Kereső toggle

Pénz beszél

Megtörhető a dollár egyeduralma?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egyre több hír szól arról, hogy megszűnőben van az amerikai pénznem abszolút hatalma, amiben a legújabb védővámakciók miatt szinte az egész világ kezd érdekeltté válni. De vajon háttérbe lehet-e szorítani vagy ki lehet iktatni? Egyelőre nem úgy tűnik.

Oroszország, Kína és újabban India is azon dolgozik, hogy az amerikaiak által kontrollált pénzügyi tranzakciókezelő rendszer (SWIFT) helyett kialakítsanak egy olyan alternatívát, amely nagy mértékben csökkentené a kitettségüket az amerikaiak felé.

A gazdasági szankciók, védővámok és más hasonló intézkedések ugyanis egyre gyakoribbak azokkal az országokkal szemben, akiket Amerika meg akar büntetni, amiben a nyugati országok közül mindenki kénytelen részt venni, ha nem akar maga is szankciókkal szembenézni. Ez volt a tanulsága az Iránnal szembeni intézkedések bevezetésének, amelyek miatt az Európai Unió tagállamai is óriási üzleti megállapodásokat voltak kénytelenek elengedni. Az a fenyegetés ugyanis, hogy Amerika azonnal megbünteti, ha valaki megpróbál a SWIFT-rendszeren keresztül pénzt utalni Iránnak, vagy bármilyen más formában bevételhez segíteni a síita rezsimet, igen nagy problémát jelentett volna azokban az országokban, ahol minden pénzügyi tranzakció ezen a rendszeren keresztül zajlik.

A védővámokkal kapcsolatosan is egyre inkább látszik, hogy gazdasági értelemben Amerika majdhogynem azt csinál, amit akar. A Kínával szembeni védővámok célja egyértelműen látszott, Trump elsősorban azt igyekezett elérni azokkal, hogy az olcsó kínai árucikkek oly mértékben dráguljanak meg az extra „felár” miatt, hogy az amerikaiak inkább a helyben gyártott termékeket preferálják, és így serkenteni lehessen az Amerikában gyártott termékek iránti keresletet. Ennek egyenes következménye lehet az, hogy a szinte teljesen Kínába áttelepült amerikai gyártás újra visszakerüljön az anyaországba, és azzal új munkahelyek jöjjenek létre.

Trump a hét elején bejelentette, hogy a gyengélkedő brazil és argentin gazdaságokkal szemben is védővámokat fognak életbe léptetni, illetve Franciaország is százszázalékos vámokkal nézhet szembe azért, amiért meg merte adóztatni az országában jelentős bevételt generáló, de nála nem adózó techóriásokat, a

Facebookot, a Google-t és az Apple-t. Mivel ezt a lépést az amerikai kormány jogtalannak ítélte, válaszul az olyan francia termékekre, mint a pezsgő vagy a luxus kézitáskák, százszázalékos védővámot tervez kivetni. 

Ezért vetül egyre inkább az a gyanú az amerikai kormányra, hogy a gazdasági eszközöket szinte gondolkodás nélkül felhasználja azokkal szemben, akik sértik az egyéni érdekeit. Ez azonban súlyosan visszaüthet, amennyiben Kína, Oroszország, India és Brazília felgyorsítja a 2010-ben létrehozott BRIC-együttműködés pénzügyi rendszerré történő fejlesztését. Ezzel ugyanis ki lehetne kerülni az amerikai „kontrollt”. Kína nemrégiben arra is kísérletet tett, hogy Európával kialakítson egy olyan kereskedelmi csatornát, ahol a jüan és az adott országok saját fizetőeszköze volna az elszámolás alapja. A The Washington Post szerint ez volt az utolsó csepp a pohárban, amely életre hívta a kínai–amerikai kereskedelmi háborút. Így aztán nem meglepő, hogy a kínai médiában egymást érik az elemzések, hogy miért lenne jó az egész világnak alternatívát keresni, bár jelen pillanatban még minden kétségen felül álló tény, hogy a dollár a legfőbb tartalékvaluta a világon.

Arra azonban már egyre több lépést lehet látni, hogy az országok függetlenítsék magukat tőle. Az orosz olajtársaság, a Rosznyeft idén októberben teljes egészében átállította a dollárról az euróra az összes exportszerződését, kimondottan azért, hogy ne legyen annyira kitéve a potenciális amerikai szankcióknak.

Ez azonban keveset ártott a dollár hegemóniájának. Az egész világon végrehajtott, pénzmozgással járó tranzakciók 88 százaléka dollárban zajlott az utóbbi évtizedben, és ez az egyeduralom semmiféle csökkenést nem mutat, sőt, az évtized elejéhez képest folyamatosan nő. A rendszer kialakítása pedig egyértelműen olyan, hogy az túlságosan megdrágítja, és bonyolulttá teszi az alternatívákat. Az euró pedig nem vonzó a 2010 óta fennálló eurózónaválság miatt, illetve az Európa Központi Bank által alkalmazott negatív alapkamat miatt sem. Az oroszok is súlyos árat fizettek a „függetlenségért”, a dollár erős időszakaiban ugyanis legalább 7 milliárd dollárnyi potenciális bevételtől estek el. Így aztán azok a gazdaságok, ahol erre nincs „fedezet”, kétszer is meggondolják, hogy a függetlenségükért cserébe megkockáztassanak-e egy ekkora bevételkiesést.

Akárhogy is próbálnak megoldást találni a helyzetre, a jüan és a rubel semmilyen formában nem tudja helyettesíteni a dollárt, még úgy sem, hogy Kína a világon több mint 120 országgal áll kereskedelmi kapcsolatban. Az euró az egyetlen deviza, amely potenciálisan képes lehet átvenni a dollár szerepét, ehhez azonban meg kellene lennie a szándéknak az egyes országok vezetőiben. A Bank of England elnöke, Mark Carney azonban ezzel szemben azon az állásponton van, hogy egy globális digitális fizetőeszköz lehet az egyetlen használható megoldás a dollárral szemben – ennek a kialakításához azonban időre és valódi erőfeszítésekre van szükség, amely jelen pillanatban még nem látható.

Olvasson tovább: