Kereső toggle

Hódoltságból barátság

Stockholm-szindróma vagy taktikázás a törökkel való szövetség?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Törökország elnöke november 7-én ismét hazánkba látogatott. Orbán Viktor keleti nyitása sok tekintetben talányos, de semmiképpen sem előzményeket nélkülöző. A török elnyomás ellenére hazánk szövetségi rendszere, a nyugati érdekeknek való ellenállás rendszerint úgy hozta, hogy megbízható regionális szövetségeseink mellett keletebbre is barátok után nézünk.

Miközben a népi kultúrában a török gyakran magát a gonoszt testesíti meg, a magyarok sosem tudták teljesen levetkőzni azt a mondhatni „szittya” mentalitást, ami elsősorban a német érdekekkel szemben más szövetségi rendszerek felé fordították hazánkat a történelem több pontján. E paradigma ma megismétlődni látszik: a nyugati globalista nyomulással szemben igyekszik a kormány szorosabbra vonni állítólagos türk rokonainkkal a kapcsolatot. A történelem tapasztalata szerint e viszony azonban inkább kényszeres, semmint magától értetődő.

A kuruc emigráció

A törökök felé való kacsingatás már Szulejmán idejében elkezdődött, amikor Szapolyai János erdélyi vajda elfogadta a magyar királyi címet. Mivel a Habsburgok sem mondtak le a magyar trón iránti igényükről, Szapolyai akarata ellenére a törökökkel való összefogás felé fordította az őt követő magyarságot, és ezzel megalapozta a hamarosan bekövetkező megszállásunkat. A török Porta jól látta az ország megosztottságát, és készséggel felkarolta János királyt, aki végül Szulejmán vazallusa lett. Uralmi területein már 1529-től török csapatok jelentek meg, akik ellenőrzés alatt tartották a magyar királyt. A legyengült országba aztán a török gyakorlatilag gond nélkül besasszézott, és 1541-re Buda török vilajet lett, és az ország hamarosan három részre szakadt. Buda fölött 145 évig lobogott a lófarkas oszmán lobogó.

Erdély aranykorát alapjában határozta meg a törökkel való együttműködés. 1602-től Bethlen Gábor többször is az oszmán hatalomnál keresett menedéket. Ő vitte el a szultán által küldött fejedelmi jelvényeket Bocskai Istvánnak. Báthori Gábort is ő segítette hatalomba, de aztán menekülni kényszerült tőle, és a magyar történelemben elsőként török emigrációba vonult. Innen már a Porta által biztosított hatalmas sereggel tért vissza Báthori ellen, és lett maga erdélyi fejedelem. Pázmány Péter a protestáns fejedelmet török barátsággal vádolta, és a Török Bethlen, illetve a Mohamedán Gábor gúnynevet ragasztotta rá. A reformációban részt vevők azt tapasztalhatták, hogy az iszlám hatalom nagyobb vallási toleranciát tanúsít (ha más nem, taktikai okokból), mint a katolikus osztrákok.

1682-től Thököly Imre került az újonnan létrejött felső-magyarországi fejedelemség élére – vezetése alatt e terület gyakorlatilag török vazallus államként funkcionált, és ezzel átmenetileg négy részre szakadt a királyság. A Thököly-féle entitás képtelen volt komoly diplomáciai kapcsolatokat kialakítani nyugati nagyhatalmakkal, így csupán a törökökre hagyatkozhattak, ám ez a szövetség is hamar dugába dőlt, mígnem pont a budai pasa vetette fogságba.

Később Thököly újra szabadlábra került, és a törökök pénzzel és haderővel támogatták meg. Bár rövid ideig megszerezte az erdélyi fejedelem címet, hamar elvesztette gyenge hatalmát. Thököly végérvényesen török bábbá vált, aki az 1697-ben megindult újabb török invázió során az oszmán vezetés kénye-kedvét volt kénytelen kiszolgálni. A Habsburg–török háborúkat lezáró karlócai béke következtében Thököly és felesége, Zrínyi Ilona török emigrációba kényszerült, ahová 1400 kuruc kísérte el őket. Sosem tértek haza.

Törökhonban bujdosók

Vagy másfél évszázaddal később, amikor az oszmán törököket Bécs második ostroma után végül a Habsburg szövetség kiverte Magyarországról (Budát 1686-ban foglalták vissza), a bécsi vezetés hamar kitöltötte bosszúját a „rebellis” magyarokon. Lipót rémuralma végül a Rákóczi-szabadságharcot váltotta ki. II. Rákóczi Ferenc, Thököly nevelt fia sok mindenben nem értett egyet anyja második férjével, azonban végül maga is török együttműködésbe sodródott. Az új kuruc mozgalom által vívott szabadságharc a Habsburgoktól való függést nem számolta föl, és a női trónöröklés elfogadása révén Bécs továbbra is dominált a Magyar Királyság fölött.

Rákóczi menekülni kényszerült; egy ideig Lengyelországban és Franciaországban bujkált, mígnem III. Ahmed szultán menedéket nem adott neki. A fejedelem és kísérete így került Isztambulba, viszont a birodalmi központban nem maradhattak sokáig az osztrákok kiadatási nyomásgyakorlása okán, s 1720-tól már Rodostó volt a magyar emigráció központja, ami egyúttal politikai elszigetelődésüket is eredményezte. Innen rendszeresen adott tanácsokat az oszmán vezetésnek európai ügyekben, ami többek között egy török–orosz háború kitörésének elkerülését eredményezte. Bécs haláláig figyeltette tevékenységét, elsősorban felesége gyóntató papjain keresztül. A bujdosó magyaroknak a Rákóczival együtt emigráló Mikes Kelemen állít emléket Törökországi levelek című munkájában.

Honvédekből pasák

A Habsburgok elleni küzdelem csúcspontját az 1848–49-es szabadságharc hozta el, ami orosz beavatkozásra bukott el. Így a 19. században az osztrákok mellé az oroszok is felsorakoztak azon erők közé, akik miatt a magyarok más szövetségesek után néztek. Felmerült az Oszmán Birodalommal való szövetkezés lehetősége, de ezt nagypolitikai törekvések keresztezték. Már akkor is a lengyelek bizonyultak megbízható szövetségesnek.

A lengyel születésű Bem József

a magyar hadseregben szolgált a szabadságharc idején az erdélyi hadsereg parancsnokaként. Később, amikor a szabadságharc csillaga már leáldozóban volt, a Görgey felé bizalmatlan Kossuth Lajos az egész magyar sereg fővezérévé tette Bemet, aki még aznap elveszítette a temesvári csatát.

A felkelés elbukása után magyar politikai és katonai szereplők ezrei kerestek az Oszmán Birodalomban menedéket. Bár az orosz–osztrák koalíció követelte kiadatásukat, a törökök ellenálltak; különösen azok voltak bebiztosítva, akik beléptek a török seregbe, és áttértek az iszlámra.

A temesvári csatában vett részt Kmety György honvédtábornok is, aki a vereség után Bemmel együtt Törökországba emigrált. Iszmail pasa néven a török hadseregben szolgált, aminek érdekében felvette az iszlám hitet. (A török állam Kmety emlékére mellszobrot állított az isztambuli katonai múzeumban.) Bem József csatlakozott a kényszerből iszlám hitre térőkhöz, és Murad pasa néven vett részt több török csatában; vélhetően Aleppóban végzett vele a malária.

Hasonlóképp járt Guyon Richárd tábornok is, aki a temesvári csatában rövid időre átvette Bem tisztségét a fővezér sérülése miatt. Török emigrációban áttért az iszlámra, és Hursid pasa néven szolgált Damaszkuszban. Guyon és Kmety is részt vett a krími háborúban az Orosz Birodalom ellen, s így maguk is előmozdítói lettek annak, hogy a párizsi béke rögzítette a Török Birodalom függetlenségét és területi sérthetetlenségét.

A szabadságharcból menekülteknek nyújtott segítség okán a magyarok véleménye a törökökről fokozatosan pozitív irányba mozdult.

Kossuth, a török tankönyvíró

A szintén török emigrációba kényszerülő Kossuth Lajos nem volt hajlandó kitérni a kereszténységből, ám a törökök felé kialakuló szimpátiája későbbi munkásságából egyértelműen érezhető. A Habsburgok és oroszok iránti utálat szimpátiát ébresztett benne a törökök felé. Kísérőivel együtt Kütahyában éltek, és a törökök nagy tiszteletben részesítették őket. Innen indult angliai, majd amerikai útjaira, hogy szövetségeseket szerezzen a magyar szabadság ügyének. A török száműzetésben dolgozta ki a magyar szövetségrendszer és nemzetiségi kérdés rendezésére szánt Dunai Konföderáció tervét, ami szintén némiképp párhuzamba állítható a jelenlegi kormányzat regionális szövetségépítésével.

Egyre több tudományos munka jelent meg ekkoriban magyar nyelven, amely Törökországgal és az oszmán területekkel foglalkozott. A hazai Országos Levéltárban megtalálható például az egyetlen magyar nyelvű török tankönyv, amelyet történetesen maga Kossuth Lajos írt.

Szövetség az első világégés során

A balkáni háborúk során a magyar elit egy része török barát politikára fogadott, miközben az emigrációban elhunyt nagyjaink földi maradványainak hazaszállítása is megkezdődött. Az országok közötti közeledésből az első világháborúban szövetség lett; egy oldalon harcoltunk közös ellenséggel szemben. Az Oszmán Birodalom háború utáni feldarabolásával Törökország már nem volt szomszédos fenyegetés, és a két hatalom némiképp szolidarizált egymással a trianoni, illetve Sèvres-i békeszerződések nyomán elvesztett területek miatt.

Már a háború idején elkezdődött a „felsőoktatási mobilizáció”, amelynek keretében török fiatalok tanultak nálunk, illetve magyar kutatók mehettek ki Törökországba. Klebelsberg Kunó Magyar Tudományos Intézetet hozott létre Isztambulban. 1916-ban pedig a magyar országgyűlés törvényben ismerte el az iszlám vallást, ami akkor még egyedülállónak számított nem iszlám befolyás alatt álló országok részéről. 1931-ben pedig meg is alakult a Gül Baba türbéjénél a Budapesti Autonóm Iszlám Egyházközség.

Kipcsak kapcsolat a herderi jóslat ellen?

Egy nemzetnek jogos igénye a történelmi folytonosság és az erre alapuló nemzeti identitás. Miután Johann Herder filozófus a 18. század végén azt jósolta, hogy pár évszázad múlva a más népek közé ékelődött magyaroknak már talán a nyelvét sem lehet majd felfedezni, a magyar nyelvújítók és kutatók mindent megtettek e jövendölés cáfolatáért.

Paksa Rudolf történész is rámutatott már többször, hogy a nyelvileg elszigetelt magyarság rokonkeresésében a turanizmus kerekedett felül, mivel sajátos geopolitikai és történelmi helyzetéből fakadóan nehezen köteleződik el mind orosz, mind német irányba. Köztudottan Vámbéry Ármin is a magyar–türk kapcsolat hirdetője volt a 19. század második felében, és őt számos intellektuel követte a következő században is.

Ennek nagypolitikai vonzata volt a keleti nyitás. Bár egyértelmű, hogy az Orbán-kormányzat orientációjának most észlelhető talányos fejezete elsősorban gazdasági és geopolitikai okoknak tudható be, a vezetés igyekszik nyelvtörténeti és etnokulturális szálakat is találni türk viszonylatban. Ezért kezdte meg működését idén a Magyarságkutató Intézet is, amely az egyik fő zászlóvivője a magyar eredetvizsgálat türk ágának.

Orbán Viktor tavaly egyenesen azt állította a Kirgizisztánban megjelent türk nyelvű kormányfők előtt, hogy „közületek mi vagyunk az a nép, amely a legnyugatabbra költözött, és még a kereszténységre is áttért. (…) Az új világrendben alapvetően befolyásol bennünket a Kelet felemelkedő államainak fejlődése.” Idén pedig már arról beszélt a Türk Tanács előtt, hogy „sok magyarban van kipcsak vér.”

Új migránshullámot elkerülendő

Mindezek mellett van egy biztos és igen fontos tényező, ami szerepet játszik Orbán és Erdogan kényszerbarátságában: Erdogan nyílt fenyegetőzése az EU irányába. A török diktátor ugyanis nem átallotta nemrégiben leszögezni: ha az EU túl sokat jajong az észak-szír területeken végzett hadműveletei ellen, egyetlen alternatívája a 4 millió szír menekült Európa felé irányítása lesz. Magyarország tehát – évszázados „hagyományok” szerint – nagyhatalmi játszmák satujában őrlődik, és próbálja magát a legkevésbé hátrányos helyzetbe hozni.

(Közreműködött: Kulcsár Árpád  történész)

Olvasson tovább: