Az izraeli kormányfő azt is hangsúlyozta, hogy a terroristák hiába rejtőznek el civilek mögé, tetteik nem maradnak büntetlenül. Miközben a Hamasz időről időre felfüggesztette az Izrael elleni rakétatámadásokat, az Iszlám Dzsihád ezeket nem tekintette magára nézve kötelezőnek. Al-Ata az elmúlt években az első számú felelőse volt annak, hogy a dél-izraeli lakosság a palesztinok részéről fogcsikorgatva elfogadott fegyverszünetek idején sem élhetett nyugalomban, mert rendszeresen rakétatámadások érték őket. Ilyenkor a Hamasz mosta kezeit, az Iszlám Dzsihád pedig hol elismerte, hol pedig „véletlennek” minősítette a támadásokat.
Netanjahu ezt közvetlenül megtapasztalhatta, amikor a szeptember végi választások előtti héten Askelonban egy kampánygyűlésen a biztonsági szolgálat emberei kísérték le sebtében a pódiumról, mert megszólaltak a légvédelmi rakéták. Az incidens kellemetlenül érintette Netanjahut: az ellenzék a televízióban közvetített és az interneten villámgyorsan elterjedő felvételeket arra használta fel, hogy kijelentse: Izraelben olyan súlyos a biztonsági helyzet, hogy még a miniszterelnök sem tudhatja, mikor kell óvóhelyre menekülnie.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »