Kereső toggle

Utópia a polgárháború földjén

A kurd szeparatizmus ideológiai gyökerei

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A nemzetközi média a mai napig marxista–leninista jelzővel illeti a törökországi PKK-t és szíriai testvérpártját, a PYD-t. Ezzel szemben ők maguk demokratikus konföderalizmusnak nevezik azt a modellt, melyet a 2000-es évek eleje óta követnek.

A Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) 1978-as megalapításakor marxista–leninista ideológiai alapokon álló szeparatista szervezetként határozta meg magát, céljaként pedig egy független, emellett társadalmi osztályok nélküli kurd állam létrehozását jelölte meg. Ennek érdekében 1984-ben gerillaháborút kezdett a török kormány ellen. A konfliktus – mely az 1990-es évek közepén volt a legvéresebb – több mint 40 ezer áldozatot követelt. A pártot Törökországon kívül az Egyesült Államok és az Európai Unió is terrorszervezetként tartja nyilván.

Az 1990-es években azonban a szocializmus a PKK-ban is avítt lett, ami az ezredforduló után nyilvánvaló váltást eredményezett a mozgalom irányvonalában. Az önálló kurd állam helyett beérték volna egyszerű autonómiával, amelyben úgynevezett demokratikus konföderalizmust, egy antikapitalista, női egyenjogúságot hangsúlyozó, zöld ideológiákkal átitatott utópiát álmodtak meg.

Az arculatváltás

A PKK egész addigi tevékenységét, majd az arculatváltás mögötti szálakat Abdullah Ödzsalan (török írásmód szerint Öcalan), a párt vezére tartotta kézben. A török kormány első számú ellenségeként ugyan Kenyában letartóztatták, és 1999-ben árulásért életfogytiglanra ítélték, azóta pedig İmralı börtönszigetén raboskodik, befolyása máig jelentős a Közel-Kelet kurd közösségeiben. (Az ügyvédei és családtagjai látogathatják, illetve üzeneteket küldhet a pártja aktivistáinak, és írásait terjeszthetik.)

Ez lehet az egyik magyarázata, hogy 2012-ben Erdogan egyezkedésbe kezdett a PKK-vezérrel. Ödzsalan 2013 márciusában tűzszünetet hirdetett, és gerillái részben visszavonultak Törökországból. A tárgyalások azonban akadoztak, és a fegyvernyugvási megállapodást 2015-ben felrúgták.

Ödzsalan ugyanakkor nemcsak a törökországi, hanem a szíriai kurdokhoz is kapocs. Az ottani Demokratikus Egyesülés Pártja (PYD) a PKK-val ideológiai és szervezeti szinten is szorosan összefonódott. A PYD Népvédelmi Egységek (YEPG) nevű hadseregét pedig az a Mazloum Kobani Abdi vezeti (eredetileg Ferhad Abdi Şahin; tipikus PKK-s fedőnevének jelentése „elnyomott Kobani”), aki több forrás szerint Ödzsalan fogadott fia.

A kurd mozgalom vezetője ma már a nemzetállam eszméjének kritikusa, és inkább transznacionális, alulról szervezett (grass roots) demokráciát hirdet. „A nacionalizmus, amelyet el kellett volna utasítanunk, megfertőzött bennünket” – sajnálkozik. Írásai tanúsága szerint a maoista gerillataktikával is leszámolt: „A PKK-nak csak akkor kellene fegyverhez nyúlnia, ha megtámadják” – jelentette ki 2006-ban, egyúttal a „törökök és kurdok demokratikus szövetségét” szorgalmazva.

Mindehhez az inspirációt a szintén marxistaként indult ökoanarchista filozófus, Murray Bookchin műveiből merítette. Az amerikai gondolkodó társadalmi ökológiának nevezte eszmerendszerét, politikai megvalósulását pedig libertariánus municipalizmusnak, illetve kommunalizmusnak. Középpontjában egy antikapitalista, ökológiai, demokratikus, egalitáriánus társadalom áll, melyben teljesen megszűnik a dominancia minden formája, és amelyben az emberiség harmóniában él a természettel.

A Rodzsava-projekt

2012 júliusában a szír kormány visszavonta csapatait a török határ nagy részéről, ezzel lehetőséget nyitva a PYD számára, hogy magához ragadja az együttesen Rodzsavának (kurd nyelven „nyugatot” jelent, a terület ugyanis a török, iraki és iráni térségeket is magában foglaló nagy Kurdisztánnak ez a része lenne) nevezett Efrin, Kobani és Jazira kantonok katonai és adminisztratív irányítását.

A PKK egyik magát megnevezni nem akaró tagja az International Crisis Groupnak hangsúlyozta Rodzsava jelentőségét, és a szíriai háborút történelmi esélynek nevezte Ödzsalan demokratikus önrendelkezési utópiájának megvalósítására. Murray Bookchin lánya szerint 2004-ben a nyolcvanhárom éves filozófus levelet kapott Ödzsalan megbízásából. A PKK vezetője tudatni akarta vele, hogy könyvei nagy hatással voltak rá a börtönben, és úgy gondolja, „jó tanítvány” lett belőle, olyannyira, hogy „politikai stratégiáját átalakította a demokratikus-ökológiai társadalom eszméje alapján, és kidolgozott egy modellt Kurdisztán és a Közel-Kelet polgári társadalmának felépítésére”. Még kurd városok polgármestereivel is elolvastatta Bookchin műveit.

Bookchin a környezeti problémákat alapvetően társadalmi bajoknak látja. Mivel a kapitalizmus az ő értelmezésében „társadalom, nem pedig gazdaság”, a társadalmi változásnak érintenie kell a kapitalizmus embert és környezetet kizsákmányoló jellegét. Ehhez decentralizációra és a hierarchikus kapcsolatok lebontására van szükség, teret nyitva annak, hogy helyükbe grassroots demokratikus szerveződési formák léphessenek.

Az európai diaszpóra Ödzsalanhoz hű tagjai az elmúlt tíz évben teljes erővel azon dolgoztak, hogy a Bookchin-féle libertariánus municipalizmus érdekében kigyomlálják a PKK-n belül a nemzetállami mentalitást, és „demokratikus, ökológiai elveket, valamint a nemek közti egyenlőséget valló új kádereket neveljenek ki” – részletezte Mehmet Aksoy filmrendező aktivista a brit Channel 4-nak.

Az elképzelés egy olyan környezettudatos és feminista szempontokat is hangsúlyozó nem állami-politikai jellegű adminisztráció felépítése, amely minden társadalmi csoport számára biztosítja a szabadságot és a közös ügyekben való részvételt, a termelés pedig demokratikus irányítás alatt van.          

Bookchin kommunalizmus-elméletét követve tehát a döntéshozatal legalsó fórumai a helyi közösségek, az itt kialakult álláspontok pedig hangot kapnak a magasabb szinteken. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a kommunák (30–400 családból álló települések, vagy a városokban szomszédságok) képviselőket küldenek a körzeti vagy falusi tanácsba, amely viszont városi, az pedig régiónkénti gyűlésekbe delegál megbízottakat. A legfelsőbb döntéshozó testület a Demokratikus Társadalmi Kongresszus. A nők jelenléte minden politikai intézményben biztosított (legalább 40 százaléknak kell lenni az arányuknak, illetve minden vezető pozíciót – például a polgármesterit – egy nő és egy férfi tölt be). A gazdaság alapjai a szövetkezetek, melyekbe – illetve közösségeikbe – az ott dolgozók visszaforgatják a termelt értéket.

Bookchin libertariánus municipalizmusának és az embert saját lényegétől megfosztó, „fizikailag, lelkileg, és ideológiailag áldozattá” tevő nemzetállam eszméjét elutasító gondolatainak hatására hozta létre Ödzsalan a maga demokratikus konföderalizmus modelljét, és hagyott fel az önálló kurd állam követelésével.

Bookchin két évvel azután halt meg, hogy Ödzsalan felvette vele a kapcsolatot. Utolsó levelében azt írta, a kurd nép „rendkívül szerencsés, hogy egy olyan tehetséges vezető jár előtte, mint Ödzsalan”. A PKK hosszú nekrológban méltatta Bookchint, és kijelentette, hogy „a miénk lesz az első társadalom, amely tényleges demokratikus konföderalizmust valósít meg”.

A kísérlet árnyoldala

Ez nemcsak a török agresszió miatt nem sikerült. Kérdés például, hogy része lehetett volna-e a valamikor az iraki kurdok által igazgatott terület, hiszen ők a saría elvei szerint rendezkedtek be, melyek ellentétesek Rodzsava „társadalmi szerződésnek” nevezett alkotmányával. De a szíriai kantonokban sem sikerült maradéktalanul a próbálkozás: érkeznek hírek gyerekkatonákról, elűzött arab lakosokról, az asszíriai keresztényekkel szembeni diszkriminációról és atrocitásokról.

Az amerikai sajtó, amely Trump csapatkivonása kapcsán a kurd szövetségesek elárulásáról beszél, 2017-ben még hibaként rótta fel a szíriai kurdok felfegyverzését, mondván az YPG csak kihasználja a polgárháborús helyzetet a PKK török kormány elleni lázadásának segítésére. A The New York Times ennek kapcsán autoritáriusnak titulálta a rodzsavai vezetést, amely elnyomja a – lap által még mindig marxista-leninistának nevezett – PKK irányvonalától eltérő kurd véleményeket. Tény, hogy a szíriai kurd közösség korántsem egységes, és a rivális klánok, valamint a török, szír és iraki kurdok közötti versengés hátrányára volt a rodzsavai társadalmi kísérletnek.

Olvasson tovább: