Kereső toggle

Trump milliárdos kihívója

Michael Bloomberg „megvenné” a Fehér Házat

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ahogy 2016-ban Donald Trump sikeres üzletemberként szállt be az elnökválasztási versenybe, most a demokrata mezőny is „kitermelte” a maga milliárdos jelöltjét. Igaz, Michael Bloomberg nem a politikán kívülről érkezik: háromszor volt New York polgármestere. Elnöki ambícióit vagyonára támaszkodva tervezi célba juttatni.

Michael Bloomberg tényleg indul. New York volt polgármestere hosszú évek óta bizonytalanságban tartotta a közvéleményt, hogy versenybe száll-e valamikor a Fehér Házért; a kételyeket most novemberben eloszlatta. Elnöki ambícióira milliókat kész beáldozni vagyonából.

Éppen ezért az esélylatolgatás kapcsán nem is az szokott felmerülni, hogy vajon Bloomberg-e a legmegfelelőbb demokrata jelölt, hanem, hogy megvásárolhatónak bizonyul-e az elnöki pozíció.

A 77 éves milliárdos rendhagyó taktikát választott: nem fogad el adományokat, vállalva, hogy ezzel diszkvalifikálja magát az előválasztási vitákból (ehhez legalább 200 ezer adományozót kell felmutatni), helyette rekordösszegeket készül tévés reklámokba ölni.

A módszer a New York polgármesteri székéért folyó választásokon már háromszor működőképesnek bizonyult. Amellett, hogy nincs garancia arra, hogy ez most is beválik, egyértelmű, hogy Bloomberg megengedheti magának.

A siker nyomában

A Forbes 55,5 milliárd dollárra becsült vagyonával a világ kilencedik leggazdagabb embereként tartja számon Michael Bloomberget. Igazi „self-made man”-re vall, ahogyan idáig eljutott.

Bloomberg Medfordban, Boston főleg ír és olasz munkások lakta álmos külvárosában nőtt fel. Sem a sportban, sem a tanulásban nem volt kiemelkedő, de volt benne elszántság és kellő versenyszellem ahhoz, hogy megpróbáljon a szürke hétköznapok unalmából kitörni. Felnőttkori önmagát vetítette előre például az a vonása, hogy – az anyja, Charlotte szavaival – mindig „ő akart lenni a főnök. Ő akart irányítani”.

A középiskolában már ellenállhatatlanul vonzotta New York: a metropoliszt látta a nagy lehetőségek helyének. Márpedig sikeres akart lenni, mert ahogy akkori barátnőjének, Dorothy Sherman Bermannak magyarázta, „ha sok pénzed van, rengeteget tehetsz, hogy jobb legyen a világ”.

Hasonlóan nyilatkoznak róla volt évfolyamtársai is. John Galotto szerint Bloomberg kimondottan megszállottja volt a sikernek, és gyakran beszélt arról, hogy ő lesz az első zsidó származású amerikai elnök. Bloomberg mindemellett beismeri, hogy nem volt elég jó tanuló, hogy ösztöndíjat kapjon – az egyetemi klub parkolójában vállalt munkát, hogy megkeresse tanulmányaira a pénzt.

A Johns Hopkins után elvégezte a Harvard Business Schoolt, később nagylelkű adományokkal viszonozva, hogy annak idején felvették.

Egy kis brókercégnél, a Salomon Brothers-nél kezdett, ahol hét év múlva, 1973-ban bevették partnernek. Ezzel milliomossá vált – legalábbis papíron. Amikor azonban túlságosan kézbe akarta venni a dolgokat – felismerte a számítógép használatában rejlő lehetőségeket, és mérnöki tapasztalatait kamatoztatva fel akarta futtatni ezen a területen a céget –, felajánlották, hogy végkielégítéssel távozhat.

A 10 millió dolláros lelépési pénzzel a zsebében olyan szolgáltatást keresett, amelyből hiány volt a piacon. Így jött saját – 1986-tól Bloomberg L.P. néven futó – cége, amely biztonsági adatok gyűjtésével, és ezek elemzését segítő szoftver fejlesztésével foglalkozott (pénzügyi információkat tartalmazó terminálokat adott el a Wall Streetnek). Az újítás körülbelül olyan mértékben forradalmasította az üzleti világot, mint a Microsoft a számítástechnikát vagy a Google az internetes keresést.

Az üzlet beindult, sőt terjeszkedni kezdett, majd médiabirodalommal bővült: újságkiadással, rádió- és tévéállomásokkal, havonta megjelenő magazinnal. Mindennek köszönhetően 1995-ben Bloomberg vagyona már milliárdokra rúgott.

„A szabadság ellensége”

2001-ben Bloomberg bejelentette, hogy megpályázza New York polgármesteri székét. Néhány hónappal a választás előtt a Demokrata Pártból a republikánusokhoz igazolt át, és rendkívül népszerű elődjének, Rudy Giulianinak a támogatásával, meg persze a kampányba pumpált 74 millió dollár segítségével győzött nem sokkal azután, hogy a várost 9/11 kapcsán történetének legnagyobb megrázkódtatása érte.

Összesen három polgármesteri ciklusa alatt még kétszer változtatta meg párthovatartozását: először független, majd ismét republikánus lett. Az utolsó, 2013-ban lejárt mandátumához meg kellett győznie a városi tanácsot, hogy írják át a törvényt, amely csak egy újraválasztást engedélyez.

2018 novemberében Bloomberg újra csatlakozott a Demokrata Párthoz, a következő nyilatkozat kíséretében: „Az Egyesült Államok történetének kulcsfontosságú pillanataiban a két párt egyike mindig védelmet jelentett azokkal szemben, akik az Alkotmányt fenyegetik. Két éve, a Demokrata Konvención már figyelmeztettem ezekre a veszélyekre. Ma újra regisztráltam mint demokrata – valójában életem nagy részében az voltam –, mert a demokraták tudják biztosítani azokat az ellensúlyokat és fékeket, amelyekre a nemzetnek égető szüksége van”.

Ennek ellenére nem biztos, hogy Bloomberg lenne az, akire a Donald Trumpot elutasító republikánusok (vagy akár a mérsékelt demokraták) várnak. Konzervatív körökben polgármesteri ténykedését leggyakrabban autoriternek és a szabadságjogokkal szembemenőnek ítélik. A libertariánus Reason magazin 45. születésnapi (2013-as) számában A szabadság 45 ellenségének listáján az első helyen szerepeltette, Leonyid Brezsnyev, Pol Pot, Fidel Castro és más fajsúlyos riválisok előtt.

Az egyik legnagyobb szálka a szemükben, hogy New York élén támogatta a „stop and frisk” programot, melynek lényege, hogy a rendőrök indok nélkül bárkit megállíthatnak és átkutathatnak. 2013-ban egy szövetségi bíróság alkotmányellenesnek mondta ki a gyakorlatot. A latin és fekete szavazók felé tett gesztusként Bloomberg elnézést kért a „stop and frisk” miatt (főként ezekhez a kisebbségekhez tartozó járókelőket állítottak meg).

Negatívumként róják fel azt is, hogy Bloomberg nem látja problémásnak magánszemélyek titkos megfigyelését. Az AP – a riportjukért később Pulitzer-díjjal jutalmazott – újságírói hozták nyilvánosságra, hogy polgármestersége idején a város rendőrsége a terrorveszélyre hivatkozva kiterjedt megfigyelést rendelt el muzulmán állampolgárok, csoportok, egyetemi hallgatók, vállalkozások ellen, sokszor terrortevékenységre utaló bizonyítékok hiányában. Bloomberg azzal védekezett, hogy életeket mentett meg a program, holott a begyűjtött információk alapján egyetlen nyomozás sem indult.

Fegyverfóbia és zöldprogram

Bloomberg a fegyverviselés és -tartás korlátozásának élharcosa. Ez a jog az egyéni támadásokkal és egy esetleges zsarnoki hatalommal szembeni önvédelmet biztosítja, és az Alkotmány 2. kiegészítésén alapul. Milliókat költ a fegyvervásárlás előtti általános (minden egyes adásvételt érintő) háttérellenőrzés bevezettetésére. Polgármestersége alatt a város 6 ezer dollárra büntetett egy manhattani üzletet, amiért kicsi pisztolyokra hasonlító öngyújtókat árult. Társalapítója a fegyvertartási jogokat védelmező Nemzeti Lőfegyver Szövetség (NRA) ellenlábasaként létrehozott Everytown for Gun Safety szervezetnek.

Bloomberg nem lett túl népszerű azzal sem, hogy szabályozni akarta a fogyasztói szokásokat. A legnagyobb felháborodást az a kísérlete váltotta ki, hogy betiltsa a félliteresnél nagyobb kiszerelésű cukros üdítőitalok forgalmazását New Yorkban. A terv (2014-ben bírósági határozatra) megbukott, Bloomberg azonban azóta is kitart amellett, hogy „emberi lényekként felelősségünk van, hogy megmentsük egymást, megmentsük a magunk, a családunk, barátaink, és az Istennek ezen a bolygóján élő minden ember életét”. Ennek jegyében megpróbálta többek között megóvni a lakosságot a magas só- és kalóriatartalmú feldolgozott élelmiszerektől is.

Az ember okozta éghajlatváltozás szintén szívügye Bloombergnek: évek óta az ENSZ különleges klímaügyi követe, és a demokrata képviselők által javasolt Green New Deal helyett saját, „megfizethető” változatot ígért. Ennek keretein belül 2030-ig minden szénerőművet bezáratna, és az Egyesült Államokat teljesen a megújuló energiaforrások használatára állítaná át.

A gazdaságpolitikában konzervatív

Annak ellenére, hogy ezeken a területeken erőteljes kormánybeavatkozást tart szükségesnek, gazdaságpolitikájában a Demokrata Párton belül konzervatívnak számít.

A többi jelölt között népszerű, gazdagokra kivetendő közterheket például alkotmányellenesnek tartja, mert szerinte az alapító okirat „csak a jövedelem megadóztatását engedi meg”. Elutasítja a közpénzből finanszírozott állami betegbiztosítást is, mert az szerinte hosszú időre csődbe vinné az országot. Ugyanez a véleménye általánosságban is az elnökválasztási kampányban az élen álló Elizabeth Warren és Bernie Sanders gazdaságpolitikájáról: „Ha nem kapitalista rendszert akarunk látni, elég megnézni azt az országot, amely valaha talán a világon a leggazdagabb volt, most pedig éhen halnak ott az emberek. Úgy hívják, hogy Venezuela.”

A cionista demokrata

Míg a másik zsidó származású jelölt, Bernie Sanders (és a szintén favorit Elizabeth Warren) kész lenne az amerikai támogatás (3,8 milliárd dollár) megvonásával nyomást helyezni Izraelre, hogy engedményeket tegyen a palesztin félnek, a The Jerusalem Post szerint Bloomberg lenne a legjobb jelölt az izraeli kapcsolatok szempontjából. A Genesis-díj (minden évben olyan zsidó embernek ítélik oda, aki kiemelkedően teljesít a szakmájában) első kitüntetettjeként 2014-ben arról beszélt, hogy a szülei a zsidó hit mellett mélyen beléültették Izrael fontosságát is.

Ugyanebben az évben, a gázai rakétatámadások miatt indított Erős szikla hadművelet idején, amikor az amerikai Szövetségi Légügyi Hivatal nem engedélyezte hazai vállalatok gépeinek, hogy a Ben Gurion reptéren landoljanak, Bloomberg egy El Al járaton Tel Aviv-ba utazott. Így akarta szolidaritását kifejezni Izraellel, és bizonyítani a világ előtt, hogy az ország repterei továbbra is biztonságosak. Izrael gázai fellépését pedig jogos önvédelemként értékelte.

Olvasson tovább: