Kereső toggle

Izland megtelt?

A válság után 10 évvel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A 2008-as válság óta megnégyszereződött a szigetországba érkező turisták száma és csaknem helyreállt a gazdaság. A jégkorszaknak vége, de vajon meddig tart az olvadás?

Gyakran a tűz és jég szigetének is nevezik, ami gazdasági vonatkozásban is jól szemlélteti Izland szélsőségekbe nyúló helyzetét: tíz évvel korábban a közgazdaságtan elrettentő példájaként írta be magát a tankönyvekbe, napjainkban azonban a válságból való kilábalás történetével mutat példát. Az izlandi vezetés hagyományos válságkezelési intézkedésein túl egészen „unortodox” lépéseivel is hozzájárult a fellendüléshez; és úgy tűnik, a lenyűgöző természeti adottságok mellett a fejlődő technológiai lehetőségek is egyre több embert csábítanak az országba. 

A válság idején

Az amerikai hitelválság továbbgyűrűző hatásaként Izland pénzügyi rendszere súlyos összeomláson ment keresztül 2008-ban. Az addig optimizmusra okot adó gazdasági növekedés valójában főként a lakosság – nagy részben deviza alapú – hitelfelvételének következtében megnőtt fogyasztására épült, amit a megemelt kamatlábak sem tudtak csökkenteni. Végül az infláció elleni harc is visszacsapott, és a jegybank által kínált 15,5 (!) százalékos betéti kamatok is egyre több külföldi befektetőt vonzottak az országba. Így az izlandi koronában denominált külföldi befektetések száma megugrott, jókora „hitelboom”-ot gerjesztve.

A bankok és pénzintézetek természetesen hamar igazodni próbáltak a megnövekedett kereslet adta lehetőségekhez, és nagyszabású betétgyűjtésbe kezdtek – mint utólag beigazolódott: megfelelő ellenőrzési feltételek nélkül. 2008-ban az ország legnagyobb bankjai (így a Landsbanki, Kaupthing és Glitnir) az összeomlás szélére kerültek, és az éves GDP-nek csaknem tízszeresét kitevő hitelállományukon az állam sem volt hajlandó enyhíteni. Az örvény nem állt meg, és a hitelminősítő intézetek sorra kiadott heves reakciói további hullámokat gerjesztettek a magukra hagyott bankok körül. A piacot uraló bizalom eltűnt, a tőzsdei összeomlás mellett pedig az izlandi fizetőeszköz, a korona is a mélybe zuhant.

Az izlandi jegybank hatékony eszközrendszer hiányában szigorú tőkekorlátozásokat vetett be megoldási kísérletként. Továbbá hazánkhoz hasonlóan az európai és észak-amerikai kontinens között fekvő ország is óriási IMF-mentőcsomagban részesült. A Nemzetközi Valutaalap szakemberei 2,4 milliárd dollárt biztosítottak a helyreálláshoz. Azonban hamar beigazolódott a mondás, miszerint „nincs ingyenebéd”, és Izlandnak súlyos árat kellett fizetnie: a nemzetközi szervezet átfogó reformokat, valamint költségvetési konszolidációt várt a segítségért cserébe.

Talpraállás

A drasztikus lépések mára meghozták a gyümölcsöket: a kormányzati intézkedések mellett végül az IMF-mentőöv az egyik legsikeresebb mentőcsomagnak bizonyult, és Izland fokozatosan kezdett lábra állni. A bankok vezetőit elszámoltatták, ahogy Geir Haarde korábbi miniszterelnököt is meggyanúsították a gondatlanság vádjával, majd a heves dühvel tüntető tömegek nyilvánossága előtt bűnösnek nyilvánították, amiért nem tett megfelelő lépéseket a teljes bukás megelőzésére.

Az újonnan megválasztott kormány szakemberei az eladósodott lakosság terhein szintén próbáltak enyhíteni, és 2014-től jelentős elengedési programokat indítottak a lakáshitellel küzdők számára. Ezzel szemben – az Európai Bíróság jóváhagyásával – a külföldi befektetők kártalanításra vonatkozó igényeit túlnyomórészt elutasították. 

Az összeomlástól megmentett korona ugyan súlyosan meggyengült, ám idővel az exportteljesítmény megnövekedése mellett a turizmust is képes volt fellendíteni. A fokozatos felépülést az izlandi Eyjafjallajökull vulkán kitörése sem tudta megállítani 2010-ben. Az országba érkező turisták száma azóta is egyre nő, és a látogatók száma tavaly újabb rekordot döntött, amikor csaknem 2,2 millió főt regisztráltak a szigetországban. 

A válság sújtotta magországok többségétől eltérően Izland makrogazdasági mutatói gyors és szilárd növekedési tendenciát mutatnak. Az államadósság 2011 óta folyamatosan csökken, és a válság idején folyósított IMF-hitelcsomag egy részét a korábbi várakozásokkal szemben már 2012-ben sikerült előtörleszteni, 2015-re pedig végleg búcsút inthettek a törlesztőrészleteknek. Izland élénkülő gazdasági növekedése időközben a korona árfolyamának erősödését is megalapozta.

Továbbá külön figyelmet érdemel a gejzírek földjén élő lakosságot jellemző magas foglalkoztatási arány is. Hiszen míg közel egy évtizeddel ezelőtt az ország 9,1 százalékos munkanélküliségi rátával küzdött, a világon mára az egyik legnagyobb a munkaerőpiacon foglalkoztatottak aránya, és ugyanez a ráta 2 százalékra esett.

Még nincs vége

A folyamatosan bővülő gazdasági növekedést ismét pozitív várakozások övezik, és a szakemberek a korona további erősödését várják a következő két évre vonatkozóan. A megújuló energiaforrásokban gazdag ország lakosai azonban erősen szkeptikusnak és bizalmatlannak mutatkoznak a pénzügyi világ szereplőivel szemben.

„Sokan azok közül, akik eddig a bankszektorban dolgoztak, átvonulnak a technológia területére” – nyilatkozott nemrég a sajtónak Kristinn Árni Lár, az izlandi start-up vállalatok tevékenységét kutató Northstack alapítója. „Gazdasági szempontból egyre jelentősebbé válnak a technológiához kapcsolódó munkahelyek” – osztotta meg tapasztalatait a helyi szakember.

A fejlett geotermikus, valamint piacvezető hidroelektromos technológiájáról is híres ország mára tehát ismét kedvező körülményeket biztosít az országban élő, mindössze 350 ezer főre becsült lakosság számára. Azonban egyre erősödik azok hangja, akik az Izlandra érkező turisták okozta új kihívások miatt aggódnak.

Izland pénzügyi minisztere nemrég személyesen is elismerte: gyakran tanácstalanul állnak azok előtt a kihívások előtt, amiket az egyre növekvő turizmus okoz. „Nem csak az utakról van szó. Az egészségügyi miniszter tájékoztatott arról, hogy az elsősegély-szolgáltatásokat igénybe vevő páciensek 10 százaléka turista. Még több nővérre, doktorra és kiszolgáló személyzetre lenne szükségünk, hogy mindenkit el tudjunk látni” – hangsúlyozta Bjarni Benediktsson miniszter a médiának.

A kíváncsi világjárók száma tehát egyre nő, azonban a kiépített infrastruktúra fejlesztéséhez és bővítéséhez megszorított kormánykiadásokra vagy még magasabb adóbevételekre volna szükség, ami egy ekkora népesség mellett ismételten súlyos terheket róna a háztartásokra. Szakértők amiatt is aggódnak, hogy az izlandi valuta és gazdaság bizonyos szempontból túl gyorsan és túl nagy iramban fejlődik. Mindez újabb nehézségeket szülhet az országban, amely a 2008-as válság során csaknem teljesen összeomlott, mára viszont ismét stabilizálódott – így valójában továbbra is kérdés, hogy meddig tart a tánc a jégen.

Olvasson tovább: