Kereső toggle

Netanjahu telitalálata

Rakétatűz alatt formálódik a koalíció

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„A terrorszervezetek vezetőinek, a parancsnokoknak és a terroristáiknak tudniuk kell azt, hogy mind ott vannak a radarokon, és bármikor, bárhol lesújthatunk rájuk” – mondta Benjamin Netanjahu azt követően, hogy az izraeli hadsereg Gázában likvidálta az Iszlám Dzsihád Al-Kudsz elitalakulatának katonai parancsnokát, Baha Abu al-Atát.

Az izraeli kormányfő azt is hangsúlyozta, hogy a terroristák hiába rejtőznek el civilek mögé, tetteik nem maradnak büntetlenül. Miközben a Hamasz időről időre felfüggesztette az Izrael elleni rakétatámadásokat, az Iszlám Dzsihád ezeket nem tekintette magára nézve kötelezőnek. Al-Ata az elmúlt években az első számú felelőse volt annak, hogy a dél-izraeli lakosság a palesztinok részéről fogcsikorgatva elfogadott fegyverszünetek idején sem élhetett nyugalomban, mert rendszeresen rakétatámadások érték őket. Ilyenkor a Hamasz mosta kezeit, az Iszlám Dzsihád pedig hol elismerte, hol pedig „véletlennek” minősítette a támadásokat.

Netanjahu ezt közvetlenül megtapasztalhatta, amikor a szeptember végi választások előtti héten Askelonban egy kampánygyűlésen a biztonsági szolgálat emberei kísérték le sebtében a pódiumról, mert megszólaltak a légvédelmi rakéták. Az incidens kellemetlenül érintette Netanjahut: az ellenzék a televízióban közvetített és az interneten villámgyorsan elterjedő felvételeket arra használta fel, hogy kijelentse: Izraelben olyan súlyos a biztonsági helyzet, hogy még a miniszterelnök sem tudhatja, mikor kell óvóhelyre menekülnie.

Netanjahu azt is elmondta, hogy már egy éve nyomon követték al-Ata minden lépését, és a likvidálása előtt mintegy 10 nappal döntöttek az akcióról. A megfelelő pillanat november 11-én hajnali 4 órakor érkezett el, és a célzott csapást a terrorvezér nem élte túl. A gázai palesztinok bosszút esküdtek, és lapzártánkig két nap alatt több mint 220 rakétát lőttek ki Izraelre. Ezek közül volt, amelyik a tengerparti tízsávos autópályán csapódott be a közlekedő autók közé, egy másik pedig Askelonban talált telibe egy házat, így csak a csodának köszönhető, hogy az első 48 órában nem voltak halálos izraeli áldozatai a legújabb terrorhullámnak.

Koalícióépítő légicsapás?

A terrorparancsnok likvidálása és a nyomában következő rakétatámadás-hullám – úgy tűnik – új helyzetet teremtett az izraeli belpolitikai patthelyzetben. A szeptember végi – egy éven belül másodszori – választások után először Netanjahu kapott kormányalakítási lehetőséget, de a mögötte álló 55 fős parlamenti támogatást nem tudta tovább növelni, így kénytelen volt visszaadni a megbízást.

Másodjára az ellenzék vezetője, Benny Gantz kapott lehetőséget, de a rendelkezésére álló 28 napból a lapzártánkig eltelt 21 nap alatt nem tudott eredményt elérni. Ez nem is csoda, hiszen Gantz mögött még kevesebb, összesen 44 képviselő sorakozott fel. Néhány nappal al-Ata likvidálása előtt az izraeli sajtóban elterjedt a hír, hogy Gantz megegyezett a jobboldali, de élesen Netanjahu-ellenes Avigdor Liebermannal, hogy az arab pártok külső támogatásával kisebbségi kormányt alakítanak. Ezt Netanjahu úgy értékelte, hogy a volt vezérkari főnök, Gantz ezzel azokat az izraeli katonákat készül arcul ütni, akiket ő vezérelt a legutóbbi gázai háború idején a harcba. Az ellenzéki vezető nem erősítette meg, de nem is cáfolta a tervezett koalíciót. Nehéz is lett volna, mert ő maga tárgyalt az Egyesült Arab Lista vezetőivel, miután megkapta a kormányalakítási megbízást.

Nem ismert, hogy ekkor már Netanjahu tudta-e, hogy likvidálni fogják az Iszlám Dzsihád parancsnokát, de az időzítés tökéletes volt: alig telt el néhány óra a terrorista megölése és a rakétahullám kezdete után, amikor az arab pártok parlamenti képviselői elítélték az izraeli akciót, amelyet viszont Benny Gantz fenntartás nélkül támogatott. Ezzel egyértelművé vált – nem mintha ez korábban ne lett volna így –, hogy képtelenség az arab pártok külső támogatására bízni az izraeli kormány jövőjét. Ez a forgatókönyv így azonnal lekerült az asztalról. Gantz abban sem bízhat, hogy a jobboldalról valakit át tud csábítani, mert az egyetlen ilyen jelöltet, Naftali Bennettet Netanjahu épp a megfelelő pillanatban védelmi miniszternek nevezte ki.

Bennett ugyan tudja – ezt Netanjahu sem tagadta –, hogy megbízása csak átmeneti jellegű, politikai döntés, mégis mivel politikai pályafutásának régóta fő célja volt, hogy védelmi miniszter lehessen (épp ennek elmaradása miatt vált ki egy évvel ezelőtt a kormányból, ami az előrehozott választásokhoz vezetett), ezért örömmel elfogadta a feladatot.

Ezzel Gantznak nem maradt más választása, mint hogy elkezdjen beletörődni abba a gondolatba, miszerint a Benjamin Netanjahu vezette egységkormányban kell szolgálnia, vélhetően védelmi miniszterként. Megállapodás lapzártánkig nem született erről, de a katonai konfliktus csak aláhúzta azt, hogy Izraelnek stabil kormányra van szüksége, és ezt egyelőre a Netanjahu vezette egységes jobboldali blokkra lehet csak építeni. Más kérdés, mit szól ehhez Gantz háttérbe szoruló szövetségese, Jair Lapid, vagy éppen Avichai Mandelblit főügyész, aki rövid időn belül vád alá helyezheti az izraeli kormányfőt. Jövő hétre sok minden kiderül.

Olvasson tovább: