Kereső toggle

A diktátor titkos gyémántgyára

Hova tűnt a legendás Ceauşescu-vagyon?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az ember úgy gondolná, hogy az idő múlása segíti a múlt eseményeinek tisztázását, de Romániában ez fordítva működik: a diktatúrával és a rendszerváltással kapcsolatos kérdések csak sokasodnak. Az egyik rendre felbukkanó talány, hogy mi történt a Ceauşescu-házaspár hatalmas vagyonával.

„A rettegett titkosszolgálat, a Securitate volt tábornoka, Mihai Pacepa visszaemlékezéseiben gyakran ír az elsősorban ipari kémkedéssel megalapozott, majd óriásira hizlalt Ceauşescu-vagyonról, amelynek hivatalosan máig nincs nyoma. A Nyugat-barátként számon tartott román diktátor előbb elnyerte a kapitalisták bizalmát, majd kémein keresztül arcátlanul lopta az ipari technológiát újdonsült bizalmasaitól” – mondja a Heteknek Ferenczi Zsolt háromszéki újságíró. Ennek a tevékenységnek számtalan hajtása és gyümölcse volt, de az egyik legérdekesebb talán a „Kárpátok Géniuszának” feleségéhez kötődik, aki betegesen vonzódott a gyémántokhoz. A történet, amelynek fordulatai egy kémfilm forgatókönyvét idézik, nemrég került a román nyilvánosság elé.

Befőttes üveg ajándékba

A sztori előbb városi legendaként terjedt, ám a román Adevarul újságírói végül igazolták, az eset valóságos: Pacepa tábornok 1978 január végén egy befőttes üveggel állított be a Kondukátor hatvanadik születésnapjára.

A diktátort országszerte ünnepelték, számtalan míves és értékes ajándékkal halmozták el a nép szeretett vezérét, miközben az emberek döntő többsége nem élt valami fényesen. Az ajándékozás egy visszatetsző és már akkor is groteszknek ható személyi kultusz része volt: Ceauşescut többek közt „Vezérként”, „a Kárpátok Géniuszaként”, „Félistenként” vagy „Polivalens Géniuszként” méltatták. A kultusz feleségére, Elenára is kiterjedt, aki politikai funkciói mellett komoly tudományos karrierre „tett szert” mint vegyész. A bizalmasoknak illett komoly ajándékot adniuk – aki hibázott, hamar kivívta a vezér ellenszenvét. A Securitatét vezető belügyi államtitkár, Pacepa befőttes üvege valódi zsákbamacska volt: egy kendővel takarták le, és csak ennek levétele után derült ki, hogy nem falusi csemege van az üvegben, hanem apró gyémántok. Az ajándék óriási sikert aratott, hiszen Elena régóta vágyott a csillogó kövekre, de sajnos Romániában nincs bánya, amelyben megtalálható lenne a drágakő.

Pacepa tábornok visszaemlékezéseiben leír egy esetet, amikor a vegyész asszony „csillagok” iránti sóvárgását egy titkos akcióval igyekezett kielégíteni. Meghívta Romániába a legnagyobb gyémántbányákkal rendelkező afrikai vezetőt, a Közép-afrikai Köztársaság diktátorát, Jean-Bédel Bokassát, akit behálózott a Securitate egyik női ügynöke, Gabriela Drâmbă. Az afrikai diktátor felajánlotta az ország gyémánttermelésének tíz százalékát a nőért, így a frigy megköttetett, és az ara Ceauşescu gépén elrepült Banguiba, hogy Bokassa tizennyolcadik felesége legyen. A nászért cserébe Románia megkapta az egyik gyémántbánya kitermelésének jogait. Az egykori ügynökfeleség nem bírta sokáig a kegyetlenségéről híres diktátor melletti életet, és hamarosan elmenekült Párizsba – jó néhány bőröndnyi ékszerrel, amelyből új életet tudott kezdeni. A bányajog így hamar megszűnt, Elenának pedig tovább kellett várnia a csillogó kövekre. Hamar döntés született: meg kell szerezni azt az ipari technológiát, amely a hetvenes években fejlődött ki, és lehetővé teszi ipari – vagy más néven szintetikus – gyémántok gyártását.

Pacepa mozgósította az általa irányított titkosszolgálat ipari kémkedéssel foglalkozó részlegét. A technológiát több helyen alkalmazták, az USA, Svédország és a Szovjetunió voltak a célpontok, de végül a román hírszerzők a svéd gyárba épültek be, és 1977 végére már a próbagyártások folytak egy Bukarest melletti üzemben. A tábornok ebből a kísérleti termelésből származó köveket vitt ajándékba Ceauşescu születésnapjára. Az üzem szigorúan titkos besorolást kapott, és Rami Dacia néven 1978 végén kezdett működni. Egészen a diktatúra bukásáig termelte szorgalmasan a gyémántokat, amelyek feketén, keményvalutáért kerültek a piacra. A bevétel elvileg a titkosszolgálat pénztárába került, ám Pacepa szerint jó része eltűnt, a diktátor titkos vagyonát gyarapítva.

Átmentett dollármilliók?

A tábornok több könyvében állítja: Románia először kábítószert akart csempészni nyugatra, hogy ügynökei ebből szerezzenek keményvalutát, de az iparigyémánt-gyár beindítása után Ceauşescu parancsára a román titkosszolgálat külföldi fedőcégei valóságos utazó gyémántügynökségek lettek. A bukaresti gyár folyamatosan termelt, így ez az üzletág hamarosan a kommunista rezsim legsikeresebb üzletága lett.

Amikor 1978-ban Pacepa megszökött az országból, Románia hazahívta és lecserélte az összes külföldi ipari ügynökét; attól tartottak ugyanis, hogy a tábornok magával vitte a névsorukat. A külföldről hazatelepült ügynökök jó része a gyémántgyárban és kutatólaborokban kapott munkát, hiszen ők szakemberek voltak. Mivel a Securitate kiemelten kezelte az üzem céljait, az egyetemek fizika, kémia és ipari technológia szakos végzősei közül a legtehetségesebbeket szintén ebben az iparágban foglalkoztatták. Ezáltal a román gyémánt minősége egyre jobb lett. Egy karát világpiaci értéke akkoriban 12 amerikai dollár volt, így 1980-ban például csak ennek a terméknek az exportjából 240 millió dolláros bevétele származott  Ceauşescuéknak.

„A gyémántgyár egyre nagyobb profitjából egyes szakértői vélemények szerint néhány év alatt visszatörleszthették volna az akkori román államadósságot – ha akarta volna a diktátor házaspár. De nem akarta, ezt a feladatot inkább a román népre bízták, amely szinte belerokkant a feladatba, és mindennapjaik részévé vált az éhezés és a nyomorgás” – mondta lapunknak Kolumbán Gábor politológus, aki úgy jellemezte az egykori román mindennapokat, hogy miközben a diktátor és a pártvezetők elképzelhetetlen luxusban gyémántokkal kereskedtek, addig az átlagemberek sorban álltak a semmiért. Aztán jött a forradalom, amely némileg átrendezte a társadalmat, végképp eltüntetve a színről Ceauşescut és feleségét – ám az általuk felhalmozott vagyon sokak szerint nem tűnt el, csak gazdát cserélt. Biztosat senki sem tud, így a balladai homály az évek múltán csak sűrűsödött.

A román sajtóban rendre felmerül a Ceauşescu-bankszámlák sorsának kérdése, és ilyenkor még az oknyomozó újságírók is arra a következtetésre jutnak, hogy talán húsz-harminc év múlva fény derülhet a banktitokra, már ha egyáltalán voltak bankszámlák külföldön – mondja Ferenczi Zsolt újságíró a vagyon sorsáról. Dan Voinea, a Ceauşescu-per egykori ügyésze indította útjára a találgatást, aki felvetette a diktátor elleni per során, hogy Ceauşescunak vélhetően 400 ezer dollárja van külföldi bankszámlákon. Erre a házaspárt elítélő bíró szinte azonnal rálicitált, ő már 400 millióról beszélt, amit állítólag különböző svájci számlákon helyeztek el. Mindez csak feltételezés, jegyezte meg Ferenczi, az viszont tény, hogy a Securitate kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezett az egész világon, és számos fedett tevékenységéhez pénzre volt szüksége – mint ahogy a mai titkos-szolgálatoknak is. Néhány éve a The Guardian nevű brit lap állt elő olyan dokumentumokkal, amelyek arra utalnak, hogy a Ceauşescu-házaspárnak több országban is volt „félretett pénze”, több millió dollárja különféle bankokban. A feltételezések szerint ez a vagyon a volt titkosszolgálati vezetőkhöz került. Ferenczi Zsolt rámutatott: a szervezet számos volt tisztje a külkereskedelemből gazdagodott meg 1989 után, az ország leggazdagabb vállalkozói között pedig számos Securitate-közeli személy található.

Olvasson tovább: