Kereső toggle

Sárga lap Erdogannak

Nő a törésvonal Törökország és a nyugat között

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A „legyőzhetetlen Erdogan” imidzs sérült ugyan kicsit a márciusi török önkormányzati választások után, de mélyreható változásokra nincs kilátás sem a bel-, sem a külpolitikában.

 

A German Marshall Fund amerikai agytröszt 2012-ben vezette be az ingaállam (swing state) fogalmát. Olyan feltörekvő demokráciákat ért alatta, amelyek egyelőre nem foglaltak egyértelműen állást sem a jelenlegi nemzetközi rend mellett, sem azzal szemben; gazdaságuk és stratégiai helyzetük miatt viszont döntéseikkel meghatározhatják, hogy az fennmarad és fejlődik, vagy széthullik. Törökországot (akkor még Brazíliával, Indiával és Indonéziával együtt) is ilyenként azonosította.

Az aktuális események mindenesetre alátámasztják Törökország geopolitikai jelentőségét. Nem véletlen, hogy a március 31-én tartott önkormányzati választásokat nemzetközi szinten feszült figyelem kísérte: megrendül-e Erdogan elnök legyőzhetetlenségének mítosza, illetve sor kerülhet-e akár a 2023-ban esedékes parlamenti választások előrehozására?

Nincs egyértelmű győztes

Ezek a várakozások túlzottnak bizonyultak. Az eredmény úgy alakult, hogy az összes nagyobb párt – tulajdonképpen jogosan – győztesnek tekinti magát.

Erdogan valamint az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) 2002-es hatalomra kerülése óta minden választást megnyert. Ehhez képest most Ankarában és Isztambulban is nagyon szoros versenyben győzött az ellenzék (a Köztársasági Néppárt, a CHP és a Jó Párt, YP) jelöltje, és számos más kulcsfontosságú települést is megszereztek. Ellenzéki média híján eleve jelentős hátrányból indulva olyan nagyvárosokat „hódítottak el”, amelyek eddig hagyományosan az AKP-re szavaztak. Az égei- és földközi-tengeri partvonal összes, valamint Közép-Anatólia néhány jelentős települése, a teljes nyugati régió és az északkeleti országrész az ellenzékhez „pártolt át”. A túlnyomórészt kurdok lakta délkelet szavazatai, mint korábban is, megoszlottak a kurdbarát Népi Demokratikus Párt (HDP) és az AKP között.

Az ország lakosságának majdnem felét teszi ki az ellenzék fennhatósága alá került területeken élők száma; a GDP 70 százalékát is ezek a városok adják.

A választásokat sokan Erdogan, illetve a kormány népszerűségi lakmuszpapírtesztjének tekintették. Mint kiderült, kevesebb, mint 45 százalék támogatja továbbra is az elnököt, magát a koalíciót pedig valamivel több, mint 51 százalék. (A két vezető párt nem azonos ideológiai alapokon áll. Az iszlamista AKP-val szemben a Nemzeti Mozgalom Pártja, az MHP nacionalizmusa szekuláris színezetű.) Ez nem túl fényes, de a gazdaság állapotának tükrében egyáltalán nem rossz eredmény.

Rogyadozó gazdaság,izmos nyugatellenesség

Tavaly nyáron – részben a kormány elhibázott gazdaságpolitikája, részben pedig az Andrew Brunson pásztor jogtalan fogva tartása miatt kivetett amerikai szankciók miatt – a líra szinte teljesen összeomlott. A helyzetet szeptemberben a jegybank drasztikus kamatemeléssel „oldotta meg”. A háztartások azóta is nyögik a következményeket: novemberben – tíz éves csúccsal – 14 százalékos munkanélküliséget mértek, az infláció pedig még mindig 20 százalék körül mozog. Ebbe a háttérbe helyezve a vezető pártok szereplését, az látható, hogy a választók „sárga lapot” adtak a rezsimnek, de annak nem kell komolyabb fenyegetéstől tartania.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: