Kereső toggle

Építkezünk, bármit mond a világ

Interjú Josszi Dagannal, a Szamariai Regionális Tanács elnökével

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Josszi Dagan, a szamariai (a nemzetközi sajtóban: „ciszjordániai”, sőt „megszállt”) terület kormányzója néhány éve regionális együttműködési megállapodást kötött Hévízzel, így Magyarország immár hivatalosan is kötődik a bibliai föld egyik legfontosabb térségéhez. Beszélgetőtársunk véleményére nemcsak itthon, Washingtonban is odafigyelnek.

 

Decemberben az Airbnb amerikai turisztikai óriáscég képviselői Izraelben jártak, miután nagy vihart kavart a döntésük, hogy törlik a nemzetközi szálláskínálatukból a ciszjordániai partnereket. Ön is találkozott velük, sőt egy szamariai túrára is elvitte az amerikaiakat. Utána az Airbnb kiadott egy nyilatkozatot, hogy határozottan elítélik az Izrael elleni bojkottmozgalmat. Ez nagy sikernek tűnik, mert a nemzetközi óriáscégek ritkán változtatják meg az álláspontjukat tiltakozás hatására, és ha igen, akkor is inkább Izrael szempontjából negatív irányba, részben azért, mert attól tartanak, hogy akkor ők kerülhetnek bojkott alá, mint láthattuk a Scarlett Johansson által reklámozott SodaStream esetében. Mit sikerült elérni?

– Annyit mindenképpen, hogy az Airbnb felfüggesztette azt a rendelkezését, hogy a „nyugati parti” – vagyis a Júdeában és Szamariában lévő – településeket kizárja az ajánlatai közül. A cég képviselője a kormány, valamint az érintett települések vezetőivel való találkozók után azt mondta, hogy „a helyszínen sokkal jobban értik ennek a kérdésnek a súlyát”, teljes mértékben elítélik az Izrael elleni bojkottot, és fejleszteni kívánják tevékenységüket Izrael egész területén. Reméljük, hogy ez a pozitív hozzáállás azt követően is megmarad, hogy visszautaztak az Egyesült Államokba. Mindenesetre figyelemmel kísérjük a fejleményeket.

Miként viselik azt, hogy a nemzetközi média egy része veszélyes szélsőségesnek tartja az olyan telepes vezetőket, mint amilyen Ön is, és szinte semmilyen együttérzést nem táplálnak a rendszeres terrortámadások áldozatai iránt?

– Nos, a kettős mércét folyamatosan tapasztaljuk Izraellel szemben a médiában. Az már sajnos megszokott, hogy egy terrortámadásnál egyformán az áldozatok közé sorolják azokat, akiket a terrorista ölt meg, és magát a terroristát, akit azért likvidálnak, hogy ne tudjon tovább gyilkolni. A támadók a sajtóban „palesztin fiatalok”, akik „elégedetlenek az elnyomás és megszállás miatt”. Ezt a nyelvezetet Obama vezette be, aki szinte képtelen volt kimondani azt a szót, hogy terrorista. Minden mást használt helyette,  „szélsőséges”, „mentálisan labilis” és így tovább. (Izrael ennek ellenére következetes ezen a téren: mint Benjamin Netanjahu január elején bejelentette, egyetlen olyan palesztin terrorista sincs életben vagy szabadlábon, akik izraelieket ölt meg 2018-ban – a szerk.)

Ezt az elfogultságot Magyarországgal szemben is érzékelni lehetett az elmúlt években. A kormányfőt például gyakran szélsőjobboldalinak, sőt fasisztának bélyegzik a főáramú médiában. Antiszemitának tartják Izraelben OrbánViktort?

– Ellenkezőleg, nagy tisztelettel vannak iránta. Egy szabad országban az emberek nem feltétlenül értenek mindenben egyet a kormánnyal, de ettől még értékelik a teljesítményét és a kormányfő személyét. Nekem is van több kérdésben vitám Benjamin Netanjahuval, akit régóta közelről ismerek. Sőt, nemrég még tüntetést is szerveztem a rezidenciájánál. De ettől még tisztelem és becsülöm őt azért a történelmi jelentőségű munkájáért, amit az országért és a népünkért tesz. Izraelben a legtöbb ember ugyanígy tiszteli és becsüli az Önök kormányát, még akkor is, ha van, amiben másként gondolkodunk.

Lehet, hogy ebben a kedvező megítélésben szerepet játszik az is, hogy számos európai vezető kifejezetten szkeptikusabb lett az elmúlt időszakban Izraellel szemben…

– Ez nem is olyan új jelenség. Már Golda Meir is azt mondta az európai politikusokról, hogy többségük elmehetne Pinokkiónak, annyit füllentettek már. Nagyon szeretnek beszélni a békéről, még inkább szeretnek drága konferenciákat tartani a békéről, rengeteg pénzt is szórnak erre, de a valóságban azt látjuk, hogy még sincs béke. Én ilyen „fantáziapolitikusnak” tartom például Merkel kancellárt, aki elképzelte, milyen jó lenne, ha a menekültek segítenék megoldani a német munkaerőhiányt, csak éppen arról feledkezett el, hogy ezt az álmát ütköztesse a valósággal, mielőtt megnyitotta volna a határokat. A magyar, a cseh és lengyel vezetők ezzel szemben realisták, akik nem akarnak öngyilkosságot elkövetni a politikájukkal. Izraelben ezért is örülnek, hogy vannak Európában olyan vezetők, akik nem ilyen fantáziapolitikusok.

Önre Amerikában szintén sokan figyelnek, részt vett Trump kampányában is. Honnan jött ez a kapcsolat?

– A Trump-kampány vezetői szerették volna, ha az amerikai választók felismerik azt, hogy a jelöltjük szereti és támogatja Izraelt, mert a média ezt sokszor elhallgatta róla. Meghívtak engem is a kampányban, hogy tartsak előadásokat keresztényeknek és más konzervatív közönségnek arról, miért fontos Izrael támogatása. Elmondtam, hogy én nem vagyok amerikai állampolgár, de fontosnak tartom, hogy minden olyan embert támogassak, aki azt képviseli Júdea és Szamaria felől, amit Jeremiás próféta mondott, vagyis az építkezést és letelepülést. Szerintem a jövő az olyan embereké, akik hisznek Jeremiás próféciájában, aki azt mondta: „Még szőlőket plántálsz Samariának hegyein; akik plántálják a plántákat, élnek is azok gyümölcsével.” (Jer 31:5) Ezért mondtam az amerikaiaknak, hogy ha ti is hisztek ebben, akkor menjetek el és szavazzatok.

Hogyan fogadták ezt az üzenetet az amerikaiak?

– Akik szeretik Izraelt, azok örültek az üzenetnek, de persze az amerikai média egy része engem is megtámadott, hogy miért bírálom Obama elnököt. De ezeket a támadásokat inkább úgy vettem, hogy ez is elismerése annak, amit csinálok. Valahogy így van ezzel Trump elnök is, szerintem aggódni kezdene, ha a média egyszer csak csupa jót írna róla.

Nemcsak a kampányban vett részt, hanem Trump elnök beiktatására is meghívták Washingtonba…

– Hadd mondjak el erről egy történetet, ami számomra szimbolikus volt. Az elnöki beiktatás után Peter King washingtoni képviselő meghívott egy díszvacsorára a Kongresszus épületébe. A terem mellett nyílott egy nagy terasz, ahová kisétáltunk, így éppen szemtanúja voltam annak, ahogyan Barack Obama és felesége felszáll helikopteren a Fehér Ház kertjéből és elrepül. Eszembe jutott ekkor, hogy 8 évvel korábban Obama azt üzente a júdeai és szamariai telepeseknek, hogy egy téglát sem építhetnek többet. Aztán, lám, mégis Obama ideje járt le, én pedig a júdeaiak és szamariaiak képviseletében ott voltam, Washingtonban, mint Izrael egyik építője. Obama környezete tele volt olyan emberekkel, akik gyűlölték Izraelt, különösen Jeruzsálemet és a bibliai földet.

És mi a helyzet a mostani adminisztrációval?

– Ma Trump környezetében olyanok vannak, akik Izrael támogatói, vagy ha közömbösek is, de nem rosszindulatúak. Mi abban hiszünk, amit egykor egy híres izraeli tanító, Kook rabbi mondott, hogy Izrael földje megerősíti azokat, akik szeretik és támogatják. Mi látjuk és tapasztaljuk ezt. Ha a zsidók és keresztények együtt építkeznek a bibliai földön, Izraelben, akkor az Erec, vagyis Izraelnek a földje erőt és hatalmat ad nekik, akár hétköznapi emberek, akár vállalkozók, akár politikusok legyenek is. Ez egy világos összefüggés, ami működik.

Néhány hete interjút készítettünk a Hetek számára Sharren Haskel izraeli képviselőnővel, aki azt mondta, hogy időszerű lenne megfontolni az egyállami megoldást a palesztinokkal való viszony rendezésére. (A kétállami megoldás már 25 éve megbukott. Hetek, 2019. január 4.) Ön hogyan látja ennek esélyét?

– Nem értek egyet az egyállami megoldással. Szerintem ez nem lenne egy bölcs választás. Úgy látom, most hasznosabb lenne megtartani a jelenlegi status quót, és tovább építkezni, mindaddig, amíg elég erősek leszünk, és gyökeret tudunk verni a földünkön. Valamint arra is szükség van, hogy felnőjön egy olyan bátor új palesztin helyi vezetés, akik akarnak és mernek együttműködni velünk a Palesztin Hatóságtól függetlenül is. Titokban már most is többen megkeresnek, hogy segítsünk nekik megszabadulni azoktól a vezetőktől, akik a terroristákat támogatják. Ne felejtsük el, a PFSZ (Palesztin Felszabadítási Szervezet – szerk.) Tuniszból jött, egy terrorista bűnöző, Jasszer Arafat vezette őket, és az európai meg amerikai pénzzel maguknak teremtettek luxus,életet, nagy villákat és csúcskategóriás Mercedeseket vettek. Az ilyen embereknek én nem szívesen adnék izraeli személyi igazolványt. A jelenlegi helyzetben is rendelkeznek az államiság szimbólumaival, van parlamentjük, van rendőrségük és intézményrendszerük. Persze, nincsen légierejük és tankjaik, de ez talán jobb is, ha így marad. Vagy nézzük a határellenőrzést. Ha azt engednének be a Jordániával közös határukon, akit akarnak, akkor nagy gondban lennénk, mert irániak is bejöhetnének a palesztin területekre.

Ez azt jelenti, hogy nem tartja időszerűnek a sokat emlegetett, de igazán még senki által nem látott amerikai béketervet sem?

– Szerintem nem kellene görcsösen ismételgetni azt, hogy békeszerződés, békeszerződés. Status quóra van szükségünk, és arra, hogy új palesztin vezetők nőjenek fel, akik itt születtek, nem Tunéziából jöttek ide. Olyanok, akik az életet akarják szolgálni. Az amerikai képviselőket jól ismerem, David Friedman nagykövetet és Jason Greenblatt különmegbízottat, ők jószándékú emberek, szeretik Júdeát és Szamariát, de szerintem Trump elnök nem döntött még ebben a kérdésben. Számára most vannak fontosabb kérdések, mint a közel-keleti béketeremtés. Irán fontos neki, de Szíria már nem, láthatjuk a nyilatkozatából és a csapatkivonásból.

És mi a helyzet az izraeli fiatalokkal, akik ezeken a településeken élnek? Maradnak, vagy mennek inkább máshova, ahol könnyebb az élet?

– Szamariában és Júdeában a legmagasabb a nyugati világban a népességszaporulat, évente kilenc százalék. És akik itt nőnek fel, szívesen maradnak is itt, mert egy csodálatos térségben élhetnek, tanulhatnak, és a jövőt építhetik erős közösségekben. Sőt, olyan népszerű a régió, hogy még többen is jönnének, minden egyes új házra három jelentkező van. Reméljük, egyre többet tudunk majd építeni.

 

Olvasson tovább: