Kereső toggle

Mosolyoffenzíva

Macron meghódítja a világot

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hatalmas diplomáciai offenzívába kezdett Emmanuel Macron francia elnök, aki a múlt héten az Európai Parlamentben vázolta az EU-val kapcsolatos vízióját, a héten pedig Donald Trump amerikai elnökkel találkozott. A francia elnök szemmel láthatóan újra akarja pozicionálni Franciaország szerepét a világpolitikában.

 

Állva tapsolva ünnepelték az EP-képviselők Emmanuel Macron francia elnököt, aki a múlt héten az Európai Parlament előtt vázolta az Európai Unióval kapcsolatos koncepcióját.

A francia elnök szerint az uniót jelenleg „megosztás és kétség jellemezi. Úgy tűnik, mintha egy európai polgárháború lenne, amelyben az önző érdekek sokszor fontosabbnak tűnnek annál, ami egyesíti Európát.” A beszédből persze az is kiderült, hogy az önző érdekek alatt a nemzeti szuverenitást hangsúlyozó országokat kell érteni, Macron szerint ugyanis Európát megérintette az „illiberalizmus izgalma”. Ez a kijelentése persze nyílt és egyértelmű utalás Magyarországra és Lengyelországra, mint ahogyan az is, hogy „mindenhol önkényt látunk magunk körül, a helyes út azonban nem az önkény uralma a demokrácia felett, hanem a demokrácia uralma az önkény felett”. Macron kitért arra, hogy egy olyan generációhoz tartozik, amelyik nem szenvedett már a világháborútól, de nem akar az „alvajárók generációjához tartozni, egy olyan generációhoz, amelyik elfelejtette a múltját”. Az EP-képviselők ezen a ponton felállva ünnepelték a francia elnököt.

„Hiszek Európa szuverenitásában, Európát védelmezni nem egy absztrakt dolog védelmezése és nem a saját szuverenitásunk felhígításával egyenlő”. A francia elnök egy közös alap létrehozását javasolta azoknak a városoknak a megsegítésére, amelyek migránsokat fogadnak be, ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy a Brexit nem siklathatja ki az EU költségvetését, ehelyett egy adó kivetését javasolta, amellyel pénzt tudnak felhajtani az EU-költségvetés számára. 

Macron korábban unortodox ötlettel állt elő az eurózóna reformjával kapcsolatban, például azzal, hogy az erősebb integráció jegyében az eurózóna számára létre kellene hozni egy közös pénzügyminiszteri pozíciót és egy közös költségvetést. Ahhoz persze, hogy egy ilyen ötlet megvalósuljon, a német–francia tandemnek teljes harmóniában kellene lennie. Ez azonban még nem áll fenn, Angela Merkel konzervatív pártja nem örvendett maradéktalanul az ötletnek. Olaf Scholz pénzügyminiszter és egyben kancellárhelyettes, akit az SPD jelölt a kormányba, már korántsem volt elutasító, és üdvözölte Macron bátorságát, hogy feltárta terveit.

Az EP-képviselők jelentős része itta Macron szavait, Manfred Weber, az Európai Néppárt EP-frakciójának vezetője azt mondta, hogy „ez a ház régóta vár egy olyan francia elnökre, mint ön”. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság vezetője is hasonló véleményen volt, és kijelentette, hogy az igazi Franciaország visszatért.

Nem mindenki volt azonban ilyen lelkes, még a francia oldalon sem: Florian Fhilippot, aki korábban a Marine Le Pen-féle Nemzeti Frontban politizált, a helyszínen kijelentette, hogy az egész beszéd nem szól másról csak arról, hogy Emmanuel Macron az EU mintatanulójaként akarja magát meghatározni, és beszéde sem volt más, mint „az európai katekizmus felmondása”.

Macron Brüsszel után Washingtonba is ellátogatott

Strasbourgi fellépését követően a francia elnök a héten az Egyesült Államokba utazott. Macron tudja, hogy Európa élére az út Washingtonon keresztül vezet. Látogatása egy remek médiaüzenet, amely azt üzeni Európának, hogy megérkezett egy olyan dinamikus vezető, aki kézbe tudja venni a dolgokat. Tekintettel az otthoni folyamatok viszonylagos zavartalanságára, Macron washingtoni látogatása sokkal felszabadultabb és felhőtlenebb esemény, mint amilyen Angela Merkel látogatása lesz majd a közeljövőben, aki egy gyenge és kétséges felhatalmazású német kormány vezetőjeként érkezik majd Washingtonba. Ez Németország nyilvánvaló hatalmi túlsúlyának ellenére Emmanuel Macronnak kedvez a világpolitikai és az európai porondon egyaránt.

Az új francia antiszemitizmus

A francia elnök világpolitikai csillogása ellenére a francia hétköznapi valóság sokkal szürkébb és sokszor aggasztóbb. A belpolitikai diskurzust elsősorban a vasutassztrájk határozza meg, amelyet a francia államvasút (SNCF) dolgozói júniusig hirdettek meg. Bár a sztrájk során komoly forgalomkorlátozásra kerül sor – hiszen minden héten néhány nap erejéig a vonatok leállnak –, ezt a csatát minden bizonnyal elvesztették. 1995 telén még megrendítette az országot és a kormányt az Alain Juppé akkori miniszterelnök reformjai ellen elindított országos sztrájk, mára azonban az ország jelentős része belátta, hogy a nyugdíj- és munkaügyi reformnak el kell érnie a vasutat is.

A nyugdíj- és munkaügyi reform kihívásainál sokkal aggasztóbb jelenséggel kell szembe néznie Macron kormányának, amire mindeddig semmilyen megoldást nem találtak: ez pedig az iszlám antiszemitizmus. Több száz közéleti szereplő írta alá az új antiszemitizmusra figyelmeztető és az ellen tüntető kiáltványt. A Le Parisien-Aujourd’hui című lap múlt vasárnapi számában közzétett az „etnikai tisztogatással” szembeni kiáltvány aláírói között van többek között: Nicolas Sarkozy volt elnök, Manuel Valls volt miniszterelnök, Jean-Pierre Raffarin szintén volt miniszterelnök, Bernard Cazeneuve volt belügyminiszter, Charles Aznavour énekes és Gérard Depardieu. „A közelmúlt történelme során tizenegy zsidót öltek meg – egyeseket meg is kínoztak – zsidó származásuk miatt iszlám radikálisok. A kiáltvány megírására azt követően került sor, hogy megjelent A franciaországi új antiszemitizmus című könyv. A könyv megállapítása szerint mintegy ötvenezer embernek kellett elköltöznie Párizs külvárosaiból, mert már nem voltak biztonságban zsidó származásuk miatt. (A kiáltványt egy hónappal azt követően publikálták, hogy otthonában meggyilkolták Mireille Knoll holokauszt-túlélőt).

A kiáltvány aláírói azt követelték, hogy ahhoz hasonlóan, ahogy a Vatikán is szembenézett a vallási antiszemitizmussal (a II. vatikáni zsinat során és később) a franciaországi iszlám is kezdje meg az iszlám antiszemitizmus felszámolását.

Olvasson tovább: