Kereső toggle

Bibi újabb csatája

Előrehozott választások Izraelben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Áprilisban az urnákhoz járulnak az izraeliek, miután a miniszterelnök koalíciós kormánya határozatképtelenné vált. Netanjahu nagy eséllyel pályázik az ötödik ciklusára, bár ellenfelei ezúttal is azt remélik, hogy ez lehet neki az utolsó.

 

Kevés merészebb dolog van hetilapban dolgozó újságíróként, mint összefoglaló cikket írni az előrehozott választásra készülő izraeli belpolitikáról. A zsidó államban ugyanis túlzás nélkül óránként változik az aktuális politikai paletta. A nagy kavarodásban talán csak egy dolog állandó, az pedig az évek óta zseniálisan lavírozó Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök személye. Tény ugyanakkor, hogy Netanjahu minden eddiginél nehezebb helyzetből várja a megmérettetést – ellenfelei viszont gondoskodtak róla, hogy ennek ellenére ő legyen a választás esélyese.

Egy dolog biztos: a kiszámíthatatlanság

Pár hónapja volt szerencsém egy speciális Knesszet-körbevezetésen részt vennem Jeruzsálemben. Az egyik leginkább megdöbbentő jelenség az izraeli parlament egészen sajátos működése, amihez képest a hazai Országgyűlésben történt év végi performansz szürke hétköznapi eseménynek tűnik csupán. Az ülésteremben a képviselők jelentős része szinte sosem ült a helyén, egyesek hangosan vitatkoztak telefonon, mások a leghátsó sorokba húzódva laptopoztak, míg néhányan egészen mély sugdolózós beszélgetést is látni lehetett a karzatról. Mindez éppen egy képviselői felszólalás kellős közepén. A rétor helyenként a hangerejével kívánta a százfelé figyelő nagyérdemű tudatalattijába juttatni értékes gondolatait, több-kevesebb sikerrel. Az egyetlen esélye a valódi párbeszédre és interakcióra az, ha üvöltve megnevez a teremben valakit, aki ilyenkor felkapja a fejét az előtte fekvő papírkupacból és valamit morogva visszaüvölt, majd folytatja tevékenységét.

Hát körülbelül így néz ki a Knesszeten kívüli pártpolitizálás is, ahol szinte senki sem tudja, mit hoz a holnap. A minap szembesültem egy ábrával is, ami az éppen aktuális helyzetet próbálta leképezni – ám annak ágasbogas kapcsolatokat ábrázoló nyilain nehezebb kiigazodni, mint a kínai ABC-n. Mindenesetre nem hagyjuk kétségek között az olvasót, megpróbáljuk egy rövid gyorstalpalóval képbe hozni az érdeklődőket.

Miért van előrehozott választás?

Netanjahu politikai pályája egészen páratlan, a mostani előrehozott választással már az ötödik miniszterelnöki ciklusát kezdheti meg. Először 1996 és 1999 között vezette az országot, majd 2009 óta folyamatosan. A mostani döntésre azért volt szükség, mert a jobboldali kormánykoalíció eljutott a határozatképtelenség szintjére, miután nem tudták magabiztosan keresztül vinni a Knesszetben az ultraortodox fiatalok katonai behívására vonatkozó törvényjavaslatot. Ez főként a kormányból távozó Avigdor Libermannak köszönhető, aki azt követően szakított Netanjahuval, hogy az elmúlt hónapokban történt gázai terrorcselekményekre a kormány szerinte nem a megfelelő választ adta. Védelmi miniszteri posztjáról lemondott, majd a pártjával (Jiszráél Béténu, azaz Izrael a Hazánk) kilépett a koalícióból.

A megüresedett posztra aztán a Likudtól jobbra álló, vallásos cionista Naftali Bennett oktatásügyi miniszter jelentkezett be, ám vélhetően a koalíciós partnerek nyomására a tárcák átrendeződése végül nem történt meg. Bennett is nagy politikai játékos, pártja (Habájt Hajehudi, azaz a Zsidó Otthon) a jobb-közép koalíció szintén erős tagja.

Az eredeti forgatókönyv szerint 2019. novemberében tartották volna a választást, szóval az idő előtti parlamenti megmérettetésekhez szokott Izraelben ez a bő fél éves előrehozás tulajdonképpen nem is annyira meglepő. A helyzetet némiképp színesíti azonban, hogy már egy jó ideje folynak a miniszterelnök elleni korrupciós vádak (hivatali visszaélés), amelyek bár nem jelentős bűncselekményekre vonatkoznak, mindenesetre az államügyész döntése értelmében még április 9-e előtt meghallgatnák Netanjahut.

Teljes átrendeződés

Ahogyan az lenni szokott, minden választás előtt megindul a szereplők és pártok helyezkedése, hogy a lehető legelőnyösebb pozícióból tudjanak nekivágni a végső összecsapásnak. A balközép pártok egyik nagy hátránya az egység és megegyezés hiánya. Kiválóan szimbolizálja ezt például a legnagyobb ellenzéki tömörülés, a Cionista Unió (A Munkáspárt és a Hatnuah pártszövetsége) társelnökének váratlan év végi húzása. Avi Gabbay (Munkáspárt) egy rendkívül sajtótájékoztatón jelentette be, hogy felbontja a szövetségét Tzipi Livnivel (Hatnuah), s mindezt úgy, hogy erről előzetesen őt nem is tájékoztatta.

A jobboldalnak sincs oka ugyanakkor a hátradőlésre. Netanjahu kifejezetten veszélyesnek titulálta az oktatásügyi és igazságügyi minisztereinek azon döntését, hogy a korábbi pártjukat vezetőként elhagyva bejelentették egy új párt létrehozását. Naftali Bennett és Ayelet Shaked az ortodox zsidó mélyen vallásos Zsidó Otthon nevű pártot hagyták ott, hogy megalapítsák új pártjukat az Új Jobboldal néven. A döntés hátterében egyrészt a szavazatmaximalizálás állt (nyitás a szekuláris szavazók felé is, nem elriasztva a jobboldali tömörülésről a vallásos szavazókat sem), másrészt a koalíciós befolyásuk növelését erősítendő. Bár ez utóbbival kapcsolatban már megoszlanak a vélemények, mivel Netanjahu még azt is sejtetni engedte a Brazíliában tartott rendkívüli sajtótájékoztatóján, hogy Bennették esetleg összefoghatnak a Jair Lapid vezette Jes Atíd, azaz Van Jövőnk pártjával is, amely egy liberálisabb baloldali irányt követ.

A jobb-bal tömörülések párharcában komoly tényezőt jelentenek a sehova sem besorolható centrista pártok is. Ilyen üstökös például az év utolsó hetében bejegyzett Izraeli Ellenállás pártja, amelyet az Izraeli Védelmi Erők egykori parancsnoka, Benny Gantz vezet. Erről tulajdonképpen csak annyit tudni, hogy biztonsági szempontból konzervatív, társadalmilag baloldali, miközben gazdaságilag pedig liberális. Gantzot jelenleg Izraelben igazi hype övezi, nem véletlenül igyekszik őt körbeudvarolni Netanjahu ellenzéke, főként a váratlant húzó munkáspárti Gabbay, illetve a baloldali-liberális Lapid. Egy esetleges ilyen koalíció, ha kormányváltást nem is, de egy komoly választási patthelyzetet elérhet a Netanjahu vezette Likuddal szemben áprilisban.

Ez a harc lesz a végső?

Ha a kedves olvasó már kellően belebonyolódott a magyarosan átírt izraeli pártnevekbe és politikusokba, akkor röviden csak annyit írnánk, hogy az izraeli választások várható eredményét szinte lehetetlen megjósolni, ahogyan a következő három hónap politikai történéseit is. Annyit lehet tudni, hogy a baloldal sokkal kevésbé egységes és koalícióképes, mint a jobboldal, bár egy stabil kormány és az egyensúlyok megfelelő megteremtéséhez Netanjahunak minden bizonnyal komoly stratégiai manőverre lesz szüksége. Személye azonban egyelőre úgy tűnik, megingathatatlan, kevés nála integrálóbb személyiség van az izraeli politikában, a kormányzati munkájának értékelése pedig nyilván egy másik terjedelmes cikket igényelne.

A helyzetet jól átlátó izraeli újságíró, szakember ismerőseink úgy vélik, az izraeli kormányfő ezt a választást is megnyeri, ám könnyen elképzelhető, hogy ez a ciklusa lesz az utolsó. Ran Bar-Josafát, izraeli jogi szakértő szerint Netanjahu egyelőre egyszerűen pótolhatatlan, nem nagyon látja, hogy ki lehetne pár év múlva az utódja. Az ellene felhozott vádakat nem tartja annyira súlyosnak, hogy emiatt lemondjon, s még ha bírósági tárgyalásig is jutna az ügy, az bőven elhúzódna vagy 10 évig. A szakértő szerint Bennették új pártja az egykori pártjukkal együtt igyekszik a lehető legtöbb szavazatot begyűjteni (ebben komoly segítségükre lesz a népszerű újságíró Caroline Glick is, aki a napokban csatlakozott a formációhoz), ám abban az esetben, hogyha a középre húzódó párt esetleg túlnyerné magát (14-15 mandátum körül), akkor annak már a jobboldali kormányzás látná kárát.

Bar-Josafát egy olyan forgatókönyvet is elképzelhetőnek tart, hogy a centrista pártok (Lapid, Gantz és Moshe Kahlon - Kulanu) ha összefognak, akkor akár a kormányt is leválthatnák, de annyira törékeny lenne a koalíciójuk, hogy az csak 1-2 évig tartana ki.

Gideon Israel, a konzervatív MIDA újságírója úgy véli, könnyen lehet, hogy a következő lehet Netanjahu utolsó ciklusa, ám a miniszterelnök semmiképp sem hagyná az utódjára az országot úgy, hogy közben nem tett kardinális lépést az iráni fenyegetettség megoldása érdekében. Netanjahu elnökségében Iránnak központi szerep jutott, a kormányfő sikerrel reprezentálta a nemzetközi közvélemény felé is a siíta állam által jelentett veszélyt. Az elmúlt évek különösen nagy előrelépést jelentettek az ügyben, hiszen Trump elnökségével Izraelnek ismét egy Irán-kritikus szövetségese lett a térségben, miközben az iráni térnyerés közelebb hozta a zsidó államhoz az arab világot is, köztük a kulcsszereplő Szaúd-Arábiát. Az újságíró még egy olyan lépést is elképzelhetőnek tart Netanjahu részéről, hogy egy megelőző csapással, vagy más katonai lépéssel jelentősen visszaveti Irán atom-programját, mielőtt átadná a staféta-botot.

 

Olvasson tovább: