Kereső toggle

„A vallásszabadság a legnagyobb érték”

Interjú két legendás amerikai szakértővel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Lapunk Sam Brownback nemzetközi vallásszabadságért felelős nagykövetet és Michael Horowitz nemzetközi jogászprofesszort kérdezte.

Június elején immár huszadik alkalommal tették közzé az amerikai jelentést a nemzetközi vallásszabadság helyzetéről. Ebből az alkalomból a Hetek beszélt az 1998-as törvény két kezdeményezőjével, Samuel Brownback nagykövettel és Michael Horowitz jogászprofesszorral, emberi jogi aktivistával. Eredetileg elsősorban arra lettünk volna kíváncsiak, hogy milyen céllal kezdeményezték a vallásszabadság világméretű védelméről szóló jogszabályt, és milyen változást hozott Donald Trump elnöksége, de a beszélgetésekből sok más meglepő dolgot is megtudtunk.

Kiderült, hogy húsz évvel ezelőtt a Bill Clinton-féle amerikai demokrata kormányzatot – különösen a külügyminisztériumot – nem nagyon érdekelte a hitük miatt üldözött emberek sorsa, de a helyzet Barack Obama idején is aggasztó volt. A washingtoni kormány például egyetértett azzal az európai állásponttal, hogy a közel-keleti üldözött keresztényeket ne engedjék nagy számban Nyugat-Európába, nehogy ezzel feszültséget keltsenek az ott élő muszlim közösségekben. De hallottunk tanácsot arról, hogyan tudnának a keresztények többet tenni a saját értékeik képviseletéért, sőt arról is, mivel tudná Orbán Viktor javítani nemzetközi megítélését anélkül, hogy feladná programját.

Ritkán hallott, de alapvető érveket fogalmazott meg mindkét interjúalanyunk arról is, hogy miért fontos a vallásszabadság: Sam Brownback azt hangsúlyozta, hogy a terrorizmus elleni harcban és a gazdasági növekedésben egyaránt kulcsfontosságú az, hogy tisztázzuk, mit tekintünk védelemre szoruló értéknek, míg Michael Horowitz szerint vissza kell térni az emberi jogok alapvető, klasszikus értelmezéséhez ahelyett, hogy olyan részérdekeket tekintenénk legfontosabb problémának, mint a feministák vagy a melegaktivisták követelései.

Ez a sikeres országok titka

De miről is szól a terjedelmes jelentés, amelyet Mike Pompeo külügyminiszter mutatott be Washingtonban? „A 2017. évi Nemzetközi Vallásszabadság Jelentés egy egész éves munka eredménye. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez egy jelentés, az eseményeket és jelenségeket gyűjtöttük össze, térségekre és országokra lebontva. Nem célunk, hogy elemezzük ezeket, vagy ítéletet alkossunk a leírtakról. A törvény értelmében a jelentés kiadása után az Egyesült Államok 90 napon belül eldönti, milyen lépéseket kezdeményez a leginkább érintett országok irányába, amelyeket, ha szükséges, megfigyelési listára is veszünk” – mondta Sam Brownback nagykövet.

Egy dolog azonban a vallásszabadság fontosságának deklarálása, hiszen ezt gyakran halljuk olyan politikusoktól is, akiktől igencsak távol áll az emberi szabadságjogok iránti érzékenység, Brownback szerint viszont a Trump-kormányzat alapvető politikájába illeszkedik a hitüket megvalló és gyakorló emberek védelme: „Meggyőződésünk, hogy minden ember számára biztosítani kell azt, hogy félelem nélkül gyakorolhassa hitét úgy, hogy nem kell tartania annak következményeitől. A jelenlegi kormányzat azt vallja, hogy a vallásszabadság a kulcs számos más szabadságjog világméretekben való terjesztéséhez. A Trump-adminisztráció két fő célkitűzése: a terrorizmus csökkentése és a gazdasági növekedés elősegítése. Mindkettő összefügg a vallásszabadsággal, mert a nagyobb vallásszabadság egyben kevesebb terrorizmust is jelent. Továbbá a nagyobb vallásszabadság a gazdasági növekedést is serkenti, mert felszabadítja egy országban rejlő spirituális tőkét. Lehetővé teszi az emberek számára azt, hogy félelem nélkül előálljanak jó kezdeményezésekkel, kórházakat alapítsanak, iskolákat építsenek, gondoskodjanak a szegényekről. Mindezek a vallásszabadság terjedésével valósulhatnak meg” – állítja a nagykövet, aki felhívta a figyelmet arra, hogy július 25-26. között Washingtonban nagyszabású nemzetközi konferenciát rendeznek, amelyet Mike Pompeo külügyminiszter hirdetett meg.

„Ez volt Pompeo első bejelentése ilyen nagyszabású rendezvényről, és ez nem véletlen. Ezzel is hangsúlyozni akarja, milyen jelentőségűnek látja a vallásszabadság kérdését. Erre a rendezvényre várjuk a hozzánk hasonló gondolkodású országok küldötteinek a részvételét, mert szeretnénk együttműködni velük. A vallásszabadságot számos országban a törvény garantálja, de a gyakorlatban problémák mutatkoznak. Ezért kezdeményezzük azt, hogy a vallási közösségek, a politikai vezetők és civil szervezetek együtt keressenek megoldást ezekre a problémákra” – mondta Sam Brownback.

Amerika elárulta a keresztényeket

Ez nem mindig volt ilyen egyértelmű. A nagykövet a Heteknek elismerte, hogy húsz évvel ezelőtt még a washingtoni külügyminisztériumban is nehézségekbe ütközött az, hogy komolyan foglalkozzanak a vallásszabadság kérdésével. „Az akkori kormányzatban egyszerűen nem akarták felvállalni ezt a területet, hiába hívtuk fel a figyelmüket arra, hogy a világ lakosságának túlnyomó többsége úgy éli a mindennapi életét, hogy a hit – bármilyen valláshoz tartozzanak is – identitásuk középpontjában áll. Pedig ha nem foglalkozunk a hit kérdésével és az emberek ezzel kapcsolatos szabadságjogainak az elismertetésével, akkor a legtöbb embert érintő legfontosabb kérdéssel nem foglalkozunk. Azt lehetett akkoriban érezni ezzel a témával kapcsolatban, hogy miért is kellene nekünk ilyen kérdésekkel foglalkoznunk. Terhes volt a vallásszabadság kérdése, de azóta ez megváltozott, és az amerikai diplomácia ennek az alapvető szabadságjognak az erőteljes támogatója lett. Ma azt láthatjuk, hogy egy újabb előrelépés történik ezen a területen.”

Erre a Clinton-kormányzat alatt történő visszalépésre utalt budapesti előadásán Michael Horowitz is, aki Ronald Reagan politikáját állította szembe az elmúlt évtizedek szemléletével. „El kell ismerni azt, hogy Amerika is hosszú időn keresztül elárulta az üldözött keresztényeket. Tudok arról, hogy amikor az európai országok és Kanada azt kérték, hogy a Közel-Keletről lehetőleg ne nagyon engedjenek keresztényeket bevándorolni, mert ez feszültséget okozna az országaikban élő muszlimokkal, akkor a washingtoni külügyminisztérium ehhez hallgatólagos támogatást nyújtott” – mondta Horowitz, aki szerint ez egy elhibázott politika.

„Ronald Reagan példája bizonyítja, hogy a diktatúrákkal szemben az emberi jogok kérdésének a napirenden tartása nagyon erős fegyver. Amikor Reagan ahhoz kötötte a tárgyalásokat a szovjetekkel, hogy engedjék ki a bebörtönzött politikai foglyokat, például a zsidó refjúznyikokat, akkor ez működött. Ő együtt kezelte a leszerelést az emberi jogokkal. Ma a keresztények helyzete a muszlim országok mellett Kínában, Kubában, Venezuelában és Észak-Koreában a legsúlyosabb. Szép dolog, hogy Donald Trumpnak sikerült Észak-Koreát leültetnie a tárgyalóasztalhoz, de ha nem követeli meg tőlük azt, hogy az atomrakéták mellett a gulágot is számolják fel, akkor nem sokat érünk el ezzel. Észak-Korea Kínára figyel. Ha azt látják, hogy a pekingi rezsim akadálytalanul üldözheti a földalatti keresztény közösségeket, akkor ők sem érzik fontosnak, hogy változtassanak. Pedig szerintem az ázsiai üldözött keresztények bátorsága és áldozatvállalása olyan példa, ami a legnagyobb reményt jelenti a demokrácia számára a térségben. Ha Amerika kiáll mellettük, mint ahogyan Reagan tette az üldözött szovjet kisebbségekért, akkor óriási szolgálatot tesz az egész térségnek.” Horowitz tudja, miről beszél, hiszen Reagan alatt a Fehér Ház vezető jogtanácsosaként közvetlenül is részese volt a szovjet vezetőkkel való tárgyalásoknak, amelyek következtében olyan neves ellenzéki vezetők szabadulhattak ki, mint Natan Saranszkij emberi jogi aktivista

Aki vállalja a hitét, erősebb lesz

Két interjúalanyunkat arról is kérdeztük, hogyan látják személyes meggyőződésük szempontjából a vallásszabadságért folytatott küzdelmet. 

„Hívő ember vagyok, és a hitem nagyon fontos számomra, de nem akarom azt, hogy a kormányom előnyben részesítse a hitemet mások rovására. Azt szeretném viszont, hogy a kormány a jogaimat védelmezze, ezért nagyon fontos, hogy a kormányzat ne lépjen túl a hatáskörén, azon belül viszont mindent tegyen meg a vallásszabadság védelméért. Ez a politikai kísértések miatt néha nehéz feladat a számukra” – mondta Brownback, aki szerint miközben a világ – átvitt értelemben – egyre kisebbé válik, mind több konfliktus alakul ki az egyes országokban a többségi és a kisebbségi vallások között. „Gyakran ezeket a konfliktusokat az adott országok vezetői politikai eszközként használják arra, hogy a lakosság egy részét felingereljék, a másik részét pedig zaklassák” – véli a nagykövet.

Más irányból közelítette meg a kérdést Michael Horowitz, aki szerint a kereszténységnek ma a társadalmi többségi véleménytől és a kulturális megvetéstől való félelem jelenti a legnagyobb akadályt.

„Az amerikai keresztények tartanak attól, hogy a főáramú kultúra lenézi őket. Ismerek fiatalembereket, akik, mikor a Harvardra jártak, és elmondták szobatársaiknak azt, hogy keresztények, akkor azt felelték nekik: »De hiszen ez lehetetlen! Te egy egészen normális embernek nézel ki!« Ezzel a teherrel szembe kell nézniük a keresztényeknek. Nem megoldás az, hogy félelemből kivonulnak a kritikus társadalomból, és létrehoznak egy saját kis buborékot, ahol nem kell szembesülniük azzal, milyen karikatúra él róluk más emberekben. Hadd mondjak egy másik példát: amikor harcot indítottam a nemzetközi keresztényüldözéssel szemben, az egyik országos evangéliumi keresztény vezető megkérdezte tőlem, hogy miért teszem ezt értük. Elmondtam neki, hogy engem ugyan gyerekként az iskolában többször is megvertek keresztény osztálytársaim, de tudom azt, hogy ha nem lett volna az Egyesült Államokban erős keresztény morális erő, akkor ma is Hitler lenne hatalmon. És ezt nem félek kimondani, még akkor sem, ha tudom, hogy ez nem népszerű számos befolyásos körben” – állítja a zsidóságát konzervatív republikánusként is büszkén vállaló Horowitz.

A jogászprofesszor a Hetek kérdésére ezt üzente az európai keresztényeknek:  „Ugyanezt tudom mondani a keresztényeknek is, hogy ne arra figyeljenek, amilyen reakciókkal találkoznak a társadalomban, hanem bátran vállalják fel és osszák meg másokkal is a hitüket. Tekintsék olyan ajándéknak a hitüket, ami sokkal értékesebb, mint amit a többségi kultúra képvisel! A legerősebb emberek azok, akik kiállnak a meggyőződésük mellett, és ők tudják a legnagyobb pozitív hatást gyakorolni a társadalomra. A keresztényeknek tisztában kell lenniük a saját értékeikkel és azzal, hogy ezek nemcsak a számukra értékesek, hanem az egész társadalom számára. A protestáns reformátorok nélkül nem valósult volna meg az állam és az egyház szétválasztása, és többek között a zsidóság is nagyon hálás lehet ezért.”

Együttérző konzervativizmus

Horowitz a Danube Institute meghívására tartott budapesti előadásán több tanácsot is megfogalmazott, nemcsak az amerikai konzervatívok, hanem az általa kiváló, ámde nem elég árnyaltan fogalmazó vezetőnek tartott Orbán Viktor számára is.

„Tévedés azt gondolni, hogy az emberi jogok azonosak a feminista vagy a melegszervezetek követeléseivel. Igen, emberi jogi kérdés az, amikor egy országban valakit azért börtönöznek be, mert nőként autót vezet, vagy azért kínozzák meg, mert homoszexuális. Értük fel kell lépni, a lehető leghangosabban. De ma mind a jobboldal, mind pedig a baloldal félreérti ezt a kérdést. Az emberi jogok klasszikus értelemben a valóban jogfosztottak védelmét jelentik, azokét, akiknek nincsenek eszközeik arra, hogy az érdekeiket képviseljék, akiknek az életét veszély fenyegeti a származásuk vagy hitük miatt. Sok tízmillió ilyen ember van a világon, de az emberi jogi szervezetek többnyire részkérdésekkel foglalkoznak – mindkét oldalon. A feminista követelések, a melegkérdés, de az abortuszhoz való jog is rendezhető más eszközökkel, nem kell ezeket összekeverni a valódi emberi jogi kérdésekkel” – véli a professzor.

Horowitz szerint a jobboldalnak tudomásul kell vennie azt, hogy a közvélemény szemében a baloldal az, aki gondviselő, felkarolja az elesettek ügyét – függetlenül attól, hogy ez így van-e vagy sem. „Ezt a narratívát képviseli száz éve már a média, és a jobboldal sokszor asszisztál ehhez azzal, hogy olyan gazdasági és jogi megoldásokat hangsúlyoznak, amelyek figyelmen kívül hagyják az önhibájukon kívül elesett embereket.”

A professzor úgy véli, hogy ez politikai szempontból is nagy veszélyt jelent a konzervatívokra. „Amikor 2012-ben megkérdezték a választókat, hogy különböző szempontok szerint válaszoljanak arra, milyen elnököt választanának, arra a kérdésre, hogy melyik jelöltről gondolják azt, hogy jobban törődik az emberek szükségeivel, elsöprő, 80–18 arányban Barack Obamát hozták ki győztesnek Mitt Romney-val szemben. Ez 2016-ban is így volt, de akkor a Trump által képviselt harag és elégedetlenség félresöpörte ezt a szempontot. De ha a republikánusok nem mutatkoznak együttérzőnek, nem képviselnek reményt, csak a haragot – ami akár jogos is lehet –, akkor veszíteni fognak, mert haraggal és elégedetlenséggel nem lehet mindig választást nyerni. Pedig nem is kellene megfordítani ezt az arányt, elég, ha 10-15 százalékot javítanak rajta, mert más kérdésekben úgyis ők állnak jobban.”

Jó tanácsok Orbánnak

Horowitz 2010 után egy ideig részt vett a Fellegi Tamás volt nemzeti fejlesztési miniszter irányításával működő The Hungary Initiatives Foundation nevű alapítvány munkájában, így jól ismeri a magyar miniszterelnököt. Most ezt javasolná Orbán Viktornak:

„Orbán Viktornak nem kell semmilyen alapelvéről lemondani, csak másként kellene beszélnie róluk. Például a muszlim bevándorlással szembeni kritikájában nemcsak annyit kellene mondania, hogy a migráció fenyeget bennünket, hanem fel kellene vállalnia az iszlám kultúra kritikáját is. Mert tény az, hogy a muszlim országokban elsöprő erővel van jelen az antiszemitizmus vírusa. Tény az, hogy számos muszlim országban náci stílusú antiszemita propaganda folyik. És ez megfertőzte azokat az országokat is, amelyek korlátlanul teret engedtek a bevándorlásnak. Ma nem Budapesten, de még csak nem is Kijevben fenyegeti veszély a zsidókat, hanem Svédországban vagy Franciaországban. És ehhez az európai baloldal készségesen asszisztál, ami szégyen. Ha Orbán azt mondaná, hogy mi azért nem akarunk korlátlan bevándorlást, mert a muszlim országokból érkezők fenyegetést jelentenek a magyarországi zsidóság számára, akiket védelmezni akarunk, akkor egyből jobb pozícióban lenne, mint így, amikor egyszerre bélyegzik antiszemitának és iszlamofóbnak. Ha azt javasolná, hogy a bevándorlásért folyamodókat vessék alá szűrésnek, hogy milyen nézeteket vallanak a zsidókról vagy a keresztényekről, akkor ezzel emberi jogi érveket is fűzne a programjához, nem csak tiltást képviselne. Vagy elmondhatná, hogy a muszlim országokban nagyon gyakran tárgyként kezelik a nőket, gyerekházasságba kényszerítik és utána megnyomorítva kitaszítják őket, akkor ezzel is együttérzőbbnek tűnne fel. A kereszténység védelmében is jobb érv a hitük miatt üldözött keresztényekkel való szolidaritás, mint az egyház államhatalmi befolyásának, pozíciójának erősítése” – mondta a nemzetközi politikában ma is befolyásos professzor, aki Budapestről a befolyásos Bilderberg-csoport éves konferenciájára utazott tovább, .amelyet idén június 7. és 9. között Torinóban tartanak, a világ 135 meghatározó gazdasági, politikai és médiavezetőjének részvételével.

Sam Brownback

Kansas állam kormányzójaként 2017 nyarán őt jelölte Donald Trump elnök a nemzetközi vallásszabadságért felelős nagyköveti posztra. Brownback kinevezését támogatta a Trump mellett működő evangéliumi keresztény tanácsadó testület, akik hangsúlyozták, hogy Brownback sokat tett a Közel-Keleten üldözött keresztények és más kisebbségi csoportok, többek között a jazidik védelméért. Emellett egyik kezdeményezője volt az 1998-ban elfogadott, a nemzetközi vallásszabadság védelméről szóló törvénynek. A szenátusban azonban patthelyzet alakult ki, mert melegjogi szervezetek kampányt indítottak a kormányzó ellen, aki 2015-ben visszavonta a meleg közalkalmazottak pozitív diszkriminációját biztosító kansasi törvényt. A 49-49 arányú szavazást követően Mike Pence alelnök szavazata döntött végül, így Brownback 2018 februárjában átvehette nagyköveti kinevezését Trump elnöktől.

Michael Horowitz

Világhírű emberi jogi szakértő. Bár demokrataként indult, Ronald Reagan felkérésére a Fehér Ház vezető jogtanácsosa lett. A kormányzati szerepvállalása után is aktív maradt a washingtoni politikában, és sokat tett azért, hogy az amerikai liberális baloldal által marginalizálni kívánt csoportok, mint például az evangéliumi keresztények véleményét és szempontjait a politika másik oldalán is meghallgassák. Az amerikai kongresszus felé szorgalmazta azt, hogy az emberi jogi kezdeményezések kerüljenek napirendre, így lett egyik kezdeményezője az 1998-ban elfogadott nemzetközi vallásszabadságról szóló törvénynek. Az egyik legnagyobb amerikai evangéliumi keresztény magazin, a Christianity Today 1999-ben az év emberének választotta, és a róla szóló portrécikknek ezt a címet adta: „A zsidó, aki keresztényeket ment”. Számos kitüntetés birtokosa, de budapesti előadásán elmondta, hogy ezek közül a William Wilberforce Díjra a legbüszkébb, amelyet Charles Colson, az amerikai keresztény jobboldal egyik legismertebb emberi jogi vezetője adott át neki 1997-ben. Horowitz ma is a nemzetközi politika aktív szereplője.

A lelkiismereti szabadság fontosabb, mint a melegházasság

A napokban az amerikai Legfelsőbb Bíróság tárgyalta annak a coloradói cukrásznak az ügyét, aki lelkiismereti okokból megtagadta, hogy esküvői tortát készítsen egy homoszexuális párnak. Az ügyet több mint öt évig tárgyalták, első fokon a homoszexuális pár nyert, azonban akkor a cukrász fellebbezett. Mivel ott felülbírálták a döntést, az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságára került az ügy, ahol 7:2-es arányban a cukrásznak adtak igazat. Az ügyben azt vizsgálták, hogy a cukrász szabad vallásgyakorláshoz való joga vagy a homoszexuálisok egyenlő bánásmódhoz való joga élvez-e elsőbbséget.
A pár szerint a cukrász diszkriminálta őket, aki szerint viszont a megrendelők az ő vallásgyakorlását akarják korlátozni, hiszen bevett üzleti gyakorlat volt náluk, hogy nem készítenek esküvői tortát azonos neműek lakodalmára, azonban születésnapi tortát vagy más édességet bármikor szívesen elkészített volna nekik.
A döntésről megkérdeztük Michael Horowitz véleményét, aki szerint a Legfelsőbb Bíróság jó döntést hozott, de nem ment elég messzire. „Véleményem szerint a bíróságnak ki kellett volna mondania azt, hogy az ember vallási meggyőződése minden másnál fontosabb. Tévedés szembeállítani a vallásszabadság jogát a melegeket megillető emberi jogokkal, ahogyan a baloldal ezt rendszeresen megteszi. Ugyanakkor a döntés alapot nyújthat más csoportok lelkiismereti jogának a védelmezéséhez is, például a zsidók számára a kóser vágás esetén, aminek a betiltása egy alapvető vallási előírást tenne számukra lehetetlenné. Ez fontos lépés volt tehát, de nem állhatunk meg itt.”

Olvasson tovább: