Kereső toggle

Egy lépés Jeruzsálem felé

A V4 csúcs elmaradt, de Magyarország nyert

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Magyarország diplomáciai rangú külgazdasági képviseletet nyit Jeruzsálemben. Az eredetileg V4–Izrael-csúcs-Találkozónak indult esemény a sajnálatos izraeli–lengyel- vita miatt kétoldalú találkozók sorozatává vált, ám magyar szempontból jelentős eredménnyel zárult.

Majdnem diplomáciai katasztrófa lett abból, hogy február 17-én, egy nappal a V4-ek jeruzsálemi csúcstalálkozója előtt kinevezett izraeli külügyminiszter, Jiszráel Katz – idézve Jichák Samír néhai miniszterelnököt – kijelentette, hogy „a lengyelek az anyatejjel szívták magukba az antiszemitizmust, és senki nem mondhatja meg nekünk azt, hogyan emlékezzünk a halottainkra”. Katz hozzátette: „Holokauszt-túlélők fia vagyok, és egy holokauszt-túlélőkből álló közösségben születtem és nőttem fel (…)  A holokauszt emléke egy olyan dolog, ami nem lehet kompromisszum számunkra (…) és mi nem fogjuk elfelejteni vagy megbocsátani.”

A miniszter mindezt a 13-as csatornának adott interjúban mondta el. (Ez az újonnan indult izraeli televíziós csatorna szivárogtatta ki januárban az amerikai béketerv állítólagos pontjait.) Katz azonban nem állt meg itt. Másnap reggel, a csúcstalálkozó tervezett megkezdése előtt néhány órával az Izrael Rádiónak azt nyilatkozta, hogy „a lengyelek részt vettek a zsidók elpusztításában a holokauszt idején. Lengyelország lett a zsidó nép legnagyobb temetője.”

Mindez már a lengyeleknek is sok volt: bejelentették, hogy semmilyen formában nem vesznek részt a csúcstalálkozón. A lengyel–izraeli-vita legújabb fordulója azonban nem Katz külügyminiszter drasztikus – a lengyelek szerint rasszista – kijelentésével kezdődött.

Nem új keletű vita

A lengyel parlament tavaly év elején elfogadta a vitatott „Holokauszt- eltorzítás ellenes” törvényt, amely megtiltja és bünteti azt, ha valaki Lengyelországot vagy a lengyel népet felelőssé teszi a holokausztért. Eredetileg büntetőjogi tényállás lett volna, börtönnel sújtható, de az izraeli kritikák nyomán végül „csak” szabálysértésként szankcionálja a törvény a „lengyelellenes” vétséget.

2018 júniusában Benjamin Netanjahu és Mateusz Morawiecki miniszterelnök közös nyilatkozatot adott ki, amiben elítélték azokat, akik „Lengyelországot vagy a lengyel népet egyetemlegesen” hibáztatják a náci bűncselekményekért, miközben elismerték ezeknek a bűncselekményeknek a súlyát. Kijelentették, hogy semmilyen törvény nem fogja korlátozni a szólásszabadságot és a holokauszttal kapcsolatos akadémiai kutatási és oktatási szabadságot. A nyilatkozat azonban látszólag egyenlőségjelet tett az antiszemitizmus és a „lengyelellenesség” között, és azt a benyomást keltette, mintha Netanjahu támogatná a törvény módosított formáját. Sokan emiatt elégedetlenek voltak, de a botrány hamarosan elült.

Múlt csütörtökön azonban Varsóban, a Lengyel Zsidóság Történetének Múzeumában Netanjahu egy újságírói kérdésre válaszolva azt mondta, hogy „lengyelek együttműködtek a nácikkal (…) Ezt itt mondom, ezen a helyen, erről nincs helye a vitának.” A miniszterelnök szavait a Jerusalem Post nyomán a legtöbb izraeli lap úgy idézte, mintha azt mondta volna, hogy „a lengyelek”, az egész népre vonatkoztatva.

Andrzej Duda lengyel államelnök azonnal a V4-ek és az izraeli kormányfő csúcstalálkozójának lemondását követelte, az izraeli nagykövetet bekérették a lengyel külügyminisztériumba. Amikor azonban Netanjahu szóvivője bemutatta az újságíróknak az eredeti varsói hangfelvételt, kiderült, hogy Netanjahu valóban nem általánosságban fogalmazott, hanem egyes lengyelekről beszélt. Az izraeli miniszterelnök ezt telefonon is megerősítette a lengyel miniszterelnöknek, azonban Morawieczki ezt nem fogadta el teljes mértékben, és közölte, hogy csak a külügyminisztere utazik el Izraelbe. (Katz miniszter nyilatkozatai után ezt az amúgy is visszafogott jelenlétet mondták le teljesen.)

Lengyelország sorsa a második világháború első heteiben két agresszor, a hitleri Németország és a sztálini Szovjetunió között hamar megpecsételődött, ezért a lengyelek egyértelműen áldozatként tekintenek magukra – nem alaptalanul. Ugyanakkor izraeli részről ezt árnyalják, mondván, miközben sok lengyel bátran szembeszállt a náci megszállókkal (erre a legjobb példa a Honi Hadsereg 1944-es, két hónapon át tartó varsói felkelése), mások azonban együttműködtek velük. Tény, hogy a lengyel zsidóság 90 százaléka elpusztult a holokausztban. Szymon Datner lengyel zsidó történész szerint lengyelek mintegy 200 ezer zsidó haláláért felelősek, vagy közvetlenül, vagy azáltal, hogy átadták őket a náciknak.

Katz entrée-ja

Kérdés, hogy miért mérgesedhetett el ennyire ez a történelmi vita, a lehető legrosszabb pillanatban. Netanjahu nem jószántából adta át a külügyi tárcát másfél hónappal a választások előtt, hanem azért, mert egy civil szervezet beperelte, és bírósági határozat kötelezte arra, hogy nevezzen ki külügyminisztert. Vasárnap a kormányülésen jelentette be Katz kinevezését, ami váratlan volt, mert az izraeli lapok várakozása szerint a veterán likudos Juval Steinitz kapta volna a tárcát. Nem így történt, és ezzel az erdélyi magyar és litván szülőktől származó Katz is álláshalmozó lett: a külügyi már a harmadik tárcája, ő a közlekedési és a hírszerzési miniszter is, de soha nem volt diplomata. A párton belüli súlyát viszont jelzi, hogy övé a harmadik hely a Likud listáján.

Az események fényében tragikomikus, hogy kinevezése után Katz ezt a Twitter-üzenetet küldte el követőinek: „Hálás vagyok a miniszterelnöknek, örömmel vállalom a minisztérium vezetését. Tovább fogjuk folytatni a munkát, hogy Izrael érdekeit szolgáljuk külföldön a miniszterelnökkel együtt. Nagy eredményekre számítok ezen a téren.”

Nehéz eldönteni, hogy mi váltotta ki a váratlan, és mindenki számára káros diplomáciai vihart, ami lapzártánk idején még nem ült el teljesen. A lengyelek bocsánatkérést követelnek Izraeltől, és a vitában az Egyesült Államok is melléjük állt, sőt a lengyelországi zsidó közösség szintén károsnak nevezte a miniszter vádjait. Maga Netanjahu is elismerte Babis cseh miniszterelnöknek, hogy Katz nyilatkozata „szerencsétlen” volt. A miniszteri kinevezés eleve csak másfél hónapra, az április 9-ei választásokig szólt, de Jiszrael Katznak így is „sikerült” emlékezetessé tenni a bemutatkozását.

A lapunknak nyilatkozó Wojciech Gojke, a lengyel WP Turystylka újságírója szerint azonban hiba volt lengyel részről a távolmaradás, mert „még a jogtalan kritikák is alkalmat adnak arra, hogy megmutassuk, ma már nem a múlt fogságában élünk, és képesek vagyunk arra, hogy rendbe tegyük a történelmi tényeket”.

Magyar-cseh-szlovák kármentés

A lengyelek kiesése után a magyar, szlovák és cseh miniszterelnökök együttesen bejelentették, hogy a csúcstalálkozót később, az év második felében tartják meg, de ők maguk azért elutaztak Jeruzsálembe. Itt Benjamin Netanjahu miniszterelnök előbb külön-külön fogadta a közép-európai vendégeket, majd a rezidenciáján ebédre is vendégül látta a teljes küldöttséget. Netanjahu Orbán Viktort régi ismerőseként fogadta, és a sajtótájékozón elmondta, hogy idén kevesebb mint két hónap leforgása alatt többször is találkozott a magyar kormányfővel: először Brazíliában, Jair Bolsonaro elnök beiktatásán, majd most Jeruzsálemben.

A miniszterelnökök közti személyes viszonyt jelzi, hogy újságírók előtt Netanjahu „Thank you, Viktor” fordulattal köszönte meg Magyarország következetes kiállását a nemzetközi fórumokon az Izrael-ellenes kezdeményezésekkel szemben. Felidézte, hogy milyen benyomást tett rá 2017-es budapesti útja, az a város, ahol Herzl Tivadar született, és ahol 2019 nyarán a nemzetközi Maccabi Játékokat is megrendezik majd.

 

Olvasson tovább: