Kereső toggle

Német-francia-tengellyel épül a jövő Európája

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az EU Franciaország és Németország együttműködésén alapul. Az eredeti cél a háborúk elkerülése volt, Azóta viszont egymás legszorosabb európai szövetségesévé is váltak. Ma pedig már ott tartunk, hogy a két ország új szövetségeket épít Európa jövőjének irányba helyezése és a liberális világrend megerősítése érdekében.

 

Németország legfontosabb európai szövetségese Franciaország – ezzel a bevezetővel indul a német–francia kapcsolatok ismertetése a Német Külügyminisztérium honlapján. A két ország együttműködése kapcsán a szöveg arra is felhívja az olvasó figyelmét, hogy egyetlen másik országgal sem olyan gyakori és intenzív az egyeztetés, mint Franciaországgal. 

A német–francia együttműködést sokan egészen a Német-római Császárság koráig vezetik vissza. E két nép kapcsolata kétségkívül igen komoly múltra tekint vissza, a történelmi tanulmányainkból jellemzően mégis inkább az egymással való versengésüket, háborúskodásaikat tudjuk feleleveníteni. Ez a szembenállás sok esetben az Európa vezető hatalma címért folyó küzdelemként is értelmezhető.

Több évszázados rivalizálás után azonban megszületett a felismerés: az európai egységhez e két nép szövetségén keresztül vezet az út. Az egymás irányába tett – először egyértelműen gyanakvó lépések – vezettek az Európai Szén- és Acélközösség 1951-es létrehozásához, amelynek célja a német–francia megbékélés és a további háborúk elkerülése volt. A Franciaország és Németország mellett további négy állam közreműködésével létrejött szervezetre úgy tekintünk, mint a mai Európai Unió alapjára. Másként megfogalmazva tehát azt is mondhatjuk, hogy a mai Európai Unió nem máson, mint a német–francia együttműködésen alapul.

Európa legkülönösebb házasságának kezdete

A kapcsolatok rendezésében a következő mérföldkövet az úgynevezett Élysée-szerződés jelentette. Az 1963-ban megkötött keretszerződéssel Charles de Gaulle és Konrad Adenauer formálisan is több évszázados rivalizálást zártak le a tartós európai béke érdekében. Ez az egyezség ugyanakkor még ennél az igen fontos, praktikus és egyben szimbolikus döntésnél is többet jelentett. A két ország ugyanis megállapodott abban, hogy kötelező érvénnyel különböző szintű találkozókat szerveznek. Így előírták a két állam vezetőinek rendszeres találkozóját – amely mind a mai napig működő gyakorlat, a német kancellár és a francia államfő ugyanis minden EU-csúcs előtt egyezteti álláspontját. Az együttműködésben foglalt további területek a külügy, a honvédelem, az oktatás és a két nemzet ifjúsága közötti csereprogramok. A keretszerződést 1988-ban kiegészítették védelmi és biztonsági, valamint gazdasági és pénzügyi együttműködéssel is.

A brexit felgyorsítja az eseményeket: új szerződés Aachenben

A két ország együttműködése ezt követően a szokott mederben folyt tovább. 2013-ban, az Élysée-szerződés 50. évfordulóján közös parlamenti és kormányülést tartottak – ez azonban inkább jelképes, mintsem konkrét hatalmi politikai történés volt. A 2016-os Brexit népszavazás azonban felgyorsította az eseményeket és megerősítette az együttműködést is. A hosszú évtizedek óta tartó európai erőegyensúly-politika ugyanis a brit kilépéssel egészen biztosan felborul, s ez lehetőséget teremt Németország és Franciaország számára, hogy kezükbe vegyék Európa jövőjének alakítását. Idén januárban, napra pontosan 56 évvel a mérföldkőnek számító megállapodás után, a két ország egy új szerződést kötött. Az új német–francia együttműködési és integrációs szerződést Angela Merkel német kancellár és Emmanuel Macron francia államfő írta alá a németországi Aachenben. Az Aachen-szerződés célja, hogy szorosabbra fűzze a német–francia kapcsolatokat a gazdaságpolitika, a kül- és biztonságpolitika, az oktatás, a kultúra, a kutatás és a technológia, a klíma- és környezetvédelem, valamint a határvidékek és a civil társadalmak közötti együttműködések terén. A helyszínválasztás egészen biztosan nem a véletlen műve: Aachen I. Károly Frank Birodalmának volt a központja, annak a középkori birodalomnak, amely nagyjából az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó hat tagország területét fedte le. S amibe a brit birodalom pont nem tartozott bele – hasonlóan a Brexit utáni EU-hoz.

Új szövetség a fennálló világrend védelmére

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: