Kereső toggle

Antiszemita címkézés

Az EU diszkriminálja a zsidó telepesek áruit

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Korábban csak előírásként, most már kötelező érvényű bírósági határozatként kéri számon az Európai Unió a tagállamokon, hogy megbélyegzik-e az izraeli telepekről származó termékeket. Kettős mérce, diszkrimináció és burkolt antiszemitizmus áll a döntés hátterében.

Kedd reggel az Európai Unió Bírósága, a közösség legfelsőbb jogi testülete határozatot hozott arról, hogy ezentúl minden olyan terméket külön címkével kell ellátni, amelyek az „Izrael által megszállt területekről”, azaz Júdea-Szamáriából, Kelet-Jeruzsálemből vagy a Golán-fennsíkról, illetve az ottani „illegális” izraeli telepekről származnak. A döntés értelmében mostantól a „Made in Israel” (Izraelben készült) címke nem megfelelő, hanem kifejezetten jelölni kell, hogy azok izraeli telepekről származnak. Eddig csak az Európai Bizottság adott ki e tekintetben útmutatást, előírást a tagállamok számára, amit többen, köztük Magyarország is, egyszerűen csak figyelmen kívül hagyott. A mostani lépés azonban több mint útmutatás, egyenesen jogi határozat.

Ráadásul a bírósági döntés indoklása még felháborítóbb, mint maga a döntés, hiszen abban az uniós szerv úgy fogalmaz, hogy a fogyasztók felelős döntési helyzetét kívánják azzal elősegíteni, hogy ne csupán az „egészségügyi, gazdasági, környezetvédelmi vagy társadalmi vonatkozású információkat, hanem etikai megfontolásokat is” vegyenek figyelembe. Amivel tulajdonképpen az Európai Unió a vásárlóknak azt üzeni, hogy a zsidó telepesektől történő vásárlás etikai dilemmákat vet fel.

Többéves BDS-erőfeszítések értek célba

A Tel-Aviv elővárosának számító Ramat Ganban székelő EU-nagykövetség szóvívője azt mondta, hogy az EU-s fogyasztóvédelmi politika esszenciális része a származási hely világos és félre nem vezető megjelölése. Annak oka, hogy az EU nem ismeri el a telepeket Izrael szuverén államterületének az, hogy nem vesznek tudomásul semmilyen változást az 1967-es hatnapos háború előtti status quóban, hacsaknem ha az izraeli–palesztin konfliktus érdekelt feleinek közös megegyezésén alapul. Egyébiránt Izrael bárminemű területszerzését megszállásnak minősítik, amelyen a nemzetközi jog jelenlegi állása szerint illegális a betelepülési tevékenység. Értelemszerűen az innen kikerülő termékeket nem tekintik izraeli áruknak.

Látnunk kell azonban, hogy ez sokkal inkább politikai állásfoglalás, és a palesztin-arab érdekérvényesítés előtt való meghajlás, semmint a pozitív jog érvényesítése. Különösen annak fényében, hogy számos nemzetközi jogi szakértő, és persze Izrael kormánya vitatja a megszállást, mint olyat – elsősorban a háború előtti területi status quók tekintetében kérdőjelezhető meg, hogy Izrael 1967-es akciói valóban megszállásnak minősülnek-e. A főáramú nemzetközi jog azonban úgy tűnik, lezártnak tekinti ezt a kérdést, amelynek inkább van politikai, semmint mély jogi töltete. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a betelepedés alapformációit a felek által aláírt s így kötőerővel rendelkező oslói egyezmény értelmében végzi mind az izraeli, mind a palesztin fél a kérdéses területeken.

Persze az EU igyekezett sebtiben leszögezni, hogy ez semmilyen bojkottot vagy szankciót nem jelent, sőt a BDS-mozgalmat is elutasítják, ugyanakkor a konkrét aktus mégiscsak ezen irányzatok narratíváját erősítik.

A konkrét bírósági döntés alapjául egy 2016-os ügy áll – a Psagot Borászat támadta meg egy francia bíróság azon döntését, hogy „Izraeli telep”-ként címkézte termékeiket. A cég közleménye szerint „büszkén vállalják tovább a diszkriminatív címkézés elleni harcot.”

Felmerül a kérdés, hogy ez a nemzetközi jog fényében akkor most tényleg diszkriminatív lépés, vagy inkább egy amolyan túlontúl szigorú, jogpozitivista aktus a szokásos Izrael-ellenes csapásirányban, amit számos nyugati állam és nemzetközi szervezet elsajátított.

A Psagot vállalatot tanácsoló Lawfare Project vezetője kifejezte, hogy az Európai Unió Bíróságának döntése „vallási diszkriminációt kodifikál joggá,” ami Európára nézve szégyen. Ennek alapja, hogy ez a rendelkezés kifejezetten a „megszállt területekként” számontartott térség izraeli zsidó lakosságát korlátozza, ezért a „Nyugati part” palesztin lakosságát nem érinti, ami nyílt diszkrimináció.

Az izraeli kormányzat óvatosabb manőverezést ajánlott a vállalatnak (kérték, hogy ne fellebbezzenek), mivel nem akarta, hogy a korábban már létező EU-s címkézési politika (ami egyébként már kötelező lett volna a tagállamokra nézve, de nemigen tartották magukat hozzá) jogi kötőerőt is nyerjen, és ezzel végleg bebetonozódjon az EU-s jogba, mivel így a tagállamok mozgástere jelentősen lecsökkent. A mostani döntés kapcsán a kormányhivatalnokok attól tartanak, hogy nemcsak a telepek exportját, hanem a teljes izraeli exportot hátrány fogja érni.

Talán az igazi ellentmondása (jogalkotói szándéktól eltérő eredménye) a döntésnek az, amelyet a telepespárti Yesha Tanács fogalmazott meg: igazából a telepes cégeknek dolgozó arabok fogják a legnagyobb kárát látni mindennek, mivel az ő megélhetésük került veszélybe. Ettől függetlenül természetesen a saját állampolgárainak érdekeit a politikai érdekeknek mindig is alárendelő palesztin vezetés tárt karokkal fogadta a bírósági ítéletet, ugyanis nem csupán címkézést, hanem teljes bojkottot kíván…

Jogi szempontból mindenképp érdekes a Bíróság túlbuzgalma, miszerint fontos a vásárlóknak tudniuk arról, hogy a telepeken Izrael nem szuverén entitásként, hanem megszálló hatalomként van jelen, főleg annak fényében, hogy ennél sokkal húsbavágó és európaiakat mélyebben érintő kérdésekre nem adtak még választ – gondoljunk csak a milliók közötti feszültséget és majdhogynem polgárháborús helyzetet okozó katalán függetlenedési törekvésekre. Mégis úgy gondolták, hogy a telepesek gerjesztenek akkora humanitárius aggályokat (illegális betelepülés miatt), ami ellen fel kell lépniük, hogy a vásárlók tudják: „nemzetközi humanitárius jogot sértő területről van az adott áru.”

Pro-izraeli aktivisták és nemzetközi jogi aktivisták, köztünk a lapunk számára is többször nyilatkozó Eugene Kontorovich professzor hamar újfajta sárgacsillagozásról beszéltek és a döntés alapjául szolgáló mélyen lappangó antiszemitizmust vádolták. „Mivel a Nyugati part megnevezés nem bizonyult elegendőnek, hanem kifejezetten az izraeli telepeseket kell megcímkézni, egyértelművé vált, hogy nem a földrajzi forrás van itt fókuszban, hanem hogy kitől származik a termék” – magyarázta a professzor. A szakértő szerint ez a Golán-fennsík tekintetében válik végképp egyértelművé, ahol palesztin telepek nincsenek és nem is része a palesztin államisági vitáknak, mégis kiterjesztették e térségre is a rendelkezést.

Az izraeli külügy élesen bírálta a döntést, felhívva a figyelmet többek között arra a kettős mércére, hogy az unió a világon amúgy több mint 200 kérdéses és vitatott területi konfliktusnál nem alkalmaz hasonló metódust. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök pedig hihetetlennek nevezte, hogy miközben az Iránnal szembeni szankciókat nem akarja az EU betartani, Izraellel szemben pont ilyen szankciókat hoznak.

A különböző lobbitevékenységet folytató civil szervezeteket figyelő NGO monitor pedig azt fejtette ki elemzésében, hogy az EU-s jogi testület döntése igazából egy sokéves Izrael-ellenes NGO-szervezeti erőfeszítés eredménye. Információik szerint a sokszor uniós pénzből működő, amúgy a „békét előmozdító” és „humanitárius” civil szervezetek valójában politikai aktorok, akik a saját agendájuk propagálására használják fel a bejövő forrásokat, s többek között arra, hogy a nyíltan antiszemita BDS-mozgalom előszobájának számító címkézést az uniós döntéshozókon keresztülvigyék.

Mit lép Magyarország?

Az elmúlt években Magyarország Izraellel kapcsolatos külpolitikájában látványos fordulat állt be. Hazánk most már tudatosan megy szembe a fentebb említett nemzetközi trendekkel, s azon ritka kivételek közé tartozik, akik például Jeruzsálem kiemelt státuszát elismerve külgazdasági képviseletet nyitottak az izraeli fővárosban. Amikor 2015-ben még a Jean-Claude Juncker által vezetett Európai Bizottság mintegy útmutatót adott a tagállamoknak az izraeli telepek termékeit érintő címkézéssel kapcsolatosan, Szijjártó Péter külügyminiszter elég hamar nyilvánvalóvá tette, hogy Magyarország nem fogja gyakorolni a megkülönböztető jelzések használatát. A külügyminiszter Jeruzsálemben járva kijelentette, hogy irracionális az Unió előírása, ami nem segít megoldani a palesztin–izraeli konfliktust. Szijjártó a Heteknek adott korábbi interjújában még ennél is továbbment, úgy fogalmazott a „labeling” (címkézés) kapcsán, hogy a kereskedelmi megszorító intézkedéseket politikával összekeverni nonszensz dolog. „A labelingnek az a célja, hogy a telepes vállalkozások termékei iránti keresletet csökkentsék. Ezzel viszont éppen azoknak az alapvetően palesztin embereknek a megélhetését sodorjuk veszélybe, akik ezeknél a cégeknél dolgoznak” – fejtett ki egy másik aspektust a külügyminiszter. Szijjártó azt is elmondta lapunknak, hogy annak idején levélben fordult az ENSZ emberi jogi biztosához is, hogy ne hozza nyilvánosságra ezt a fajta vállalati listát, mert annak ugyanilyen kontraproduktív hatása lett. A Hetek kérdésére a külügyminiszter ígéretet is tett, hogy „idén még egyértelműbb lesz a szavazási magatartásunk az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában Izrael vonatkozásában” és „könnyen lehet, hogy több ügyben is az Európai Unió közös álláspontjától eltérő véleményt fogunk megfogalmazni”. A külügyminiszter nem adott konkrét választ, hogy a mostani uniós döntésre a magyar kormány hogyan reagál majd, annyit jelzett szerkesztőségük megkeresésére, hogy „tanulmányozzák a döntést és annak következményeit.”

Olvasson tovább: