Kereső toggle

Kudarcot vallott jogállam

Abszurd szinten a migránsválság Németországban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Rendőrségi razzia a délnémetországi Ellwangenben található menekülttáborban idén májusban.

Egy sikeresen kitoloncolt tunéziai terrorista azonnali visszaszállítását követeli a Közigazgatási Bíróság, holott egykor a hírhedt szaúdi terrorista vezért, Oszama bin Ladent védhette.

Sami A. július 13-án végleg elhagyta Németországot. Elvileg. Ha azonban a gelsenkircheni közigazgatási bíróságon múlik, a 42 éves férfit, aki állítólag Oszama bin Laden testőrségének is tagja volt, visszaszállítják Németországba azonnali hatállyal. Ez egyelőre úgy tűnik, nem történik meg, a férfi Tunéziában a terrorelhárító hatóság őrizetében van. A visszaszállítását követelők arra hivatkoznak, hogy Tunéziában még mindig szokás a börtönökben a kínvallatás vagy az erőszak – ez várhat Sami A.-ra is, akivel kapcsolatosan a tunéziai hatóságok szerint is felmerült a terrorizmus gyanúja.

Harcban a belügyminiszterrel

Horst Seehofer belügyminisztériuma egyértelmű győzelmet aratott bin Laden egykori testőrének kitoloncolásával, ám a bíróságok egyelőre hangos tiltakozással kifogásolják az eljárást, és a visszafordítását követelik. Az esetből úgy tűnik, hogy még a belügyminiszternek is „trükkökhöz” kell folyamodnia, ha ki akar toloncoltatni egy egyértelműen terrorgyanús egyént Németországból, akinek a menedékkérelmét már több mint 10 éve elutasították. Bár a német szövetségi kormány tagadja, hogy közvetlen utasítást adott volna az eljárásra.

A botrányt kiváltó ügy arra is rávilágít, hogy a német jogrend egyértelműen elfogult az iszlám hátterű bevándorlókkal szemben, ugyanis nem sűrűn olvashatunk olyan híreket, hogy a bíróságok magával a belügyminiszterrel szállnának ringbe egy keresztény hitű arab „megmentése” érdekében, akit nem a terrorgyanú, hanem felvállalt hite vagy az áttérése miatt érhetne üldözés, kínzás vagy akár halál kitoloncolás esetén. Az ilyenek menedékkérelmét ugyanis a legtöbbször fellebbezési lehetőség nélkül utasítják el, holott pontosan ők lennének azok, akiket szolidaritásból be kellene fogadni.

Kitoloncolva is, meg nem is

Sami A. is hozzáadott értéknek tűnt kezdetben a német társadalom számára, ugyanis diákvízummal érkezett, és többek között textiltechnikát, informatikát és elektrotechnikát is hallgatott a német egyetemeken, azaz nem átlagos, a legtöbb esetben írni és olvasni alig tudó bevándorlónak tűnt.

A kitoloncolása ügyében, annak nyilvánosságra kerülését követően a politika azonnal összecsapott a bíróságokkal. A férfi menedékkérelmét ugyanis már 2007-ben elutasították, és elrendelték a kiutasítását az országból. Sami A. ennek ellenére több millió társával együtt Németországban maradt, és további jogorvoslatért folyamodott. Közben a bűnügyi hatóságok látókörébe is került, ugyanis kiderült, 1999 és 2000 között vagy Afganisztánban, vagy Pakisztánban tartózkodott, ahol állítólagosan kapcsolatba került Ramzi Bin al-Shibh-hel, aki a 2001. szeptember 11-i merénylet egyik háttérembere volt. A nyomozók azt is gyanították, hogy a férfi Oszama bin Laden testőrségéhez is tartozhatott. Sami A. természetesen tagadta, hogy valaha is járt volna terroristákat kiképző táborokban, és arra hivatkozott, hogy vallási képzésben részesült külföldön, amit később, 2005-ig iszlám prédikátorként a gyakorlatba ültetett – ezzel sikerült magára vonnia a német hatóságok figyelmét.

2010-ig igyekezett valahogy legalizálni németországi tartózkodását, amikor is a düsseldorfi közigazgatási bíróság úgy döntött, hogy nem utasítható ki az országból, mert Tunéziában nagy valószínűséggel kínzásoknak vetnék alá – nem mellesleg azért, mert a tunéziai hatóságok szerint is köze volt Oszama bin Ladenhez és az al-Kaidához. 2014-ben ezt a bírósági döntést felülbírálta a Migrációs és Menekültügyi Szövetségi Hatóság (BAMF), ugyanis az arab tavasz nyomán rendszerváltás következett be Tunéziában – így az előző rezsimtől elszenvedett potenciális üldözés ténye már nem állt fenn. Ennek ellenére 2016-ban a gelsenkircheni közigazgatási bíróság, majd 2017-ben a münsteri legfelsőbb közigazgatási bíróság is úgy döntött, hogy a veszély továbbra is fennáll, ezért Sami A. elméletileg nem kiutasítható.

Kicselezett bíróság

Elérkezett azonban 2018 júniusa, amikor Horst Seehofer belügyminiszter minden eszközzel igyekezett elérni, hogy a migrációval kapcsolatosan lépések történjenek Németországban – tranzitközpontokkal, a más országban már regisztrált bevándorlók határról történő visszafordításával. A politikai hangulat egyértelműen annak kedvezett, hogy az észak-rajna-vesztfáliai tartományi önkormányzat felszólítsa a rendőrséget, hogy Sami A. részére szervezze meg a visszautazást a tunéziai Enfidhába. Június 25-én a férfit úgynevezett kitoloncolási őrizetbe vették, viszont a július 12-ére tervezett repülőjáratot lemondatta a rendőrséggel a tartomány, ugyanis attól tartottak, hogy a kiutasított férfi a repülőgép fedélzetén ellenállást tanúsít majd. Végül július 13-ra került át a kitoloncolás időpontja, amit sikerült is végrehajtani. A bíróságokat viszont annak ellenére nem informálták arról, hogy a 12-ei törölt időpont helyett egy nappal későbbre újra megszervezték a charterjáratot, pedig azt a bíróság kifejezetten kérte az eljárás megindulásakor.

Ekkor ugyanis újra tárgyalni kezdték, hogy jogszerű-e a kitoloncolási eljárás, és arra utasították az észak-rajna-vesztfáliai önkormányzatot, hogy a döntés megszületéséig halasszák el a kiutasítást. Emiatt a bíróság nem tartotta szükségesnek egy előzetes határozat kiadását, hanem a normál ügymenetben készítették elő a döntést, ami egyébként megtiltotta volna a terrorizmussal összefüggésbe hozható imám kiadatását Tunéziának.

A bírósági határozat július 12-én este még aláírás nélkül hevert a hivatal egyik asztalán, és hiába nyújtott be a férfi ügyvédje újabb panaszt, a kitoloncolást július 13-án hajnalban elindították, és még jóval a bíróság hivatalos nyitvatartási ideje előtt, reggel 6.54-kor a gép Sami A.-val a fedélzetén elindult Tunéziába. Miután leszállt a gép, a gelsenkircheni bíróság az utolsó pillanatban még megpróbálta meghiúsítani a dolgot, 9.25-kor egy bírónő arra szólította fel a bochumi Bevándorlásügyi Hivatalt, hogy azonnal hozassa vissza a menedékkérőt, „amennyiben még a célrepülőtér tranzitterületén tartózkodik.” A hivatal viszont egyszerűen megvonta a vállát, és tudatta a bírósággal, hogy nem rendelkezik információval a járat menetrendjéről. Így aztán 9.36-kor a német gép üresen indult vissza Németországba, Sami A. pedig azóta a tunéziai hatóságok „vendégszeretetét élvezi”.

A minisztérium és a bíróságok tovább vitatkoztak, viszont a kérdésbe már Tunézia is beleszólt, ahol a Terrorelhárítási Ügyészség szóvivője elmondta, hogy Tunézia szuverén jogállam, és a saját területén ő dönti el, hogy milyen intézkedéseket hajlandó tenni. Sami A. tehát, úgy tűnik, nem térhet vissza Németországba.

Az ügyében viszont már az Amnesty International is szót emelt, arra hivatkozva, hogy nem lehet egy embert semmilyen kínzásnak kitenni, ha menedéket kér egy demokratikus országban, amelyre vonatkoznak a megfelelő nemzetközi megállapodások.

Keresztény menekültnél sokkal nehezebb

Ezzel szemben viszont rengeteg keresztény hitre áttért bevándorló menedékkérelmét utasítja el a BAMF arra hivatkozva, hogy a menedékkérőről a személyes beszélgetések során annyi derült ki, hogy a keresztény hitről „inkább elméleti információval rendelkezik, mint személyes érintéssel”. A BAMF valószínűleg nincs azzal tisztában, hogy ha egy muszlim hivatalosan is keresztény hitre tér, legyen annak bármi az oka, a legrosszabb esetben akár halálbüntetéssel jár. A BAMF érvelése is érthető, ugyanis több ezer migráns tért át a keresztény hitre azután, hogy Németország területére lépett, és a hivatal sokszor úgy látja, hogy a döntés nem őszinte, hanem az a célja, hogy a menedékkérelmeket pozitívan bírálják el.

A realitás azonban az, hogy semmi szüksége nincsen egy muszlimnak keresztény hitre térni ahhoz, hogy akár egy elutasított menedékkérelemmel is Németországban maradjon. A szekuláris német államban ugyanis semmiféle pozitív elbánásban nem részesül az, aki keresztény azzal szemben, aki muzulmán – ezt bizonyítja az is, hogy a muszlim világban üldözött keresztényeket a hatóság rendre egy menekültszállóra utalja be az üldözőikkel, ahonnét aztán előbb-utóbb el kell őket szállítani az őket érő folyamatos bántalmazások miatt.

Így aztán azzal, hogy keresztény hitre térnek, nem a menedékkérelmek pozitív elbírálására, hanem igen kemény üldözésre számíthatnak ezek az emberek még Németországban is, ha pedig sor kerül a kiutasításukra, abban az esetben otthon akár ki is végezhetik őket azért, mert „aposztáziát”, azaz hitehagyást követtek el.

Ráadásul a szekuláris német állam nem rendelkezik olyan eszközökkel, amelyekkel minden kétséget kizáróan bizonyítani tudná egy áttért iszlámhívő elkötelezettségét – az állam nincs abban a helyzetben, hogy megkérdőjelezhesse egy hívő hitének a komolyságát. Az evangélikus egyház pontosan emiatt azt követeli, hogy a gyülekezetbe járással, illetve az egyházon belüli személyes pásztorlással igazolható legyen az áttért bevándorlók hitének a valódisága, és ne legyen része a menedékkérelem elbírálási folyamatának a hittel kapcsolatos meghallgatás.

Ennek már csak azért is helye volna, ugyanis jelenleg a kereszténységre történt áttérés inkább kontraproduktív a menedékkérelemmel kapcsolatos folyamatban, mivel a hatóságok ezt manipulációnak tekintik, és a bizonyítási folyamat gyakran hosszabb, mint a határidő, amíg a menedékkérelmet elbírálják.

Olvasson tovább: