Kereső toggle

Bombák földjén

Mi köze Iránnak Észak-Koreához?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A történelmi koreai találkozó és a kezdődő békefolyamatok hidegzuhanyként érték a perzsa rezsimet. Összehangolt atomprogram, bővülő rakétaarzenál és évtizedes háborús fenyegetés. Ennek vethet véget Trump.

Bár sem ideológiailag, sem vallásilag, de még csak etnikailag sincs semmi köze egymáshoz a két országnak, Iránt és Észak-Koreát mégis közel 40 éves stratégiai szövetség kapcsolja össze. Közel-, és Távol-Kelet sajátos viszonya ez, amit az Egyesült Államokkal szembeni gyűlölet és az egész világot rettegésben tartó nukleáris fegyverkezés iránti igény táplál. A kegyetlen terrorállamok idilli testvérisége azonban felbomlani látszik Donald Trump miatt.

A „gonoszság tengelye”

A két rezsim egészen sajátos stratégiai együttműködése 1979-ben, az iráni forradalmat követően vette kezdetét, amikor az újonnan megalakuló Iszlám Köztársaságban Kim Ir Szen kiváló felvevő piacra talált az egyiptomi és orosz mintára fejlesztett rakétái számára. A távol-keleti diktatúrának égetően szüksége volt a perzsa államból érkező tőkére és olajra, míg a síita vezetés a korszerű, nagy hatótávolságú fegyverarzenállal kívánta megszilárdítani hatalmát a térségben. Az 1980-as években aztán rögtön alkalmazta is az iráni rezsim az Észak-Koreából szerzett Scud típusú rakétákat az Irak ellen vívott háborúban. (Az együttműködést 2006-ban az Iráni Forradalmi Gárda elismerte.)

Akkor az Egyesült Államok nem csupán Szaddám oldalára állva támadta a feleket, hanem azzal is, hogy Iránt és Észak-Koreát felrakta a terrorizmust támogató államok listájára, ami egyúttal komoly szankciókat is jelentett. (A két ország a mai napig szerepel a listán, a koreai rezsim 2017-ben Trump döntésére került vissza 9 éves szünet után.) A lépés nem volt előzmény nélküli, egy 2013-as amerikai jelentés arról számol be, hogy Irán és Észak-Korea már évtizedek óta közvetve és közvetlenül aktív támogatója a libanoni (Hezbollah) és palesztin (Hamasz) terrorszervezeteknek.

A Szovjetunió felbomlását követően aztán a felek a stratégiai szövetséget még szorosabbra vonták. Észak-Koreának az eddigieknél is nagyobb szüksége lett az iráni gazdaság ellentételezésére, míg az amerikai hírszerzés jelentései szerint a perzsa állam fegyverimportjának 70 százaléka ebben az időszakban a Távol-Keletről érkezett. A Kim Dzsong Il irányításával kifejlesztett, egyre nagyobb hatótávval rendelkező ballisztikus rakétákat tucatszámra exportálták a Közel-Keletre, ahová esetenként el is küldték szakértőiket, hogy kiképezzék iráni kollégáikat. Az Egyesült Államok fokozódó aggodalommal figyelte, hogy a szövetségeseit halálosan fenyegető iszlamista rezsim a kétoldalú kapcsolatnak köszönhetően a régió legnagyobb rakétaarzenálját építi ki. Nem véletlen, hogy George Bush a szeptember 11-ei terrortámadást követően Irak mellett Iránt és Észak-Koreát sorolta a „gonoszság tengelyéhez”.

Sugárzó csapatmunka

A 2000-es évek újabb szintre emelték a fenyegetettséget, hiszen a koreai diktatúra sorra hajtotta végre sikeres nukleáris fegyverkísérleteit. Az amerikai hírszerzés szerint az első teszteléseket (2006, 2009, 2013) Mohsen Fakhrizadeh, az iráni nukleáris program vezetője a helyszínen tekintette meg. Bár a két ország nukleáris fegyverkezés terén való kétoldalú együttműködése nehezen bizonyítható, minden jel arra utal, hogy kölcsönösen támogatták egymás atomprogramjait a tesztelések során megszerzett információkkal.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: