőség arra, hogy az evangélium még több emberhez eljusson. 

Az Open Doors keresztényüldözéssel kapcsolatos éves jelentése szerint drámai mértékben romlott a kínai keresztények helyzete. Ön mit tapasztalt?

 

Az Open Doors-t egy nagyon hiteles és bibliai szervezetnek tartom, akik egyetlen politikai irányzattal szemben sem elfogultak, ezért a jelentésük helytállónak mondható. Ahogyan a keresztényüldözésnek meg voltak az eszközi 30 évvel ezelőtt is, úgy meg vannak most is. A helyzet bizonyos tekintetben rosszabb, bizonyos tekintetben viszont jobb, mint akkor volt.

 

Milyen tekintetben más most az elnyomás, mint 30 évvel ezelőtt volt?

 

Az én időmben elég gyakori jelenség volt, hogy amikor egy faluban körülbelül százan összejöttek egy alkalomra, akkor időnként megjelent a rendőrség, letartóztatták a résztvevőket, és volt, akit többéves börtönbüntetésre ítéltek. Voltak közöttük olyan hívők is, akik épphogy csak pár hete tértek meg, és talán az első, vagy második istentisztelet volt, amin részt vettek. Ma inkább azt tapasztalni, hogy eleve ellehetetlenítik a gyülekezeti helyszínek kibérlését. Ha egy tulajdonos mégis a szabályozás ellenére bérbe adja keresztényeknek az ingatlanát, az akár 200 ezer jüanos (8,2 millió forint - szerk.) büntetésre is számíthat. Korábban a házi gyülekezeteket támadták, de bizonyos felügyelt közösségeket meghagytak. A mostani állapotok szerint mindet megtesznek azért, hogy a megtűrt gyülekezetek se maradjanak meg.

 

Lehetett olvasni arról, hogy a kínai vezetés új valláspolitikája megszűntetné az úgynevezett megtűrt egyházak szürke zónáját. Innentől kezdve vagy illegalitásba vonulnak a keresztények, vagy kiegyeznek az állammal. Ez milyen kihívást jelent a gyakorlatban? 

 

Még Hu Csin-tao pártfőtitkár vezetése idején (2002 és 2012 között - szerk.) egy nagyobb fokú tolerancia volt érvényben. Szemet hunytak bizonyos dolgok felett, engedték valamennyire a hitünk megélését. Most viszont egy kizárólagosság van érvényben - egy közösség vagy együttműködik az állammal, vagy nem. Az együttműködés viszont sokszor beleviszi a gyülekezeteket egyfajta személyi kultuszba. Például több templomban kirakják Hszi Csin-ping kínai államelnök képét, vagy szobrát és himnusz énekelnek róla a kereszt mellett. Szerintünk ez elfogadhatatlan. Én is kaptam ilyen fotókat Kínából, mondtam is nekik: hogy képzelik ezt, hogy Hszi Csin-pinget tisztelik a templomban? Annak idején még Teng Hsziao-ping (A Kínai Népköztársaság vezetője 1976 és 1989 között - szerk.) idejében sem volt ilyen, pedig nem volt egy kis formátumú ember. 

 

Akkor ez azt is jelzi, hogy az a demokratikus folyamat, amit magáról kommunikál Kína, az mégsem annyira valós?


 

Sőt, inkább mintha egyre távolabb, egyre messzebb kerülnénk ettől. Ez a véleményem. 

 

Ha egy keresztény közösség úgy dönt, hogy a kényszerhelyzetben az államhatalommal való kiegyezés mellett dönt, akkor milyen elveket kell feladnia?

 

Éppen az imént említett Teng Hsziao-pinghez köthető az úgynevezett kínai arcú szocializmus, ami tulajdonképpen az egész országra jellemző. Ez különbözik attól a szocializmustól, amit a megálmodói elképzeltek. S ez a fajta kínai arcúság az, ami az evangélium terjesztésével kapcsolatban is felmerül. Azt mondják, a Bibliát is ezen az elven kell átformálni. Lehet az evangéliumot hirdetni, de kínai karakterisztikával. Tehát nem a színtiszta bibliai elveket tanítják, hanem az egészet átfolyatják a "kínai arcúság" szűrőjén. Tervbe van véve például egy új kínai Biblia-fordítás, ami a kínai vallási környezetnek (taoizmus, konfucionalizmus, buddhizmus) megfelelően eltorzíthatja az eredeti tartalmat. A Bibliát viszont nem lehet így megváltoztatni, mivel az a többi vallással szemben az életet közvetíti. A fő üzenete az, hogy Isten országa hogyan valósulhat meg például Kínában, de a hatalmi törekvések viszont arra irányulnak, hogy Kína hogyan valósulhat meg Isten országában. Mindamellett, hogy a kínai keresztényeknek természetesen tiszteletben kell tartani az államhatalmat és annak joghatóságát, abban az esetben, ha a Bibliát meg akarják változtatni, akkor fel kell állnia a bátor hívőknek, és azt mondani, hogy inkább vállalják az üldöztetést. 

 

Látom, önhöz nagyon közel áll Isten Igéje. A kezében tartott Bibliában szinte nincs olyan lap, ami ne lenne kiszínezve, telejegyzetelve. 

 

(Nevet. Lapozgat.) Egy prédikátornak legalább 3 bibliára van szüksége. Egyet a templomba kell kitenni, abba semmit nem rajzolunk. A második bibliának így kell kinéznie. Aztán ha azt telejegyzeteltük, kell egy harmadik, hogy abba is rajzolhassunk. Van azonban egy negyedik is, amit pedig a bensőnkbe kell rejteni, hogy folyamatosan tudjunk elmélkedni Isten gondolatain. Többször előfordult már, hogy mondtam a kínai pásztoroknak, hogy nyissák ki egy résznél a Bibliát, de én nagyjából már tudom fejből. (Nevet.) Én így kezdtem a szolgálatot, hogy meg kellett tanulnom a legtöbb részt szinte kívülről. 

 

Manapság sokan nagyon fejlett eszközökkel rendelkeznek, minden kütyüre rá lehet rakni a Bibliát, ki lehet vetíteni, stb. Isten viszont nem azzal törődik, hogy mennyire látványosan forgatjuk a Bibliát, hanem, hogy a bensőnkből mi sugárzik. Nemrég volt egy konferencia, ahova Európa 10 országából érkeztek prédikátorok. Reggel 5-kor keltünk és 6 órakor mindenkinek kikapcsoltuk az összes okostelefonját, elektronikai eszközét és úgy fogtunk hozzá az imádkozáshoz. Ennek a mai nemzedéknek nagyon nagy szüksége van arra, hogy hallja az Igét és még közelebb kerüljön Isten beszédéhez, mert sok minden eltereli a figyelmüket. 

 

Hogy látja a kínai kereszténység helyzetét ebben a kiélezett helyzetben? A 100 milliósra tehető táborból mekkora azoknak az aránya, akik inkább vállalják az üldöztetést? 

 

Kínában körülbelül 10 százalékra tehető a keresztények száma, sokan azonban sajnos nem szigorúan követik az Urat. Sokféle ember van közöttük, sokan félnek az üldöztetéstől és büntetéstől, ezért apró lépésekben, de hajlandók kiegyezni az állammal. 

 

Mi vár azokra, akik illegalitásba vonulnak? Ők hogyan tudják megélni a hitüket?

 

Hála Istennek vannak olyan végletekig elkötelezett keresztények, akik kitartanak az utolsó pillanatig. Ők hajlandóak még az igazolványukat is elküldeni a hatóságoknak elismerve, hogy ők keresztények mondván, mehetünk a börtönbe. Több ilyen ember a személyes barátom és nagyon hálás vagyok értük, mert amikor az összejöveteleken rajta üt a rendőrség, és elvisz embereket, akkor ezek a keresztények készek a parkokban, vagy akár a pusztában is összegyűlni istentiszteletre. Ezek az elkötelezett hívők nem tolerálják azt, hogy Mao Ce-tung, vagy Hszi Csin-ping képeket akasszanak fel a templomokban és az őket dicsérő dalokat énekeljenek. A gyülekezetekben Jézus Krisztust kell felmagasztalni. 

 

Mi lehet annak az oka, hogy az állam éppen most szigorított be, miért nem volt jó az eddigi "szemethunyó" rendszer? 

 

Kétségtelen, hogy az eddigi vezetések alatt toleránsabb volt a politika, jelenleg Kínában egypártrendszer van és Hszi Csin-ping tulajdonképpen a mai korban egy császár. De ne ezt a kezeljük ezt a nehéz helyzetet feltétlenül válságként, lehet, hogy az igazi elkötelezett keresztényeknek ez még használ is. Hasonlóan az Apostolok Cselekedeteihez és a korai egyházhoz, most is az evangélium terjedését idézheti elő az, hogy Jézus követőit elkezdik üldözni. Kínában ez a százmillió keresztény nagyon sok helyre el tud menni, vannak külföldön is olyan térségek, ahol még nem hallották az evangéliumot. A kínai keresztények számára nagyon nagy dolog, ha hajlandóak börtönbe menni az Úr nevéért. Meg is könnyezem, ha erre gondolok.

 

Nagy vihart kavart nemrég az, hogy Csöcsiang tartományban ledöntöttek egy keresztet és leromboltak egy templomot. Sokan fel voltak háborodva, de szerintem ezt is a javunkra kell fordítani. Hangcsou (Csöcsiang tartomány fővárosa - szerk.) például egy tipikus kereskedőváros, ahol a keresztény kereskedők sokszor arra költik a pénzüket, hogy más országokban templomokat, vagy más ingatlanokat építsenek. Szerintem inkább abba kellene befektetni, hogy otthon segítsék elő az evangélium hirdetését. 

 

Észak-Korea is a figyelem középpontjába került az elmúlt hónapokban. A világpolitikában most tapasztalható egy békülés Donald Trump amerikai elnök és Kim Dzsongun észak-koraei vezető között. Hogyan látja a koreai keresztények helyzetét, lehet szolgálata a kínai hívőknek feléjük is? 

 

Hogyne, több olyan emberrel is találkoztam és beszéltem már, akik elmesélték, hogy már bejutott az evangélium Észak-Koreába is, ahol a hívők száma egyre gyarapszik. Egyetlen diktatúra sem tudja felülhaladni Isten hatalmát. Az Úrnak van egy millió eszköze, hogyan juttassa el az örömhírt az emberekhez. Trump elnök egy üzletember és politikus, ő ezekkel az eszközökkel próbálja megnyitni Észak-Koreát, s ezt jól teszi. De Isten országának a terjedése nem ilyen erőre és képességekre épül, hanem Isten hatalmára. Még jóval a történelmi találkozójuk előtt, számos úton beszivárgott az evangélium Észak-Koreába. Rengeteg olyan kínai keresztény szolgált ebben a fekete övezetben, akiket nem látunk a felszínen. Az amerikaiakkal és más külföldiekkel szemben nagyon ellenségesek és bizalmatlanok a koreai emberek, de a kínai szomszédaik felé van egy nyitottság. Ezek a gyülekezeti tagok nem prédikátori minőségben, hanem kereskedőként, üzletemberként, vagy akár segélyszervezeti aktivistaként bejutottak az országba. Ott sokszor a rizsben elrejtett mp3-lejátszókon keresztül csempésztek be tanításokat, amiket aztán a fülükbe bedugva hallgathattak meg a koreai testvérek. 

 

Mi a helyzet az új kínai társadalmi kreditrendszerről, ami totális megfigyelés alá helyezné az állampolgárokat? Ez nem nehezíti tovább az illegalitásba kényszerülő kereszténység helyzetét?

 

Volt már rá példa, hogy olyan keresztényeket, akiknek szinte semmilyen személyes irata nem volt, vonatjegyvásárlás közben fogtak el. Sok gyülekezetben kamerák vannak felszerelve, hogy lássák, kik vesznek részt az alkalmakon. Viszont ezek ellenére is úgy vélem, Isten gondolatai magasabban vannak, mint az emberek gondolatai. Bármennyire okos és agyafúrt a kommunista vezetés és Hszi Csin-ping, az Istent nem tudják felülhaladni, az evangélium terjedését nem tudják megakadályozni. 

 

Mi a kínai keresztények előtt a legnagyobb küldetés?

 

Mindenképp az, hogy még hatékonyabb módon és még nagyobb erővel hirdessék az evangéliumot. Ha a templomokat bezárják, akkor a családoknál, házaknál kell összegyűlni. Minden otthonba nem szerelhetnek kamerát. Ha 2-3-an összegyűlnek az Úrnevében, ő ott jelen van. 

 

Szeretném megnyugtatni a nyugati keresztényeket, hogy ne izguljanak a templomrombolások, társadalmi kreditrendszer, vagy megfigyelőrendszer miatt. Kínában eddig is a házi gyülekezeti rendszer volt az evangélium terjedésének a motorja, ezután is az lesz. Odahaza ráadásul nem is kellenek nagy szavak az örömhír elmondásához, a szoros családi kapcsolatok lehetővé teszik az Isten beszédének a felszín alatti terjesztését. Ez működik sokszor a Közel-Keleten is, ahol egy-egy templomot a dzsihadisták 2-3 napon belül lerombolnak, a házi gyülekezetek viszont működnek. Nem lehet a földön egy országban sem tökéletes kormány, de Isten népe virágozik és fejlődik. 

 

Waldemar Sardaczuk, a bibliacsempész misszionárius

Jün testvért budapesti látogatása során több misszionárius sorstársa is elkísérte, köztük az AVC (Aktion für verfolgte Chritsen und Notleidende) üldözött keresztényeket segítő szervezet egyik alapítója, a 83 éves Waldemar Sardaczuk is. A keresztény családban nevelkedett Sardaczuk elmesélte, hogy 17 évesen 1953-ban egy Kuba felé tartó halászbárkán kötelezte el magát Jézus mellett, majd teológiai tanulmányai után pásztor lett belőle. Németországban számos gyülekezetet alapított főleg Bonn környékén. Majd 1970-ben szól hozzá az Úr, hogy csempésszen Bibliákat a vasfüggöny mögötti országba is, köztük Magyarországra és a Szovjetunióba. Sokszor lakóautókban illegálisan jutottak be a veszélyzónákba, munkatársaival együtt gyakran bebörtönözték őket. A KGB egy ízben egyenesen Szibériába küldte volna, ám meg nem nevezett moszkvai befolyásos barátokra hivatkozva végül sikerült elkerülnie a "biztos halált". 
 
Jün testvérrel Kínában ismerkedett meg, amikor bibliacsempészés közben a kínai titkos rendőrség őt is bebörtönözte. Sardaczuk igyekezett bátorítani az üldözött kínai keresztényeket, Jün meghívta őt egy földalatti verembe, hogy beszéljen a kínai pásztorok összejövetelén. A következő években széles hálózatot alakítottak ki a világszerte szenvedő egyház tagjainak a megsegítésére, a nehezen elérhető területek evangelizálására. Beszélgetésünk során úgy fogalmazott, a keresztény ember "Jézus kommandós csapatának tagja, és Jézus parancsnok azt mondta, menjetek el széles e világra és hirdessétek az evangéliumot". Sardaczuk keményen ostorozta az ateisták és liberális keresztények azon vélekedését, mely szerint a csodák kora lejárt volna. Ezt személyes bizonyságával is alátámasztotta, hiszen a közelmúltban eltörte a nyakát, amivel kapcsolatban az orvosok úgy látták, nincs esélye ilyen korban a felépülésre, egy kockázatos életmentő műtétet tartottak az egyetlen megoldásnak. Végül a pásztor azonban teljesen felgyógyult az orvosok teljes megdöbbenésére, a beavatkozásra nem volt szükség, így jöhetett el a napokban Budapestre is. 
 
Kínai kollégájához hasonlóan ő is hangsúlyozta a Biblia fontosságát, amellyel kapcsolatban elmesélte egy a szervezetükkel kapcsolatba kerülő szíriai menekült történetét is. Az AVC bizonyságtevő szolgálata nyomán egy szíriai menekülttáborban keresztény hitre tért egy muszlim fiatalember. Ő maga is egyből elkezdett bibliákat csempészni a táborban, és elkezdte hirdetni az evangéliumot is. Egy nap éppen Biblia-olvasás közben vették körbe muszlim szélsőségesek, akik fegyverek kényszerítették, hogy dobja a földre a Bibliáját, különben levágják a jobb karját. A férfi ennek nem volt hajlandó eleget tenni, ezért levágták a karját. A következő napokban ismét feltűnt a táborban, ekkor már a bal kezében tartva a Bibliát, és úgy olvasva azt. A szélsőségesek ismét körbevették, és levágták a másik karját is. A szíriai fiatal a tragikus csonkítás előtt így fogalmazott: Levághatjátok a kezeimet, de az én kezem Jézus. Megölhettek ezerszer is, nem tagadom meg Őt. A szélsőségesek utolsó alkalommal a fejét vették. A drámai történet után Sardaczuk feltette a kérdést, vajon mi, nyugati keresztények mennyire becsüljük meg azt a szent könyvet, amiért annyian az életüket adták már?
 
(Kulifai Sára)
 

 

 

 

Olvasson tovább: