Kereső toggle

„Borzasztó kudarc” – Török krízis

Németország nem tud mit kezdeni az Erdogant ünneplő török közösségekkel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Visszatetszést váltott ki, hogy német nagyvárosokban a török bevándorlók valóságos népünnepélyt tartottak június végén, miután Törökországban Erdogan megnyerte az elnökválasztást, pártja pedig a parlamenti voksolást. Miért kívánnak a német törökök tekintélyelvű vezetést az óhazának, miközben az új hazában szabadságban élnek?

Török zászlókat lengettek, rigmusokat skandáltak, sőt gépkocsikonvojokba szerveződve vonultak végig a német nagyvárosok utcáin a török bevándorlók, amikor kiderült: Recep Tayyip Erdogan török elnök újabb öt évre meghosszabbította mandátumát a június 24-i választáson. Tudvalevő volt pedig, hogy ezzel együtt kiterjesztették Erdogan hatalmi jogköreit, ugyanis elnöki rendszert vezettek be. Ráadásul a régi-új államfőt pártja, az Igazság és Fejlődés (AKP) vezető erőként támogatja majd a parlamentben.

Berlinben Erdogan több száz híve ünnepelt a Breitscheidplatzon, majd folyamatosan dudáló autókonvojuk végighaladt a Kurfürstendamm sugárúton. Helyi sajtójelentések szerint többen azt kiáltozták: „Erdogan a mi vezetőnk.”

Kölnben a török elnök lelkes támogatói szintén konvojban haladtak végig a Hohenzollernringen. A zászlók mellett a tűzijátékok is előkerültek. A rendőrségnek le kellett zárnia az utat, miután több szabálytalanságot is észleltek – írta a Kölner Stadt-Anzeiger című lap.

Dortmundban pedig videofelvétel készült arról, amint a török zászlókat lengető felvonulók Allahu Akbar (Allah nagy) felkiáltásokkal és a Kurd Munkáspártot ócsároló rigmusokkal „fűszerezve” tartottak örömünnepet. Ezt már nem hagyta szó nélkül Marco Bülow dortmundi szociáldemokrata Bundestag-képviselő, aki mikroblogján azt írta: „Elnézést, de én ettől rosszul vagyok.”

Mindezt látva Cem Özdemir, a Zöldek török származású társelnöke kijelentette: „Nézzünk szembe azzal, hogy Erdogan német-török támogatói nemcsak a maguk diktátorát ünneplik, hanem egyben kifejezik azt is, hogy elutasítják a mi liberális demokráciánkat. Csakúgy, mint az AfD. Van min aggódnunk” – írta Özdemir mikroblogján a bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak (AfD) pártra utalva. Özdemir korábban arról beszélt: ahhoz, hogy a törökök hosszú távon jól érezzék magukat Németországban, teljes mértékben el kell fogadniuk „hazájuk értékeit és alkotmányát”.

Török militáns szervezetek Németországban

Erdogan egyik bizalmi embere állhat a mintegy 2500 tagot számláló Osmanen Germania nevű bokszoló banda hátterében – ez a megdöbbentő hír látott napvilágot tavaly év végén Németországban. Az Osmanen Germania arról hírhedt, hogy fegyvereket vásárolt, tüntetéseket szervezett, és igyekezett megfélemlíteni Erdogan kritikusait. A ZDF német közszolgálati adó egyik műsora, a Frontal 21 kinyomozta, hogy a szálak Metin Külünkig vezetnek, aki tagja a kormányzó AKP-nak, ráadásul közeli bizalmasa Erdogannak. Külünk anyagi támogatást nyújtott a török nacionalista szervezetnek. A ZDF szerint az Osmanen Germania nemcsak Külünkkel, hanem az MIT török titkosszolgálattal és az AKP európai lobbiszervezetével (Európai Török Demokraták Uniója), sőt magával Erdogannal is kapcsolatban van.
Tavaly év végén őrizetbe vették Németországban az Osmanen Germania több vezetőjét erőszak és más bűncselekmények gyanújával. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján Külünk arra utasította a Németországban élő törököket, hogy bottal üssék fejbe a kurdokat, vegyék mindezt fel, és a videót küldjék el a török sajtónak, hogy Erdogan bírálóit el tudják rettenteni.
Külünk mikroblogján fikciónak nevezte a német sajtó értesüléseit, és azzal gyanúsította Németországot, hogy titkon támogatja a Kurdisztáni Munkáspártot, sőt a 2016-os elvetélt puccsal vádolt Fethullah Gülen mozgalmát, a FETÖ-t is.

Mások nem csak a német törökök ünneplése miatt aggódnak. Sokan elgondolkodtatónak tartják, hogy Németországban jóval nagyobb volt Erdogan támogatottsága, mint Törökországban. Míg otthon az államfő mandátumhosszabbítására kevesebb, mint 53% voksolt, addig Németországban a szavazók kétharmada. Az AKP otthon 42,5%-ot szerzett, a németországi török bevándorlók körében viszont 56,3%-ot. A legsikeresebb ellenzéki elnökjelölt, Muharrem Ince eközben csaknem tíz százalékponttal rosszabbul szerepelt Németországban, mint Törökországban. A kurdok azonban jobban megmutatták erejüket az új hazában. Míg Selahattin Demirtas, a kurdbarát Demokrata Néppárt jelöltje a német törökök körében 9,5%-ot söpört be, addig otthon csak 8,3%-ot. A hárommillió németországi török közül egyébként mintegy másfél millióan voltak jogosultak a szavazásra, de csak 43%-uk járult az urnákhoz. (Körülbelül ugyanannyian szavazták meg a 2017 áprilisában tartott népszavazáson a prezidenciális rendszer bevezetését Németországban, mint amennyien most Erdoganra, illetve az AKP-ra voksoltak. Törökországban azonban alig több mint 50%-os volt az új rendszer támogatottsága, ezért nagyon is számítottak a török németek voksai.)

Több német kommentátor nem fogta vissza magát az eredményeket látva. Némelyek kijelentették: azokat, akiknek bejön az Erdogan-féle uralom, utasítsák ki Németországból, hogy személyesen is részesüljenek az élvezetből.

Wolfgang Bosbach, a kormányzó kereszténydemokraták politikusa már korábban úgy értékelte a helyzetet, hogy több százezer, Németországban élő török a gazdaság és a társadalom szintjén lojális az új hazához, de politikailag és ideológiailag Erdoganhoz hűségesek.

Detlef Pollack, a Münsteri Egyetem szociológusa és valláskutatója pedig arra hívta fel a figyelmet a Deutsche Wellének nyilatkozva, hogy „az idősebb török férfiaknak különösen imponál az, hogy valaki végre megmutatja a Nyugatnak, az EU-nak, hogyan kellene a dolgoknak lenni; mindez a dac, az öntudatosság és a neheztelés kifejeződése”. A professzort egyébként meglepte, hogy a németországi törökök ennyire veszélybe sodorták Törökország demokratikus berendezkedését. Pollack úgy véli: a Törökország és az EU, a keresztény és a muszlim társadalmak között meglévő konfliktus beárnyékolja a politikai témákat. „Az identitás és a vallás olyannyira fontos lesz, hogy a politikai pragmatizmus háttérbe szorul” – mondta a vallástudós.

Focisták Erdoganért

Óriási botrányt okozott Németországban májusban, hogy a német futballválogatott két török származású sztárja, Mesut Özil és Ilkay Gündogan a török elnökkel fotózkodott londonban. a két játékos még mezt is dedikált Erdogannak. A Német Labdarúgó Szövetség elhatárolódott a játékosoktól, amiért azok kampányeseményen vettek részt. szerintük egyébként erdogan nem tartja tiszteletben a német futball által vallott értékeket.

Thomas Kufen, Essen polgármestere pedig a WDR rádióban arról beszélt, hogy Erdogan közvetlenül megszólította a Németországban élő törököket, és ezzel megadta nekik azt a tiszteletet, amit a német társadalomtól, illetve politikusoktól nem kapnak meg. A nyugat-németországi városban egyébként a török szavazók 75%-a voksolt igennel Erdogan hatalmának kiterjesztésére.

Ausztriában is népszerű a török elnök a bevándorlók körében, 72%-os volt köztük Erdogan támogatottsága. Bécsben egy koncerttermet vettek ki a politika iránt érdeklődő törökök, és élénk ünneplésben törtek ki, amikor kiderült, hogy az államfő nyert. Itt is megjelentek a török zászlók, és dalokkal dicsőítették Erdogant meg az AKP-t. Mindezt itt sem hagyták szó nélkül a politikusok. Johann Gudenus, a bevándorlásellenes Szabadságpárt (FPÖ) parlamenti képviselője kijelentette: mindazok, akik Erdoganra voksoltak az elnökválasztáson, nem tartoznak Ausztriához. „Az eredmények azt jelzik, hogy borzasztó kudarcba fulladt több ezer török integrációja” – mondta Gudenus, aki szerint a török elnökre szavazó bevándorlók jobb helyzetben lennének Törökországban.

A szomszédos országban a mintegy 300 ezres török közösség köreiben sokan rájátszanak arra, hogy az FPÖ kormányra került a legutóbbi választásokon. Szerintük a törökellenesség történelmi örökség Ausztriában, ráadásul muszlimellenességet is tapasztalnak, és sokan úgy érzik, hogy vallási, illetve kulturális identitásuk veszélyben van. Erre csak ráerősített, hogy Sebastian Kurz osztrák kancellár nemrég bejelentette: a politikai iszlám elleni harc jegyében bezárnak hét mecsetet, és kiutasítanak 60 imámot az országból. A török elnök szóvivője azonnal iszlámellenesnek és rasszistának minősítette az intézkedést. Kurz szerint viszont azt követően vált szükségessé a lépés, hogy tavasszal egy Törökország által támogatott mecsetben gyerekekkel adták elő az első világháború egyik nagy csatáját, a gallipoli ütközetet. A gyerekeket arra kényszerítették, hogy mártírok szerepét játsszák el, a végén pedig, miután a szerep szerint meghaltak, török zászlókkal takarták le őket.

„Párhuzamos társadalmaknak, politikai iszlámnak és radikalizációnak nincs helye hazánkban” – jelentette ki Kurz. Az érintett mecset mellett még hat, az Arab Vallási Közösség által támogatott imahelyet is bezárnak. Erdogan máris „a kereszt és a félhold közelgő háborújára” figyelmeztetett az intézkedés kapcsán, mások szerint viszont a mecsetek és különböző muszlim szervezetek valóságos ötödik hadtestként szövik át Európát. Mint Abdullah Bozkurt török újságíró a CBN amerikai hírtelevíziónak elmondta: az utóbbi években a török kormány és a török közösségek által támogatott mecseteket és a közvetlenül Törökországból kirendelt imámokat politikai aktivistákként használják fel. Bozkurt szerint sok muszlim vallási és jótékonysági szervezet valójában politikai tevékenységet folytat. Az újságíró úgy véli: Erdogan hálózatának tagjai az utcára vonulva társadalmi feszültséget kelthetnek. A török elnökhöz köthető ötödik hadtest erős ütőkártya, amit Erdogan be tud vetni, ha csapást akar mérni Európára – mondta az újságíró.

Olvasson tovább: