Kereső toggle

Vesztes győztesek és győztes vesztesek

Gyengül a Trudeau-mánia

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Rendkívül szoros versenyt követően Justin Trudeau Liberális pártja nyerte a kanadai választásokat. Azonban kénytelen lesz kisebbségben kormányozni, miután 20-szal kevesebb parlamenti helyet tudhat magáénak.

A választási győzelmét ünneplő beszédében Trudeau kijelentette: „Ma este a kanadaiak elutasították a megosztottságot. Elutasították a megszorításokat, és egy haladó program, illetve a klímaváltozás elleni határozott fellépés mellett tették le a voksukat.”

Andrew Scheer vezetésével a Kanadai Konzervatív Párt az országosan leadott összes szavazat alapján a legtöbb voksot, azaz 34,4 százalékot szerezett meg. Azonban a kanadai választási rendszer sajátosságai miatt ez csak 121 mandátumra volt elég, így ők csak a második legnagyobb parlamenti erő lettek az ottawai törvényhozásban. A Trudeau vezette Liberális Párt csak a voksok 33,1 százalékát szerezte meg, azonban ez mégis 157 mandátumot jelentett a számára, ez viszont így is 13-al kevesebb a többséget biztosító 170-hez képest.

A „győztes mindent visz” elve alapján, így nem a konzervatívok alakíthatnak kormányt. Scheer, aki csalódottságának adott hangot a vereség miatt, a választások estéjén megtartott kampánygyűlésén kijelentette, hogy viszont a pártja által gyűjtött szavazatok száma figyelmeztetést jelent Trudeau kormánya számára.

A legnagyobb nehézséget Trudeau számára várhatóan a kisebbségi kormányzás fogja jelenteni. A legtöbb kispárt elsősorban a liberálisoktól vitt el szavazatokat. Ilyen volt például a Jagmeet Singh, szikh politikus által vezetett Új Demokrata Párt (NDP). Az NDP progresszívabb liberális vonalat képvisel, és 24 parlamenti mandátummal ők lesznek feltételezhetően a királycsinálók. Trudeau két legfontosabb programja a klímaváltozással szembeni küzdelem és az egészségügy finanszírozása, amelyekhez az NDP támogatására lesz szüksége, és lehetséges, hogy meg is kapja, hiszen ezen ügyek jelentették az NDP programjának sarkalatos pontjait is. Így már csak az a kérdés, hogy Trudeau programja elég progresszív-e ezen a téren, hogy a két párt megegyezzen.

A pártok közül harmadik helyen végző Bloc Québécois, szeparatista párt, amely kizárólag a francia Québec-ben kampányolt, 32 helyet szerzett a törvényhozásban a korábbi 10 helyett. Ezzel a kifejezetten regionális politizáláson alapuló párt lehet az egyik meghatározó tényező a nemzeti politikában. Trudeau korábban kritizálta Québec állam nemzeti törekvéseit, és a nemzeti nacionalizmus gondolatát elvetette, ami, mint mondta, „régi, 19. századi gondolat”. Az egyelőre kérdéses, hogy hajlandók lesznek-e Trudeau-val szövetségre lépni, de lazuló szeparatista vonaluk miatt lehetséges, hogy segíteni fogják a Liberális Pártot.

Szakértők már a kampány korai hónapjaiban figyelmeztettek, hogy a választások valójában Trudeau teljesítményének az értékeléséről fognak szólni. 2015-ös győzelmekor nagy ígéretekkel és egy sor progresszív elhatározással kezdte meg munkáját, azonban a négy év során több ígéretét (köztük a szövetségi választási reformot) nem tudta végrehajtani. A győzelméhez vezető négy ígéretéből kettőt tudott betartani, az egyik a marihuána legalizálása volt, valamint az, hogy a kormányban a nemi és etnikai összetétel tükrözni fogja a társadalom arányait (bár ez utóbbi a kormány utolsó éveiben több miniszter lemondásával részben megdőlt).

Azonban nem is annyira ígéretei, inkább a személyét körülvevő botrányok dominálták a kampány nagy részét. Trudeau egyik legfontosabb profilja nemcsak a feminista jogok védelme, hanem az őslakos kanadaiak reprezentációja a kormányban. Ezt a képet támasztotta alá, amikor egy őslakos nőt jelölt ki igazságügyi miniszternek. Ezt az igazságügyi minisztert azonban lemondatták, miután nem volt hajlandó az SNC-Lavalin nevű építőipari cég ellen indult büntetőeljárást a szőnyeg alá söpörni. Augusztusban az etikai és összeférhetetlenségi ügyeket vizsgáló parlamenti biztos megállapította, hogy az igazságügyi miniszter befolyásolásával a miniszterelnök megsértette az etikai előírásokat. Az emiatt lemondott miniszter most független képviselőként sikeresen bejutott a parlamentbe.

Fokozta az ellentmondásokat a miniszterelnök körül, hogy kiderült: 50 millió forintnak megfelelő kanadai dollárt költött el az adófizetők pénzéből a bahamai családi nyaralására. Az identitáspolitikára sokat adó Trudeau-nak legkínosabb botrányát azonban nem az anyagi visszaélés vagy az etikai szabálysértés jelentette, hanem a rasszizmusra irányuló vádak. Napvilágot látott ugyanis több kép, amin a miniszterelnök feketére maszkírozta magát több alkalommal is. Az egyenként kiderülő esetek miatt Trudeau minden alkalommal bocsánatot kért, azzal védekezve, hogy nem tudta, hogy ez helytelen. Kritikusai szerint azonban a 2000-es évekből felbukkanó képekre nem magyarázat az, hogy akkor az úgynevezett „blackface” elfogadható volt, miután ez már akkoriban sem volt szalonképes. (A blackface az 1800-as évek végén kialakult cirkuszi mutatványból származik, amikor színészek cipőpasztával feketére mázolt arccal komédiákat adtak elő a feketékről, ezekben őket tudatlan, gyáva, babonás és hiperszexuális emberekként bemutatva. A blackface ezért különösen Észak-Amerikában a rasszizmus egyik formáját jelenti.) A róla blackface-ben készült fotók különösen nagy kárt tettek Trudeau gondosan felépített antirasszista és politikailag korrekt imázsában.

Szakértők szerint a Trudeau személyes botrányaival is futó konzervatív Scheernek nem tett jót a negatív kampány; ezzel nem tudott több szavazót szerezni. Azonban a British Columbiai egyetem politológusa, David Moscrop a The Guardian angol lapnak a választási eredményekről adott elemzésében elmondta, hogy „amit most látunk, az a Liberális Párt feddése, ami igencsak elkélt. [Az eredmények] egy része a Liberális arroganciára és önhittségre adott reakció”.

A rasszizmussal kapcsolatos vádakkal szemben védelmet nyújthatott Trudeau számára, hogy Barack Obama, korábbi amerikai elnök, példátlan módon teljes támogatásáról biztosította a kanadai miniszterelnök kampányát a Twitter közösségi oldalon megosztott posztjával. Ebben Trudeau-t az egyik utolsó progresszív vezetőnek hívta. (Érdekes módon saját korábbi alelnöke, Joe Biden amerikai elnökjelöltségi kampányát nem részesítette ilyen támogatásban.) Ugyancsak találgatni lehet, hogy ennek a támogatásnak mekkora hatása lehet a szavazókra; a lapunk által megkérdezett kanadai fiatalok elmondták, hogy Barack Obamát sokan szinte kultikus tiszteletben részesítik, főleg a fiatal generáció tagjai, de az egész társadalomra hatással lehet a véleménye.

Az országban 66 százalékos volt a részvételi arány, ami a fiatalok körében a legalacsonyabb. Az előző választásokon mért adatok szerint míg a 65–74 évesek 79 százaléka leadja voksát, ez a szám a 18–24 évesek körében 57 százalék. A lapunknak nyilatkozó kanadai fiatalok úgy vélték, hogy az érdektelenség egyik oka az, hogy nehezen tudnak azonosulni a pártokkal.

A társadalmi párbeszédben az egyik legfontosabb téma a gazdaság volt, valamint a környezetvédelem is egyre jelentősebb szerepet kapott a kampány során. Azonban az ország mérete és adottságai egyben azt is jelentik, hogy rendkívül eltérőek a prioritások gazdasági területen. Trudeau a klímaváltozás elleni küzdelem élharcosának kiáltotta ki magát, és magas szén-dioxid-adót vetett ki. Azonban az ország nyugati tartományainak elsődleges anyagi forrása az olajexportból származik. A lapunk által megkérdezett Alberta tartományban élő lakosok elmondták, hogy az olajban gazdag régiók gazdasága tartja el Kanada több tartományát. Trudeau olajellenes politikája miatt a konzervatívok teljes győzelmet arattak mind Alberta, mind a szomszédos Saskatchewan államban.

Korábban Stephen Harper elnöksége alatt fordult elő csak kisebbségi kormányzás, akkor azonban új választásokat kellett kiírni. Egyelőre kérdéses, hogy Trudeau képes lesz-e koalíciót alakítani a többi liberális párttal, vagy előrehozott választásokra kerül sor. Ebben az esetben az NDP nehéz helyzetbe kerülne, ugyanis már így is jelzálogosították a választási központjuk épületét. Az ügyben megkérdezett szakértő azonban úgy vélte, hogy a Konzervatív Párt szerezné meg legkönnyebben a szükséges anyagi támogatást. Andrew Scheer pedig kijelentette, hogy ha Trudeau nem tud kormányozni, pártja készen áll arra, hogy átvegye az ország vezetését.

Olvasson tovább: